Bárkinek is: Nagyon köszönöm

Ma boldog voltam, nincs mese. Vagyis hogy egészen mesébe illő volt, hogy épp aznap teszek látogatást szeretett bárkámon, amikor Huzella Péter ad koncertet a Barlang-teremben. 14-kor kezdődött, 14.30 körül tudtam csak leszaladni, gondoltam ha nem láthatom a tömegtől, azért talán hátul is hallok vmit. Ühüm, 3an ültek a teremben, az egyik a technikus és két állatkerti büfés. Kicsit félszegen megtorpantam a bejáratnál, mire Péter meglátott, intett felém, és dallal bevont az első sorba. Egy életem-egy halálom-ilyen alkalom nem lesz több, kezemet felemeltem az égbe: „Lehet kérni…?” – „Persze, tessék.” – „Jeszenyintől szeretnék hallani vmit.” És már énekelte is: „Ki vagyok, csak álmodom, tűnődöm, szemem kékjét homály itta fel, Mellékesen élek itt a földön, épp csak úgy…együtt a többivel.” Ezután fogta magát a 3 tag, és elszivárgott, mi meg kettesben maradtunk. Mondtam neki, h kicsit meg vagyok illetődve, mert ovis koromban láttam először amikor lekvárt kent az orromra, és pár éve a Villon-esten utoljára. Beszélgettünk Mácsai Paliról, a fellépéseiről, Kalákával való szakításáról, közben szépen lassan elbontották mögüle a hangosítóberendezést, biztos látta kétségbeesett tekintetemet, mert rögtön rámmosolygott, h ne aggódjak, unplugged folytatja. Na mit szeretnék még? Hogy mit? Hát amit már egy hónapja minden reggel és este hallgatok: „Ég áldjon árva földem, forrás itatta part…” És elénekelte, CSAK NEKEM. Megköszöntem, felálltam (gyerünk, rajta, mooost, múltkor Gödörben elpackáztad, légy bátor”), „Ööö, lenne még valami… - Igen? – Kérhetnék egy aláírást?” „- Nagyon szívesen. Amúgy minden hónap első vasárnapján a Kolibri Fészekben játszom. Eljön?” „El.”
„Orsolyának állati szeretettel Huzella Péter”