Munka után

Régebben a kórháznál, újabban a BAH csomópontnál szoktam látni azt a szánalmas embert (vagyis már társa is van), aki egy mankóval szerencsétlenkedve koldul. Az egyébként állítható mankó, tökig le van engedve, így kb. térdig ér, a sérültség látszatát fokozandó. A lábát úgyfordítja a csávesz, mint a petős gyerekek, sántít, biceg, mindent amit lehet. A tankönyvet meg lehetne belőle írni. És persze nagyon szánalomra méltó akar lenni. Én szakmabeli kapcsiból kiszúrtam, hogy kamu az egész, már rég ezen röhögök. De egy laikusnak profin elhihető a dolog. A múltkor a 61-esen mentem este Z-ékhez. A BAH-nál szálltak fel a sejthalmazok a villamosra, de mivel messze voltak, úgy futottak utána, mint a tapsifüles. A Móriczon ott sétált előttem a két megfáradt "munkásember". Vállukon a mankó, sátnítás ohne. D:D:D

Más. Ha az idő, meg minden úgy akarja, holnap REPÜLÖK!!!!!!!!!!! 1/2, 1/2, 1/2......... de azért várom nagyon!