Rendezvényeken belépéskor karszalagot osztogatnak, vagy nyakbalógós dögcédulát, mi a kapun belépvén két-két sáros kutyamancsot kaptunk a combunkra és a hátunkba. Gyors ide-oda toligatás, tűzgyújtás, jöhet a fő attrakció, az újonnan zsákmányolt kürtőskalács-sütő „beavatása”. Gyúrtunk, kelesztettünk, kevertünk, kelesztettünk, nyújtottunk, vagdaltunk, tekertünk, kenyegettünk, forgattunk, cukroztunk és lőn a kalács. Egy lukas garast sem adtam volna érte h sikerül, de igen. És nagyon finomak lettek. Hogyan kérem? Hogy mindeközben váltottunk-e világot meg? Én asszem senki nem unatkozott annyira, h erről essen szó. Ellenben sokat mosolyogtunk és mosolyogtattunk. Az maradjon csak a romkocsmák hűvös pincéiben gubbasztó entellektüel individuumok kenyere, akik könyökízületfájdalomig képesek az állukat támasztani, csak egy kicsit megválthassák má a világot. Én ezt hagyom majd azokra az időkre, ha majd nem lesznek barátaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése