Kedves Télapó!

A minap leültem egy nagy kőre, összefontam az ujjaimat, és 10x körbecsavartam a hüvelykeket, előszőr előrefele, majd vissza. És arra jutottam, hogy tudod Télapó bácsi, én jó gyerek voltam idén. Jóvan, persze néha kiöltögettem a nyelvem erre-arra, igen, néha füllentettem is, nade Télapó! Egész évben a mocsarat jártam. Nehéz már a lábamra száradt sár, olyan könnyű lenne a lépés anélkül. Nem küldenél valamit, ami leszedné? Mi? Hogy énekeljem el előbb a Mennyből az angyalt? Hát vele küldöd? De akkor már egy jó nagy katapultot is hozzon ám, amivel messzire szállnak a galacsinok. És te figyi még egy kicsit, szólnál a tollas jószágnak, hogy ha van egy leselejtezett szárnya, hozza má azt is magával. A szárny az jó, rá is lehet állni és alá is. De ha mást nem is, lécci Télapó bácsi, legalább arról gondoskodj, hogy mindig legyen papírcetli a zsebemben…és dió