2007. augusztus 29., szerda

pioNYÍR

Naturam expellas furca, tamen usque recurret. Űzd ki bár a természetet vasvillával, mégis visszatér.
Szukcessziós változások: jellemzőjük, h egy területen az egyes növénytársulások időben felváltják egymást. Első szakasza a megüresedés – hát, amikor épp nincs telehordva a negyedik emeleti panelerkély, akkor ja, egy kicsit kilátszik a csempe meg a betonperem.
Második szakasz: bevándorlás – 2éve egy fél tenyérnyi kopott kis mohafolt jelent meg két betonelem között. Poén volt néha megcsiklandozni, de nem mondanám, h felforgatta az életünket.
Harmadik szakasz: talajelőkészítés, megtelepedés – hűha, itt kinőtt vmi kis egyéves keresztes gyom, tom láttam ilyet lenn a buszmegállóban is, van vagy 30 centi magas, még virágot is hozott.
És idén………..tádám, első kompetítor fafajunkat köszöntjük sok szeretettel: Betula pendula
Natura non facit saltus. A természet nem tesz ugrásokat. Azt már látom. De hogy különbséget sem tesz élőhely és Csepel között ? Elgondolkodtató, h ha még most időben véget vetek ennek a bimbódzó ökoszisztémának és nem várom meg, míg 3 év múlva kinyílik vmi kosbor, talán megelőzhetem, h védetté nyilvánítsák – a leendő kollégák, az urbanista ökológusok – az erkélyünket, és minket, mint „káros szegélyhatást” kilakoltassanak. Egyenlőre várok

1 megjegyzés:

Z írta...

Van akinek csak születni nehéz... Mi meg mit küzdünk, hogy legyen az ablakban valami növényzet... Amúgy gondolkoztam már rajta, hogy ha ma teljesen kihalna a város, mennyi idő múlva lenne fa a szobámban? Mi lenne a kiskörúton 100, 1000, 10000 év múlva? Kérem valamelyik biológus felvilágosítását!