:(

Szomorú dolog határozatlan időre (és nagyon remélem nem végleg!!!) búcsút mondani egy barátnak, aki egy éve minden héten akár többször is része volt az életemnek. Együtt kezdtük...ott botladoztunk a Buddha-beach parkettján, és agyonba taposta a lábam. Hol is az egy? Ezek a fránya latin zenék :-) Együtt tanultunk, csiszolódtunk. Aztán lassan kikupálódott minden. Senkivel nem voltam még ennyire összhangban tánc közben. És emellett csodás barát is ő! Türlemesen hallgatta a gondokat, ápolta a lelkemet, kérte és meghallgatta a tanácsokat, engem pedig biztatott, szurkolt nekem, csak jót adott... nem ítélt, nem bántott, egyszerűen csak szeretett. Áttáncoltatott a szülinapomba éjfélkor, hogy táncos évem legyen :-) Attila! Kösz, hogy vagy! Hiányozni fogsz :-(