Évek

Több mint két éves volt az utolsó bejegyzés. Most már nem.

Tegnap idetévedtem a Koperta blogról, és nagyon kellemes esténk kerekedett. Képeket, diavetítést nézegettünk, bejegyzéseket olvastunk, megállapítottuk, hogy sokat változtunk. Kevesebb lett a filozófia, a távolabbi dolgokon gondolkodás. Szaladunk, pipálgatjuk az elintézendők listáját, és ha egy kis plusz időhöz jutunk, igyekszünk a legnagyobb hatékonysággal kitölteni azt.

Van egy kis nosztalgia bennem, egy kicsit azért is, mert Tarjánban több napon át együtt táboroztunk F. Tamással, és Ágasvárról, Várgesztesről, régi emlékekről beszélgettünk. El is kezdtem itthon digitálisan befotózni a papír alapú képeimet, de nem jutottam sokra a technika hiányosságai miatt. Persze nem adom fel, szkennelni fogok, és csinálok majd néhány webalbumot. Ez a terv. Bizony. Hogy legyen min elmosolyodni két év múlva.

Z

Búcsú

Ma voltam utoljára a János kórházban. Ennek egyrészt nagyon örülök, hiszen már jó ideje nem azt jelentette, amit anno. Továbbléptem, kinőttem onnan. Ami az utóbbi időben volt ott, az nagyon nem fog hiányozni. Már csak nyűg volt. Márészt meg szomorú is vagyok, mert anno azt jelentette amit. Hülyeség ez, nem? Egy csótányos, ütött-kopott hely, fizetés nulla, lehetetlen körülmények, és én imádtam!
Vagy egy órán keresztül pakoltam a cuccaimat, megtelt vele az autóm. Hogy mennyi francot felhalmoz az ember 6 év alatt! Mert bizony kereken 6 év volt. Egy nagy korszak zárul le ezzel úgy érzem. Ez alatt a 6 év alatt egy életnyi eseménykupac történt. Jó sok időm volt ma ezen gondolkozni, az emlékeket rakosgatni. A magánéletieket is :)
Miután letudtam a kilépés aláírásgyűjtős, a kórház kertet 6x körbejárós részét, bent voltam a kis helyemen és nosztalgiáztam. A gyerekektől kapott rajzokat leszedtem a falról, hiszen azok csak nekem jelentenek sokat. Az utódomnak "csak" rajzok lesznek, majd megkapja ő is a sajátjait. Ahogy nézegettem a rajzokat szinte minden gyerek arca, története eszembe jutott. Ők azóta már nagyok, kamaszok, de remélem ők is jó szívvel emklékeznek rám. Bevallom jócskán pityeregtem a meghatottságtól feliratokat olvasva pl: "Kedves Dóri! Köszönöm, hogy megtanítottál újra járni!" Ezekért érdemes csinálni ezt az egészet! Jó volt, hogy ez az érzés ma újra rám talált, egy ideje kezdtem elfelejteni miért is csinálom.
Még utoljára elláttam két tündért, majd rákulcsoltam az ajtót a tornateremre. Olyan rutinnal, ahogy 6 éve mindig. Felfoghatatlan, hogy most utoljára.

Kutya dzsamburi

Jól látják kedveseim! 4 kutya bulizik a kertben a nárciszok között :)
Ma itthon maradtam, mert kehes vagyok, és így volt alkalmam meglesni mit csinálnak ezek a dögicék napközben. Na tessék! Áthívják a szomszédokat, és buliznak a kertben. Szép.... Mondjuk Szotyi is fürdött már az ő medencéjükben :) Tegnap délután is folyamatosan szomszédolt, persze hívatlanul (a kerítésen lévő lyukon közlekednek). A szomszéd kutyuk lévén illedelmes kisasszony ill. fiatalúr, visznozták a látogatást, hozzátenném ők is hívatlanul :) Hát ilyenek ezek.....

Nahátna

Ezt meg kell osztanom!
Most nézem a Spektrum TV-t, egy madaras műsor megy. Egy elmebeteg biológus a sirályokat kutatja. A kisfiókák úgy védekeznek a támadással szemben, hogy hánynak... Sugárban.... Ez meg madárhányást gyűjt! Az egyik lehányta, de nem volt elégedett, mert csak kicsit hányt. Így keresett egy másikat, aki alaposabban lehányja. Na, hát talált! Volt egy plexilap az arca előtt, és vigyorgott, mint a vadalma, mert csordogált a pofáján a hányás.
Hát ez kicsit erős nekem. Milyen szakma már ez?

Kedvcsináló a vidéki élethez

Tél van! Rengeteg hó, benne sok tappancsnyom :) Havas orrok, pelyhes bundák, fagyott nyálas labda...Kialudtam magam, a tegnap csodás nap volt! Ráerősített az elmúlt hetek AHA élményeire. Újra nyugalom van és béke idebenn. Fő az ebéd, ropog a tűz a cserépkályhában, jó meleg van. A kémény füstöl a szép, havas új tetőmön. Megvettem a karácsonyfát, illatos és jó dagi. :)

Ismét-ismét viszlát (kicsit kezd elegem lenni)

Vagány alias Gyugyu is távozott az élők sorából. Ő volt Cakk tesója...Minyu (Mikronyúl) egyedül maradt.

Vive la France!!!

Imádom Párizst!
Állásajánlatom már hétfő reggel óta van.....Kérőm is akadt, naponta egy biztos :)....A kutyáimnak meg nem okozna gondot a békaevés......Hm! Viszlát Magyarország :) Vagyis au revoir!

Válasz benyomások Koperta kérésére

Szóval leutazás előtt egy nagy levegővel valami tisztázása valakivel (féligmeddig), hogy semmi ne zavarhassa a nagy napot...
Én már hetek óta készültem, nagyon. Mondván ennél közelebb mostanság nemigen leszek az anyakönyvezetőhöz. És mégiscsak tanú vagyok! Az VIP hely. Meg feladat, meg fontoskodás. A gondolataimban az volt, hogy a menyasszonyt majd pátyolgatja az anyukája és a tesója, nekem meg Z-t kell fellocsolnom az esemény előtt. Hát nem így lett. Az első estén girlandhajtogatás rogyásig, kis pia, jókedv kacagás. Bennem hatalmas feszkó (no comment), ki is mentem egy kicsit. Aztán csak futottam, futottam. Szegény Koperta meg is ijedt, amikor izzadtan, lihegve megjelentem az ajtóban :) Aztán megjöttek Modocék és jót hamburgereztünk. Alvás és kelés, majd fodrász. Én az izgulást még mindig csacsogással vezetem le, végül csodás frizuráink lettek. Izgulás, díszítés, a tehervetett tűzőgéptől felforrt az agyvizem. Én szeretek tervezni. Ki mikor öltözik, mert a menyasszonynak biza segíteni kell, és úgy tűnt rajtam kívül ezt senki nem veszi komolyan! :) Aztán az lett, amit nem gondoltam volna. Csak én lettem készen időben, hogy segítsek neki. Z meglepően jól volt, szerintem zugivott....úgyhogy őt nem kellett pátyolgatni. Viszont ott volt pár virágos csatt, egy ruha, egy fátyol, a gyűrűkért is én szaladtam, amikor kiderült, hogy ott maradt. Székcipelés az anyakönyvezetőnek, virágok áthordása, a násznép betereltetése vőfély úrral. Szóval jó, hogy kicsit észnél voltam. A bevonuláskor, sőt már előtte is, majd a ceremónia alatt végig erősen könnyeztem, de hát miért is ne? Ha egyszer szép volt és megható, és boldogok akiket szeretek....És én is akarok ilyet, és ilyenkor az ember kicsit el is álmodozik.
A kaja finom volt, a pálinka is. Ittam is jó sokat, táncoltam, ugráltam nagy-nagy amplitudóval. Ahogy kell!
A legszebb az egészben, hogy annyira kerek lett az egész történet, a mi történetünk. Van ebben valami megfoghatatlanul szép (amit talán csak én érzek), hogy én voltam a tanúja, hogy én segítettem a menyasszonyát öltöztetni, én vittem ki a gyűrűket...és én kaptam el a csokrot (vagyis nálam esett le). Nekem ez az egész ettől még többet jelentett.
(Sok embertől hallom, hogy nem vagyok normális, az expasim, és mittomén.Miért nem sírok, tombolok, vagyok féltékeny, vagyok szomorú. A szomorúság aznap szerencsére elkerült, és ez jó. Mert persze voltam szomorú is, vagyok is sokszor. Ki ne lenne az a helyemben, de ennek semmi köze ahhoz, hogy KINEK az esküvője volt. Az esküvő, úgy általában szomorít el kicsit, akármennyire önző és szar dolog ez. Nekem sem esik jól. De ez nem azt jelenti, hogy nem örülök maximálisan nekik, és a boldogságuknak. Ez azt jelenti, hogy magamnak nem örülök...És ez nagy különbség, ezt kell megérteni. De NEM, nem ezért sírtam az esküvőn. Hanem a meghatottságtól és az örömtől. Hogy nekik ez jó, és akkor nekem is jó, mert szeretem őket. :P:P)

Jövevény

Lehet, hogy tényleg nyulat vettem???? :D

Ő Mikronyúl, azaz Minyu

Őrület

Nem akartam az előző mellé írni, az volt a búcsú.
Lassan ment el, nagyon lassan. Este vettem észre, hogy nem mozdul, csak piheg. Nagyon szenvedett! Egy ideig duetteztem a kétségbeeséssel, simogattam, melengettem, biztattam, hogy mehet. Már várják! De nem és nem. Miután a házilagos eutanázia nem sikerüt (nem nyelte le a gyógyszert), elindultam az éjszakai ügyeletre, hogy átsegítsék végre. Éjfélre értem oda a (igenis kiírom) Dr Juhász Tamás Kisállatklinikára. NON-STOP ügyelet....Becsöngettem, mondtam mi van, és NEM ENGEDTEK BE! Azt mondta a recepsiós vagy mi, hogy csak kutyával és macskával foglalkoznak. Tána degu nem kisállat? Mondom neki, ember: Haldoklik, nagyon szenved! Érdről autóztam be, most az egyszer kérem! Sajnos nem segíthet. Kértem, hogy hívja az orvos, vele akarok beszélni. Nem hívja. Öt percig könyörögtem neki, hogy engedjenek be, segítsenek rajta. Pedig 8000 Ft az ügyeleti díj, plusz a gyógszer. És nem! Feladtam végül....
Kérdezem: Ezek állatbarátok? Egyáltalán emberek? Ott van a kapuban egy szenvedő állat, akin 2 perc alatt lehetne segíteni és elküld??? Anyu megpróbálta hívni őket, de neki se adta oda az orvost....
Még szerencse, hogy az eü-ben dolgozom. Így lett segítség. No comment az érintettek védelme érdekében. De köszönöm nekik, Cakk nevében is. Még ott sem ment neki könnyen, így is eltartott még vagy 20 percig a drágámnak. Erős kis szíve volt, nem az volt a gond. Segítség nélkül még most is itt szenvedne. Örülök, hogy megkönnyebült szegény. Ma eltemettem a többiek mellé. Mi lesz így a testvérkéjével?

(Holnap lesz bent a kisállatos igazgató, fogok vele beszélni. Ez a hozzáállás nem megengedhető egy állatkórházban.)

Ismét viszlát :-(

Magasból leugráló, kézben szaladgáló, ingzsebbe bújó, drága kis szökevény. Apró lábak, fényes kabátka, bojt nélküli farkinca, fénylő szemecskék, cakkos jobb fül, állandó elevenség....

Ő volt Cakk! :-( :-( :-(

Viszlát töpörtyű! Jó utat!

Állapot

Csak egy sor nem stimmel :)

"...a holnapról nem álmodom
csak legyen mindig jó napom
maradt még néhány barát
a szívük százegy karát
de más kincsem soha nem volt
mert párszor a sors kirabolt
jó így, hogy itt vagy velem
nem járt itt rég szerelem
de főleg már nem is divat
hogy tüzet fog a szív más miatt
nem kell több rossz ébredés
már volt itt sok nagy tévedés
és nem kell több buta búcsú
volt már sok éj szomorú..."

Áúúúú

Vettem egy görkorit! Használt, de jó állapotú. Zsír dolog...Vettem térdvédőt, csuklóvédő-tenyérvédőt. Csakhogy. Lejt az utca, én meg nem tudom hogyan kell megállni. És persze az első 5 percben seggre estem. Seggvédőt nem vettem, ugyanis az nincs. Ez benne volt a pakliban, de sajna eléggé fáj. A farokcsigolya törést remélem megúszom. Biztos nem vagyok benne. Kicsit csökkent most bennem a motiváció a további korizást illetően.... :) De nem adom fel.

Kertecske

Egy kis tavasz feeling-érzés :) :) :) Hazai! (bocs a vakus képekért, de nem vagyok itthon csak reggel ill. este)

Kicsit nyomi

Elkapott engem is a torokgyuszi, takonykór...Pedig nemrég voltam beteg.
Nehezen tudom leírni, de valahogy le kéne, mert nagyon nyomaszt néhány dolog. Kicsit összevissza lesz, bocs. Ma felhívott valaki, akit egy ideje nem véletlenül nem keresek. 2 hónapja sms-t írt, aztán egy hónapja, majd két hete hívott is, meg ugye ma is. Egy találkozót akar összehozni, de nem sikerül az időbeosztásunk miatt. Nagyon nem is erőlködöm. Azt mondta visszaadná a könyvem. Ma már bedobtam az ötletet, hogy tegye le a recepcióra, ha arra jár. De hát ő nem, mert ő alapvetőn velem akar találkozni. Ugyanis azt mondtam neki, hogy a könyv ráér. Ez igaz is, de ezzel jelentkezett be. Kicsit reméltem, hogy így megúszom...Most kérdezhetnétek, miért nem küldöm el a francba. Miért is? Nem tudom! Nem kenyerem a menekülés. Hiszen nem haragszom rá, vagyis de, de az az én bajom. Igazából kedves akar lenni, és szeret engem, és neki oké, hogy látni akar. Neki mindig jó volt velem találkozni. Mindig szerettem. Nem mondhatom, hogy nekem nem voltak jók a vele töltött órák anno, de valahogy mégsem. A mérleg mindig negatív lett, mert nekem mindig fájt. Annyi fájdalmat hagyott itt! A legtöbbet csak önzésből, de volt ami direkt volt. Mégis jó volt, hogy tudok szeretni. Sok köze van ahhoz, hogy bezárkóztam az elmúlt bő félévben. Augusztus óta nem láttam, azóta csak egy-két email ment közöttünk. Az is inkább felőle. És mégis. Meglátom a nevét a kijelzőn, és bumm. A szívem 200-al ver, remeg a kezem, remeg a lábam. Mit lehet ezzel tenni? Az a legrosszabb, hogy fáj! És elmeséli, hogyan él együtt azzal a csajjal, aki már nyáron is megvolt. (Aki mellett úgy nézett rám, és olyasmivel próbálkozott nálam.....értitek. Elküldtem melegebbre.) És elmeséli! Mert nem tudom. Mert neki sokat jelent, hogy egy éve párkapcsolata van, és örül neki, és büszke rá. És én is örülhetnék, hogy jó neki, de mégis fáj. Tudjátok milyen szar ez? Hogy fájdalmat okoz más boldogsága. Nem csak az övé...más (különösen a boldog) párok boldogságától is összeszorul a szívem. De az övé különösen nagyon fáj. Valahogy nem foglalkoztam ezzel az elmúlt félévben. De újra szembejön mindig. És érzem, hogy nincs lezárva. Bennem nincs. Nagyon-nagyon jólesne, ha kimondaná azt a mondatot. Hogy bocsánat! Az nagyon kéne. Pedig úgy fest anélkül kell lezárnom. Nem tudom mi kell ehhez. Már nem harcolok ellene. Elfogadtam, hogy D. így reagál T.-ra. Nem is biztos, hogy cél az, hogy ez ne így legyen. Inkább az a cél, hogy ne fájjon. Úgy érzem, hiába volt a közel 9 hónap távolságtartás. Mintha semmit nem változott volna bennem ez a dolog. Pedig vannak más pasik is, meg tetszenek is. Nem is vágyom arra, hogy ő velem legyen. Sőt! Nem is gondolok már rá az idő nagy részében (másra viszon igen sajna). És mégis! A legutóbbi ilyenen úgy lettem túl, hogy jött ő. Rajta hogyan leszek túl? Nem úgy fest, hogy esélyem van arra, hogy jöjjön más...Még mindig csak a seggfejek keltik fel az érdeklődésemet. A rendes fiúk úgy fest hidegen hagynak. Van ilyen? Van úgy, hogy egy embernek az a sorsa, hogy más gyerekeit pesztrálja, és más párját szeresse? És oké az, hogy mostanra már nem is tudom elképzelni, hogy nekem gyerekem legyen? Meg pasim? Hogy itt legyen valaki mindig? Pláne egy energiavámpír gyerek, hogy anyúúú, anyúúúú...Én, mint anyu???Hogy soha többé ne lehessek egyedül, a csendes kis magányomban? Sehol sem vagyok annyira önmagam, mint amikor egyedül vagyok itthon és a fejemben. Ez ijesztő nekem. Eddig akartam mindezt. A viszonzott és végre szabadon megélhető szerelmet nagyon szeretném most is. Igaz, hogy nem hihető, hogy az velem legyen, de attól még szeretném. De hogy együtt élni? Gyerekezni? Pfff. Mi van velem?

Egyszerűen tündéri

www.youtube.com/watch?v=8JruylU429E

Énisakarokmalacot!!!

Életjel

Szombat-vasárnap volt SMR-System tanácsadói képzés, ahol életemben először elméletet is oktattam, vagy ilyesmi. Ez nagy lépésnek számít, de én nem vagyok elégedett. Úgy érzem nem tudtam sok hasznosat átadni...Ettől függetlenül folyt.köv. Jövő héten nyílt nap lesz a GOLD-ban, ott én fogom képviselni a módszert (sanszos, hogy egyedül), és szombatra egy kurzust is tervezek. Szóval halad a dolog előre :)
Tegnapelőtt felhívott egy Roland a T-Com-tól. Aszondja díjtartozásom van, és korlátozzák a szolgáltatásomat. Vagyis kikapcsolják. Na mondom! Mennyi a tartozás? Azt ő nem tudja, mert ő csak kapott egy munkalapot, hogy engem hívjon fel mobilon és közöljön infót. De menjek be személyesen az ügyfélszolgálatra szerdáig (hétfő volt), és beszéljem meg. Az ügyfélszolgálat persze Érden van és este 6-ig. Tökre esélyes bemennem :) Mondom Rolandnak, hogy az bukta, nem fog menni. Akkor menjen be egy hozzátartozóm. Mondom neki, hogy az se nem fog menni, mert egyedül élek...Roland válasza: őőőőőőőő, akkor nem tudja. Megkérdeztem lehet-e telefonon intézkedni, aszondja lehet. Kérdezem kit hívjak fel, erre mi a válasz?? Ugye kitaláljátok...hogy nem tudja. Majdnem leharaptam a nyelvem, mert vissza akartam kérdezni, hogy akkor mégis MIT tud? De nem tettem, mert gyorsan átfutott az agyamon, hogy szegénykém. Van M.o-n egy ilyen állás, ahol mást se kell tenni, csak felhívni embereket, hogy szopacs van és kábeltv kikapcs. Nagy IQ épp nem kell hozzá, de állni kell a viharokat. Hányan anyázhatnak neki naponta? Rolandon lehet némi munkahelyi stressz.... Bizti szeret bejárni dolgozni csórikám :) De mégis. Annyira szarul nem állhatunk, ha ilyen ember fizetésére is telik, aki ül, kagylót emel, beolvas egy szöveget, és néha azt mondja nem tudom. Ja és tudjátok mennyiért balhéznak? 5600 Ft-ért. Egy havi díj, mert elkeveredett a csekk februárban, és a felszólításost fizettem be. Most faxolgathatom a csekkszelvényeket, és akkor még visszafordítható a folyamat :)

Tv sztár No3.

http://www.youtube.com/watch?v=zfp47riNcr8&feature=player_embedded

Kár, hogy fossá izgultam magam.... és ez látszik is :)

TV sztár

Hír tv:

Befutó sportmagazin

szombat 8.05
vasárnap 15.30
hétfő 6.00
csütörtök 14.05

Tv sztár és örömhír

Ma volt a forgatás, tök jó fej stábbal. Meg is bírtam szólalni :) Március 6-án lesz műsor. Sztár-gyógytornász leszek nemsokára.

ÉÉÉÉÉÉÉS :D:D:D
A nagymamám ma dédnagymama lett, azaz megszületett az unokatesóm kisfia, Máté! Boldog szülinapot, és szép, hoszzú, boldog életet töpörtyű!

Közvéleménykutatás

Egy kis közvéleménykutatást tartanék most. Címe: közvéleménykutatás. Arra lennék kíváncsi, hogy Ti, kedves ezt olvasók, hogyan, milyen módszerrel, belső monológgal, gondolati csomaggal segítitek magatokat embertársaitok elviselésében?
Kopertával erről a témáról beszélgettünk éjjel, miután egy hiányosan kitöltött űrlap miatt ordenáré módon leugatásra kerültünk e-mail-ben. Ez aztán sok hasonló, elfeledettnek gondolt élményt hozott ki belőlünk. Reggel aztán (nyolc óra előtt, panelban) ütvefúrásra ébredtünk, ami nem javított a hangulatunkon.
A beszélgetésre visszatérve: az biztos, hogy egyikünk sem akarja embergyűlölő módon, elzárkózva eltölteni az életét, viszont folyamatosan gyűlnek, és ezek szerint nem felejtődnek el a rossz élmények, bunkóságok. Először arra gondoltunk, hogy leiratkozunk a netes piacokról, közösségekből, de ez már az első lépés lenne az elefántcsonttorony irányába. Ráadásul nem véd meg az utcai bunkók, kocsiból kiordítók, boltban beszólogatók, satöbbik ellen. Volt egy olyan gondolat is, hogy irány a Nagy Magyar Puszta, mert hogy vidéken érezhetően kedvesebbek, de erre is találtunk ellenpéldát, meg aztán az internet keze hosszú (hú, ez jó, most olyan gibbonfélének képzelem).
Összefoglalva: a megoldás bennünk van, csak még nem találtuk meg.
Kérem a lélekügyileg fejlettebbeket, árulják el, mitől nem kerül egy ilyen esemény után az ember két órán át tartó idegstresszbe?