Reggelente megkocogtatom a gerendákat a fejemben, h elbírják-e még a mai napot.
Kinézek az útra, hátha hoznak újabb hullát, mert akkor csinálnom kell neki helyet, a magamétól már nem lehet lassan elférni.
Ebédre szivárványt főzök egy perc alatt instant porból, dobok még bele egy kis pirosat, mert nem elég kék.
Délután, ha van egy kis időm, napsugarat játszom az ujjaimmal, néha beborulok egy kicsit és elbújok a fal mögé. Aztán kisütök…pár szem gondolatot teflonban.
Még a pelyheket is gondoznom kell, átszitálni, kiválogatni közülük a pihéket, keverni hozzá levegőt hogy többnek tűnjön. Franc enné meg. A szeretet régen jobban ment. Volt rá kereslet.
Este a tükör előtt nagyra tátom a számat. Na, vki már megint kiszedett belőle szavakat és betette a sajátjába. Nem baj, hátha neki jobban áll.
Elalvás előtt fejben gyorsan összeszámolom énjeimet. Mind megvan. Egy, kettő, három, négy, öt….örülök h nem bináris számrendszerre kell elaludnom…tíz, még, sok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése