Ma végre megtörtént. Végre láleltem a hiányzó darabra, pedig annyira egyszerű volt. Olyan mint amikor feltolod a fejedre a szemüveget és egy egész álló délután azt keresed a lakásban. A felszálló ködpárával az én utolsó kételyeim is elpárologtak. Muszáj leírnom, még akkor is, ha ezt senki nem érti, de én tudni fogom, hogy MA megtörtént. Végbement a reakció. Fogalmam sincs miért éppen ma és miért ilyen hosszú várakozás után, de ma újra SZABAD LETTEM.
Utóírat Zének: drága Barátom, hogy lennék már messzipista amikor ma jönnek hozzánk a kéményseprők
Kopertának: Zé még anno mutatott egy nagyon frappánsat az írásaid közül, amiben a megszokásokról volt szó, volt egy rész benne „amikor kifelé kapcsolod fel a villanyt”, Te jutottál róla eszembe amikor a minap megfújtam a kocsonyát mielőtt bekaptam volna, ill amikor ma liszttel szórtam meg a sütemény tetejét porcukor helyett
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése