Hülye Ön? Akkor olvassa!

Sokadszorra veszem észre mostanában, hogy mint olvasót, internetezőt, rádióhallgatót - hülyének néznek. Nem mondják ki persze, hogy szerintünk Ön hülye, de egyértelműen kiderül a mondanivalóból. Ez ugyanolyan lehülyézés, mintha szembe kapnám. Csak rosszabb. Aljas. Nagyon észnél kell lenni ebben a kapitali-dologban!
Sokat háborogtam már az egyetemistáknak (!) írt elte karrier hírlevélen. Tanácsok az állásinterjúhoz, például. Ne legyen szájszagunk. Mindez 10 mondatban. Ne jelentkezz telefonos munkára, ha dadogsz. Újabb pár mondat erről. Nyáron ne vegyél fekete öltönyt mellénnyel. Ne klotgatyában menj. Ne jelentkezz karbantartónak mérnöki diplomával. Csupa csupa hasznos tanács, amire egy éppen egyetemet végző ember nem gondol magától. Szerintük.
Van azért állásajánlat is, ha már karrier (kb. 2 db 12.000 olvasóra, 600 ft/nap + jutalék ügynökösködés, pl.), meg diákmunka ugye, mert az kell Neked, dobozolni 300 forintért. Vagy esetleg önkéntesen, valami alapítványnak, mert épp ráérsz, ilyen is van. De ha egyik se jó, eladunk neked életvezetési- és karriertanácsadást, tanfolyamot, mesterkurzust. Ha a sok segítségünk ellenére mégis találnál állást, ajánlunk Neked utasbiztosítást, nyugdíjpéztárat, kiadványt, mindent, amiért fizetnek nekünk.
Imádom még a pályázatokat. Sokról írok mostanság. ABC alapítvány pályázatot hirdet akárkinek akármire, pl. fotókra. Nevezési díj 14.000 Ft. Blablabla, fiatal fotósoknak lehetőség, húúúúúúmitnyerhetsz. Apró betű: Az alapítvány fenntartja a jogot, hogy ne osszon ki első díjat, ha nem érkezik megfelelő minőségű pályamű. Bejön szépen 60 nevezés, jó egymillió forint, a 2. és a 3. megkapja a könyvjutalmat meg az utazást, marad mondjuk 900 ezer forint a zsebben.
Ingatlanosok. Hátha valakinek még be kell mutatni őket. Pár hete felhívtam egy telefonszámot kíváncsiságból. Egy 0,1 Ft-os szórólapon volt, az volt ráírva, hogy eladó lakást keres a házban. Na ez talán magánszemély, mondom naivan. Felhívom, persze ingatlanos. Nem baj, jöjjön el, legalább megtudjuk, mennyit ér ez a kéró. Feljön, jónapot, a kezem még el se engedi, már fotóz. Egy magánlakásban, bele a szobába, a cuccaink közé. Mondom állj, még semmi se biztos, sőt, semmit se mondtam! Ja, jó jó, ez nála amolyan rutin. Észbe se kapunk, és már olvassuk el a szerződést, mielőtt aláírjuk. Na húzzá!
Szoktam nézegetni a telek hirdetéseket a neten. A legtöbbet ingatlanosok adják fel. Helyesírás, ha már ebből akarok élni? Space és vessző használat? Fogalmazás? Kíválló, felujítot, panórámás. De a fő baj az, hogy minden utolsó külterületet, szántót építési teleknek hazudnak, és így nagyon nehéz keresgélni. Külön kedves a "közvetlenül belterületbe vonás előtt álló". Hát akkor vond bele, aztán add el négyszer annyiért! Beszéltünk a pomázi földhivatalban egy emberrel, azt mondta, tavaly volt belterületbe vonási akció, most egy jó darabig nem lesz. Erről tehát ennyit.