Szal a következő történt. Pénteken lemerítettem az akksit a kocsiban, nem kicsit. :) Ép indultunk volna valahova a munkahelyről, és tök cink volt az egész. Bementem a váróba, és zseniális érzékkel ráböktem egy pasira: "Apuka! Nem szeretne nekem segíteni bebikázni az autómat???" Segített persze, autószerlő volt. Tudom én kire kell bökni :) És mivel Z zseniálisan felszerelte Krokit szerszámmal, bikakábellel, nyerő voltam. Villogtam! Kijött velem, bika piros zsinór. Emlékeztem mintha kellene még egy. Itt már röhögött, de megtaláltam a feketét is :) Szal bikáztunk. A durva az volt, hogy már itt bepróbálkozgatott, miközben a 1,5 éves gyerekének a kiugrott könyökét pakolta vissza a doki :( Jah!
A bika nem jött be. Ekkor húzott körbe a gyseb. körül, Kroki csak nem indult. Full hülyének nézett, tehát cseréltünk, én húztam őt. Neki se ment, hehe. De itt már totál zavarban voltam, mert nyomult...Összevissza nyomogattam a gombokat, karokat. Dudáltam, ablaktörlő. Tisztára, mint a szőkék a filmekben.
Na végre kitalálta, hogy be kell tenni az ő akksiját hozzám. Addigra kint volt a neje a gyerekkel, úgyhogy leállt. Kroki járt!!! Aztán bementünk kezet mosni. Ott közölte, hogy neki fáj ám a dereka...És komolyan. Most mit mondhattam volna erre???? Segített, szívott miattam, megadtam hát a számomat kínos vigyorral, hogy hívjon bátran....
Segítőkész, aranyos, és egyben egy paraszt bunkó. Ezt tedd össze!
Engem meg egész este ugrattak a többiek, hogy meghúzott a szerelő :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése