Nem tudom megunni! Pedig igenis minden sejtem a tavasz után ácsingózik, de azért ez....gyönyörű. Vidéken lakni jó dolog :) Hrrr, hrr, hrrr. A hang és az érzés, ahogy ropog a talpam alatt, amikor a vonattól sétálok hazafelé, fülemben egy Mike Oldfield csodával. Érkezéskor a megszokott sáros tappancsnyom helyett, havas tappancsnyomot kapok. Majd csoda kikapcs, és csak fülelem a semmivel össze nem keverhető hó-csöndet.
És persze Fodor Ákos jut eszembe, ki más:
"CSÖND-KOAN
Hó.Hegy.Hold."
Hű de szívesen látnám most ezt magam körül. Megint csak előkapott a nosztalgia. A régi síelések emléke, amikor az ember egy végigsíelt nap után elmegy egyet sétálni a hóban, holdfényben....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Itt is szép, most még. Gyorsan mentünk egy nagyot, vagy hét kilométert, közben megtámogattuk az amerikai gazdaságot 270Ft-al mínusz kávébab és cukor, hátha még menthető.
Megjegyzés küldése