Amikor minden összejön

Szombat. Kicsit késve ugyan, de felébredtem. Azonnal eszméltem, hogy ajvé, hiszen ma van a társadalmi munkálkodás a kutyaiskolában. Nosza felkel, talicska betszigál a kocsiba, persze jól meghúztam a hátamat. Ó, nincs kesztyűm, meg semmi amit vinnék a közbe. Irány a tecsó, húsvét szombati őrület volt benne. De kb. 15 perc alatt végeztem. Kimentem, hogy akkor irány surány és....nyekk. Nem indul a dög! Kerestem egy-két markos legényt, betolták. Iskola, oskola, kutyaiskola. Ki a csuda jár oda? Hát szombaton én bizti nem jártam ott, mert nem találtam oda. Nem vagyok egy eltévedős liba, de ez elég szar helyen van. Persze a megadott telefonszámot nem vette fel a tulaja. Kb 3/4 óra keringés után, szégyenszemre hazakullogtam. Aztán persze nem indul az autó megintcsak. Délután családi, ajándék nuku, kocsi nem megy. Grrrrr! Aztán apukám kimentett. A családi összejövetelen egy emberként nekem esett majd mindenki. Aztán a maradék is. :( Na mondom hazamegyek, és jót alszom. Na ja! Ha tudnék. De annyira fájt a hátam, hogy csak bizonyos helyzetekben tudtam hortyantani.