Végre valaki megfogalmazta helyettem, hogy a felelősség nélküli gyermekkort elhagyni olyan, mintha az ember zsebretett kézzel, lehorgasztott fejjel elsétálna egy összedőlt ház romjai mellől…
„Figyelj meg alaposan egy embert és többet tudsz meg róla, mint ő maga.”
„Az ember azonban nem csupán önmaga, hanem egy olyan egyszeri, egészen különös, minden esetben fontos és figyelemre méltó pont, melyben a világ jelenségei keresztezik egymást – csak egyetlenegyszer és soha többé úgy, ahogyan épp akkor”
…és nem mellékesen választ kaptam végre az ökörnyálas kérdésemre is…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése