Éljen május elseje

Azért ez tök jó! Az expasimmal vattacukroztunk és sétálunk a Gellérthegyen, míg Borcs ázott a feredőben. Majd még egy ékszerbolt kirakatát is megnéztük.....mennyi is egy pár gyűrű? :) És én szervezem a szülinapi partiját az expasim új csajának. :) Na ennyit a normákról. Nekünk, ez így természetes és kész! Este egy kis extrém tollas (sötétben, szélben), majd hossza beszélgetés a makkokról és a löki-löki-ről... :D Aztán salsa. Na az olyan volt, mint vártam, magyarán szar. Még mindig nem vagyok az szép, vékony csaj, akit felkérnek a táncparkett szélén. A megbeszélt többiek közül persze csak egy leányzó volt ott. Így hamar meguntam, egy óra felé elindultam haza. A leányzó törökbálinti, így nem volt gond őt hazadobni. És most jön az érdekes rész. Az ember éppen megfogalmazza magában, hogy milyen jó lenne új embereket megismerni, barátkozni, nagyokat beszélgetni ismeretlenekkel...és tessék. Most kaphatom a fejmosást, mert igen megálltam a két stoppoló fiatalembernek, akik az Érdet Törökálinttal összekötő kb 7-8 km-es úton baktattak hazafelé. Tudom nem szabad megállni, nem is szoktam...de most már előbb nyomtam a féket, minthogy gondolkoztam volna. És nincsenek véletlenek, a megérzés most jól működött. Persze ebből nem fogogk rendszert csinálni. Nem vágták el a torkom. Kissé illumináltak voltak ugyan, de gitár volt náluk. Ha nem géppuskát tartanak benne, csak jó emberek lehetnek. Ifjú zenész az egyikük. Hazavittem őket hálaáradat közepette és fürödtem a "De jó fej, aranyos csaj vagy!"-okban. Behívtak még egy kis dumcsira a szülői házba, és meghallgattam néhány számot. Sajátot is egy csigáról, akit mindig vár egy új csigaház. Szívesen meghallgatnám nem részegen is, jó hangja van a srácnak. Az alkohol rontja a zenei képességeket :) Majd az ifjú zenész bekómált (így vele csak kb. 2-3 szót váltottam, és szerintem arra sem nagyon fog emlékezni :):):) ) és ketten tovább beszélgettünk. Életről, halálról, fiúkról, lányokról, szerelemről, családról, szexről...szóval mindenről. Fantasztikus élmény volt egy kicsit elmerülni az ifjabb generációban. Őszintén és nyitottan beszélgteni valakivel, akit életemben nem láttam. Amúgy meglepően érett oldalai vannak a srácnak, ezt örömmel konstatáltam. Olyan Gergő feeling, értitek. Én voltam az öregebb csaj, ilyennel még sosem beszélgetett :) Hát ja. Így 28 és a halál között valahol. Reggel negyed 7-kor jöttem el onnan, mert már leesett a fejem. Azt beszéltük meg, fogunk még találkozni. MSN, email. És persze a zenekar koncertjein, ha még mindig áll a meghívás. Őszinte és szép este volt. Épp Z-vel dumáltuk, hogy régen simán szóba álltak egymással idegen emberek, és elbeszélgettek. Hát ilyenek az EMBER-i kapcsolatok. Miért nem lehet ezt mindig így?