Köszönöm szépen a köszöntést, D-nek és mindenki másnak is. Macskatalppal egymást köszöntöttük, vicces. :)
Egyelőre nem nagyon tudok mit kezdeni a fejemre szakadt szabadsággal.
Jó lett volna ma beülni Zével egy (persze, naná, hogy elfelejtettem milyen) testek fizikájára, de nem mertem, mert csak páran járnak, ráadásul a szigorú fejű tanár bácsi szobájában van az előadás, beparáztam rendesen, mint aki életében nem járt még egy egyetem környékén sem.
Szerintetek mennyi az esély arra, hogy Zé albániai útja alatt éppen abban a panzióban nyaraljak a Balcsinál, amely az egyik csoporttársának a szüleié? Ugye, szerintem is semmi... Hülyeség. Ma láttam a srácot, és megint előttem az egész rémálom. Nesze nekem.
Különben is valami hormonális bajom lehet, mert tegnap majdnem elbőgtem magam egy fotoszintetizáló élőlény láttán. Nooooormális?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése