2009. június 12., péntek

:(

Szomorú dolog határozatlan időre (és nagyon remélem nem végleg!!!) búcsút mondani egy barátnak, aki egy éve minden héten akár többször is része volt az életemnek. Együtt kezdtük...ott botladoztunk a Buddha-beach parkettján, és agyonba taposta a lábam. Hol is az egy? Ezek a fránya latin zenék :-) Együtt tanultunk, csiszolódtunk. Aztán lassan kikupálódott minden. Senkivel nem voltam még ennyire összhangban tánc közben. És emellett csodás barát is ő! Türlemesen hallgatta a gondokat, ápolta a lelkemet, kérte és meghallgatta a tanácsokat, engem pedig biztatott, szurkolt nekem, csak jót adott... nem ítélt, nem bántott, egyszerűen csak szeretett. Áttáncoltatott a szülinapomba éjfélkor, hogy táncos évem legyen :-) Attila! Kösz, hogy vagy! Hiányozni fogsz :-(

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nekem is hianyozni fogsz, de tudom hogy az igaz baratsagok eletre szoloak, igy lesz ez velunk is.
Fogunk meg setentazni es fogjuk meg keresni az egyet...Mi mar nem felejtjuk el a buddhat meg a tobbi orult salsa partyt. Na meg fogunk meg beszelni a pasis-csajos dolgainkrol, a csalodasokrol a mindennapi esemenyekrol es erzelmekrol...
Attila

Névtelen írta...

Köszönöm, hogy ilyen jó barátja voltál, vagy és leszel Attinak:) és ne add fel a keresést, bizz magadba, értékesebb vagy, mint gondolnál:) Örülök, h megismertelék, remélem még találkozunk:) Ágó

D írta...

Én is remélem :)