Nyugimá!

Krónikus módon kezd elegem lenni az emberekből és azok dolgaiból.
Ma ismét sokan meg voltak őrülve. Koperta két idegbeteg emberrel találkozott ma, a buszon ill. a postán. Én is láttam egy srácot, aki ököllel ütötte a gyalogos átkelő érintős gombját, hogy "mért nem állnak már meg a kocsik", egy biciklis utánam ordibált, nem értem miért, egy gyalogos meg elém szaladt, akkorát fékeztem, hogy a bringa első kerékre állt. Láttam anyukát kisgyerekkel kiabálni, a Szerémi úton egy kutyát fenekelő idiótát, továbbá a neten is beszólt egy magát máshol kiélni nem tudó. Az autósok agresszívek, provokatívak, pofátlanok, a gyalogosok meg csakazértis mennek, mert nehogymár ne álljon meg a kocsi, keresztbe szidják és szivatják egymást, biciklisek detto. Amikor elegem lett a modern televíziózásból, egyszerűen nem néztem többet, a héten eljutottunk oda, hogy a rég nem használt doboz kikerült a szobából. De a közlekedéssel, boltokkal, egyebekkel ezt nem tehetem meg, sajnos. Pedig megtenném, gondolkodás nélkül.

Táncos lábú ebek

Ma az egyik csajszi figyelte Szotyikámat, amikor apportoztunk. Amikor a bérletet intéztük azt mondta figyelte a kutyát és a dog dancing jutott eszébe. Vannak olyan mozdulatai, és jól apportíroz! Utánanéztem, nézzétek ti is. Tökre jó, és tényleg szotyis a mozgása a kutyusnak....Ééééédes :D:D:D
http://www.youtube.com/watch?v=HqbVbPvlDoM

Készüjjé fel a hangulatra

Én felkészültem.... Olyan fasza volt a Frank/Frenk? koncert, hogy csak na! De legalább pisiltünk a Gödörben.
Amúgy tisztelettel jelentem: Szotykos ma középhaladó lett!!!! Gratula neki :)

Válasz oda

Szóval asszem valahol az utolsó mondatban lehet a megoldás. Rejtőzködés..... Mindent megteszek, csak ne legyek önmagam, ne kelljen vállani azt, aki vagyok, mert abba a bugyorba belenézni nem sok fiatal mer. Mert ki is vagyok? És érhető is. Elcseszett világ szétvágódott fiataljai. Életemben nem láttam ennyi drogos, alkoholista, depressziós fiatalt. Az újdonsült huszonéves ismerősömtől azért hallok dolgokat. 23-24 évesen valaki már túl van 6 év drogfüggésen? És csúsznak bele az alkoholizmusba? A 15 éves csaj seggrészegen bárkit lepippant egy kertben, és még a nevét sem tudja? 17 éves kiscsaj több pasival szexel egy este alatt (árkon-bokron, kertben, kocsiban, motoron, stb), mint én egész életemben? Nincsenek alapok, nincs nevelés, nincs erkölcs, nincs itt már semmi. Amit tesznek tulajdonképpen menekülés. Mi elől is? Jó kérdés. Az "élet" elől, vagyis amit ők életnek hisznek. Hiszen sose láttak mást otthon sem, a "felnőtt" világban sem. Fájdalom, hazugság, csalás, lopás, pénzhajhászat, seggnyalás, szeretetlenség, agresszió, tisztelet nuku, stb. Persze, hogy nem erre vágynak. Az a mondat vágott szíven a videón, hogy ő már gimiben rájött, hogy az emberekben nem lehet bízni, nem lehet senkire sem számítani. De miért nem? Ki mutat manapság példát? Kire nézhetnek fel? A legrosszabb az egészben, hogy a nagy menekülésben, ami a realitás talajától fényévekre vezet, a becsukott szemek miatt akkora sebeket szereznek maguknak és adnak egymásnak, hogy azt kiheverni, feldolgozni, meggyógyítani már egy élet is kevés. És lesznek olyan szülők és társadalom amilyen, és etc... És mi más marad nekik? Hát persze, hogy a közösség, ha már a család fogalma kihalóban van. Emberek vagyunk, közösségi lények. Az odatartozás egy csoporthoz szinte a legerősebb motiváció a szexuális után. Egy csoporthoz tartozni szeretetszerű érzést ad. Persze ezeket a csoportokat a közös "ellenség" tartja inkább össze, mint a közös eszme és szeretet. De valami töltést ad ebben a sok szarban, ami körülveszi őket. Mind voltunk kamaszok, ifjak, én is voltam "punk" vagy mi :) Demonstráltam, ahogy ők is. Demonstráltam, hogy én más vagyok, nem ÁTLAG, mert az megauncsi, megasablonos, megaszar. Anyánk, apánk is olyan, mi aztán dehogy! És persze pont ettől lesznek átlag tinédzserek és ifjak, de erről fogalmuk sincs. Hiszen mind azt gondolják, ők különlegesek. Kedves ifjú barátom még ebben a cipőben jár, és elképed az élettapasztalatomtól :) Meg a sok kamasz, akik hozzám járnak. Ilyenkor hihetetlenül öregnek érzem magam. Nemrég még a depresszió bugyraiban mászkáltam én is....Hihetetlenül mély és sivár hely. Nem segített túl sokat a terápia..Hogy jöttem ki mégis? Csak néhány olyan ember kellett, aki EMBER-i, akinek vannak alapjai, tudja mi a szeretet, barátság, odafigyelés, összetartozás. Most már én is tudom, legalábbis pedzegetem. És adom is tovább másoknak :) Ezekre a kölykökre vajon ki figyel? Őket ki szereti? Ki veszi őket emberszámba?

Hasznos tagja vagyok-e a társadalomnak?

Kicsit furán érzem mostanában magam. A fejemben makacsul az van, hogy nincs munkahelyem, és ezért kizárólagosan napi 24 órában semmitteszek. Pedig már másfél hete írom a ránk bízott szerencsésen nagy adag filmszöveg egy részét, próbálunk a Mezítlábbal, koncertezünk, autót szerelek és vásárolok, kórházi-látogatok stb, és amikor valami extra feladat kerekedik, csodálkozom nagyot, hogy nem érek rá. Volt ez fordítva is egykor, amikor hivatalosan volt munkahelyem, de az autós uborkaszezonnak számító langyos tavaszban órákon át unatkoztam az üres műhelyben. Az sokkal rosszabb, fárasztóbb volt, a teljesítménybér miatt pénzt se kerestem vele, mégis megvolt a "munkahely-tudatom". A mostanihoz hasonlókat akkor éreztem, amikor otthagytam a munkát, és egy hétfő délelőtt, nagy alvás után beültem az első egyetemi tájékoztató előadásra. Mintha a suliból lógtam volna...

Nem fiatalodunk

Kicsit megint tesztelgetett az élet, igaz, csak a szekunder oldalon, de így is elég volt. Szokásosnak mondható, mégis megszokhatatlan kutyaeltűnés, 3 nap alatt kétszer, aztán anyámhoz mentő, kórház, váróban várás sokórás izgalmai. Lesz is még ebből program egy darabig, legalább egy hétig, és kérdés, hogy például utána fog-e tudni majd autót vezetni, vásárolni menni, stb.
Ez a dolog is rajta van az elgondolkodtató dolgok listáján, az első lecsókolomozás és az első ősz hajszálak mellett. A Dél-Pesti kórház amúgy sem a szívem csücske apám betegsége óta, hát most volt alkalmam anyámat is látni itt kerekesszékben tologatni, igaz, ő utána egyedül kiszállt belőle. Jó lenne egy kis életmód-változtatásra rábeszélni, ami nem lesz könnyű, tekintve hogy ma szalonnát akart behozatni magának (persze nem vittem), és rendszeresen kávézik a magas vérnyomásból adódó betegsége mellett. Pláne, ha még valaki adja is alá a lovat: -Dehát úgy szereti... Előrelátó, felelős gondolkodás. Mert ugye féloldali bénult meg nemigen szeret lenni az ember.
Gyorsan jó dolgok is:
Tegnap nagy tekerés Szemlő-hegyre, barlangtúra, tekerés Margit-szigetre, ebéd, sör, aztán haza (nem írok a "bicikliútról", pedig lehetne). Ma finom ebéd, este meg egy jó nagy adag tollas, hálóval, vérre. Sör, naná.

Rózsaszín csaj

Csak, hogy pasis kalandokat is meséljek....Nem mintha lényeges lenne. Voltunk tegnap Republik koncerten. A koncert vége után a ráadások voltak olyan szuperek, hogy végigtomboltuk az utolsó fél órát. A többi, hát felejtős. A pasik nem semmik voltak...Ketten próbáltak meg felszedni, vagyis az egyiket a haverja tukmálta, mert gyáva volt idejönni :) Annyira bénák. Mondanom se kell, hogy no comment volt a csávó. És a másik, hát nagyot röhögtem. A barátnőmmel kezdett ugribugrizni, aztán kiszúrta, hogy én is ott vagyok. Már nézhetett egy ideje, mert gyorsan elújságolta a haverjainak, hogy a lány a "rózsaszín csajjal" van!!!!! Aki én voltam, rózsaszín pólóban természetesen. :) Rózsaszín csaj! Hát olyat röhögtem, hogy csak na! Aztán már persze nálam próbálkozott, táncoltunk is, de hát ő is no comment...De azért vicces volt :D:D:D

Viszlát Matuzsálem!

Szeretett a kezembe gömbölyödve aludni, még az idők hajnalán. Frigyóval jó páros voltak, bár mindig ő volt a kicsi :) Majd megérkeztek az ifjak, és ő szuper papi volt. Szerette a szárított virágot, és aki a virágot szereti rossz degu nem lehet. Tüdéri fehér kis orra volt, viszont sose dezodorozta be magát :) Hát szia öregfiú, jó utat!

Naugye

Jó tudom, két nap alatt két szívroham. Nekem is sok volt.
De az emberek jók!!!!! :):):):):) A néni-bácsi a kik megtalálták vasárnap egyből telefonáltak a menhelyre! És adtak neki enni, inni, és bevitték, hogy vigyázzanak rá! A nénik-bácsik a volántelepen még a rádióba is bemondatták a hülye Szotykost! És megetették, megitatták, szeretgették. A retriever rescue személyesen hívott fel tegnap, hogy megvan-e a kutyám, és hogy talátak egyet. De az már nem ő volt, mert épp akkor vittem haza az 5-ös buszállásból.....És még ma reggel is hívott valaki, hogy kukkantsak a be volán telepre, mert ott a kutyám!
Sálálálá!
Z-nem letiltom a rendszerszidást, mert naugye hogy vannak jó emberek is.

kiakasztós nap

Nem elég hogy eltűnik a kutyám, és infarktusom lesz mire megtalálom... Ráadásul öt perc múlva kapom a telefont, hogy a nagypapámnak agyvérzése van. Vagyis embolia. Bal agyfélteke érintett, jobb testfél gyengébb, motoros afázia (szarul beszél). Hát ennyi.

Bicigli

Kb. egymillió-hatszázötvenezredik hasonló leírásként most én is közzéteszek egy kis kerékpárral-Demszkygrádban beszámolót.
Hogy is néz ki, ha bicajjal megyek Kelenföldről Kőbányára? A gyalogosokkal telített Etele-úti közös elmebeteg gyalog-kerékpár szakasz (bicikliút építés sárga festékkel) a Tétényinél bevisz egy lakótelep parkolójába. Itt szép kátyúkat kell kerülgetni, és közben figyelni az éppen elénk kitolatókra (tudom hogy nem könnyű kocsival, sok dologra kell figyelni, "be lehet nézni" egy biciklist). Aztán visszakerülünk az Etele-i közös járdára, ami a Szerémi-útnál legalább fél éve fel van bontva, padka, homok, cikkcakk, minden van. Ha kijutottunk a Szerémire, meg kell küzdeni a soha-nem-vágott dús növényzettel, ami egy sávra szűkíti a sorban első önálló, kanyargó bringautat, magyarul szembe is jönnek, sötétben életveszély. A Lágymányosi-hídon könnyű átjutni, de mivel sok a sáv és nagyon nyomják a kocsiknak, állati büdös tud lenni, és a híd lábánál már érzem a nitrogén-oxidok és a nyálkahártyám reakciójából képződő salétromsav irritáló hatását, itt szoktam elkezdeni köhécselni (lehet kapni aktív szenes maszkot 15 ezerért, persze a betétet cserélgetni kell, mert telelihegi az ember, az 6000 Ft). A pesti oldalon jó ideje van egy 4 méter széles, 20 centi magas sóderkupac a bicikliúton, jól megvezeti a kereket. Kíváncsi lennék, vajon a mellette levő kocsiútról se takarítanák le hónapokig? Tovább haladva jön a legszennyezettebb szakasz, a Könyves Kálmán körút. A kövezett utacska végig rázósan megsüllyedve, a gyalogos résztől veszélyesen, éles padkaszerűen elválva. Utána az áldásos Népliget, majd az Üllői úti közös járda az Ecseriig. Ha csak kicsit is elgondolkodik, bambul valaki, jó pár helyen meg lehet halni, és persze még nem írtam a teljesen általános "kocsi jobbra kanyarodik-bicikli egyenesen" helyzetről, ahol az elsőbbségünknek csak életünk árán szerezhetünk érvényt. A helyzet még rosszabb lenne, ha többen pattannának nyeregbe testmozgási, környezetvédelmi stb. okból.
A fenti útvonal még a jobbak közül való. A héten Kopertával a Móriczra próbáltunk eljutni, arra felé egy centi bicikliút sincs. Két sávos utak, busszal, sokszor buszsávval, a járda használhatatlan, a Bartók Bélán egy helyen építés miatt se járda, se külső sáv. Hazafelé a lakótelepi parkolókban, járdákon kerültünk inkább, ami viszont nem nevezhető ésszerű közlekedésnek. Nem is megyünk többet bringával arra, pedig a jó szándék megvolt. Úgy láttam hogy mások se, a célállomás, több száz fős önkormányzat 4 db-ra kapacitált biciklitárolója is üres volt.
Konklúziónak mit lehet írni? Járjatok bringával, mert jó? Vagy ne menjetek bringával, üljetek inkább kocsiba? Egyiket se.

Képiz

Utóbbi megmozdulásaink tükröződéseként hat új galéria került a picasa képtárba.

Májusi Mezítláb

Május 8.: Dirty Dog Pub, Pécel - közös koncert a Miheztartás Végett-tel
vendég: Juha Jyrkäs (FIN, dorombének, kantele)

Május 20.: After Music Pub, Budapest - közös koncert a Shamrock ír népzenei együttessel

Május 29.: Ceglédbercel - közös koncert a Superzero együttessel

Gyertek!

Éljen május elseje

Azért ez tök jó! Az expasimmal vattacukroztunk és sétálunk a Gellérthegyen, míg Borcs ázott a feredőben. Majd még egy ékszerbolt kirakatát is megnéztük.....mennyi is egy pár gyűrű? :) És én szervezem a szülinapi partiját az expasim új csajának. :) Na ennyit a normákról. Nekünk, ez így természetes és kész! Este egy kis extrém tollas (sötétben, szélben), majd hossza beszélgetés a makkokról és a löki-löki-ről... :D Aztán salsa. Na az olyan volt, mint vártam, magyarán szar. Még mindig nem vagyok az szép, vékony csaj, akit felkérnek a táncparkett szélén. A megbeszélt többiek közül persze csak egy leányzó volt ott. Így hamar meguntam, egy óra felé elindultam haza. A leányzó törökbálinti, így nem volt gond őt hazadobni. És most jön az érdekes rész. Az ember éppen megfogalmazza magában, hogy milyen jó lenne új embereket megismerni, barátkozni, nagyokat beszélgetni ismeretlenekkel...és tessék. Most kaphatom a fejmosást, mert igen megálltam a két stoppoló fiatalembernek, akik az Érdet Törökálinttal összekötő kb 7-8 km-es úton baktattak hazafelé. Tudom nem szabad megállni, nem is szoktam...de most már előbb nyomtam a féket, minthogy gondolkoztam volna. És nincsenek véletlenek, a megérzés most jól működött. Persze ebből nem fogogk rendszert csinálni. Nem vágták el a torkom. Kissé illumináltak voltak ugyan, de gitár volt náluk. Ha nem géppuskát tartanak benne, csak jó emberek lehetnek. Ifjú zenész az egyikük. Hazavittem őket hálaáradat közepette és fürödtem a "De jó fej, aranyos csaj vagy!"-okban. Behívtak még egy kis dumcsira a szülői házba, és meghallgattam néhány számot. Sajátot is egy csigáról, akit mindig vár egy új csigaház. Szívesen meghallgatnám nem részegen is, jó hangja van a srácnak. Az alkohol rontja a zenei képességeket :) Majd az ifjú zenész bekómált (így vele csak kb. 2-3 szót váltottam, és szerintem arra sem nagyon fog emlékezni :):):) ) és ketten tovább beszélgettünk. Életről, halálról, fiúkról, lányokról, szerelemről, családról, szexről...szóval mindenről. Fantasztikus élmény volt egy kicsit elmerülni az ifjabb generációban. Őszintén és nyitottan beszélgteni valakivel, akit életemben nem láttam. Amúgy meglepően érett oldalai vannak a srácnak, ezt örömmel konstatáltam. Olyan Gergő feeling, értitek. Én voltam az öregebb csaj, ilyennel még sosem beszélgetett :) Hát ja. Így 28 és a halál között valahol. Reggel negyed 7-kor jöttem el onnan, mert már leesett a fejem. Azt beszéltük meg, fogunk még találkozni. MSN, email. És persze a zenekar koncertjein, ha még mindig áll a meghívás. Őszinte és szép este volt. Épp Z-vel dumáltuk, hogy régen simán szóba álltak egymással idegen emberek, és elbeszélgettek. Hát ilyenek az EMBER-i kapcsolatok. Miért nem lehet ezt mindig így?