Nekem sűrű kicsit mostanában. Az ember azt hinné, hogy a vizsgák után majd fellélegez. De nem. Gondok, feladatok csőstül. Két rokon is kórházban komoly dolgokkal, kisegítés-besegítés (ma nem is itthon alszunk, lehet hogy holnap sem), intézni és megoldani valók halmaza, munka-határidő csúszás, és egy kis idegeskedni való desszertnek. Szabad órákban reménytelennek látszó álláshirdetés-böngészés. Jó lenne kiszakadni vidékre legalább egy teljes napra.
1 megjegyzés:
üdv a családban...
előre is bocsi mindenért, főleg magam miatt :D
Megjegyzés küldése