Cornea-reflex: a szaruhártya mechanikus ingerlésére adott pislogó reflex. A szem elég közel fekszik az agyhoz ahhoz, h az ingerületnek ne keljen nagy utat megtennie, szóval így hirtelen nem nagyon tudnék elképzelni gyorsabban, pillanatszerűbben megnyilvánuló válaszreakciót (és itt most nyilván eltekintek attól, ami odabenn a szervezetünkben zajlik). De hogy mi történhet mégis ilyen rövid idő alatt? Egy kis hártyásszárnyú zöng az erdőben, a tisztás túloldalára igyekszik a nyárvégi szederfesztivál utolsó kanyarjait elcsípni. Tapasztaljuk, nagy hévvel hessegetjük is őket, alapvetően k*va nagy sebességgel száguldoznak. De elvéti az irányt és nekicsapódik egy hatalmas nedves üvegfalnak – az én szememnek -, felgyűrődik a csápja, egyik szárnya fel is tapad arra a csúszós filmrétegre (vajon szárnyerezete hagy lenyomatot a szememen?), a másik beakad két potrohgyűrű közé, tán még agyrázkódást is szenved, de azt elég hamar belátja (rovarreflex !), hogy ez még nem a rét, irányba áll, megfeszíti lábaiban és szárnyai alatt az izmokat, utolsó lábízén a kis karmokat belevájja a szaruhártyámba mint jégmászó a hágóvasat és elrugaszkodik. Én meg csak pislogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése