nyerges vontatott

Gondoltátok volna? Negyed óra mire hazaértem bringával, pont ennyi ideig üldögélt egy muslinca a szemzugomban. Bár átsuhant a fejemben, h megállok egy visszapillantótükörnél és a piros hátsó vagy a sárga első villodzó lámpával megvilágítva magamat kipiszkálom, de mégis inkább tűrtem. És hogy eltereljem magamról a figyelmemet, képzeletben egy töltés mellett sétálva, egyszer csak leguggoltam és beletúrtam a földbe. Egy marék agyag, mindenki így indul, földből, csillagporból, szeretetből. Kiégett tégla lesz-e összecementálva a többivel? Vagy gondos művész kezei közé kerül, finom mívű eszközök formálják kezét, szemeit, szívét…? Nem sokon múlik. De rajtunk mindenképp.