Egy jó tanács: szalonspiccesen sose vegyetek táncórát! Mire Zé megérkezett, mondtam neki, h én már egy kicsit igen, mire ő, h szintén. Az alatt az 5 perc alatt, amíg a helyszínre érkeztünk kellőképpen felborzoltuk egymás idegeit, h olyan igazából nincs is, h kezdő tánc, tuti csupa olyan ember jön, aki ugyan még sosem swingelt, ellenben 5 évet már salsázott, nem is kéne nekünk ott égni mint a tarló, menjünk inkább, igyunk még egy sört. Aztán csak befizettük, még elcsíptük a haladó csoport oktatását, szembesülvén azzal, hova kéne eljutnunk fejlődésben egy év múlva. Nekem műtétileg el kell távolíttatnom néhány csontot és ízületet a lábaimból, Zének pedig minimum a csillárig kell röpítenie.
Aztán elkezdődött, kétféle lépéssort tanultunk, nem bírtam megjegyezni a nevüket, úgyhogy legyen egres és répa. Miután elsajátítottuk őket, jött a párcserés támadás. 3egres, párcsere és így tovább. Kicsit rapid randi hangulata volt a dolognak (ill én ilyennek képzelem). Aztán a végén a nagy össztáncban a New York-New York-ra összekötöttük az elemeket és szintén az említett vetésforgóban rotálva zavarodtunk össze véglegesen. Asszem 5en mondták, h hagyjam má magam vezetni, aztán kiderült a félreértés oka, merhogy az volt a feladat, h nyomni kellett „egresből, répából…”répából és répából, de én ezt nem hallottam és répa után rögtön egrest csináltam.
Hazafelé azon tanakodván, honnan a túróból fogok én most Sinatrat szerezni, h tudjunk mire gyakorolni amikor is felcsendült Péterfi Bori a fülemben, és rájöttem, h a lassú-lassú-gyors-gyors-gyors igen remekül kijön a „Nézz mélyen a szemembe, tedd a kezed a farzsebembe” c nótára is :-). És majdnem táncoltam a Bóbis Lacival ;-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése