Van, akitől égnek áll a hajad és a hideg futkos a hátadon...
Van, aki helyett már te szégyenkezel, hogy mennyire szerencsétlen csórikám...
Van, aki annyira ostoba és sötét, hogy az már fáj...
Van akire ránézel, és nem tudod nem szeretni...
Vannak, akik a fogatlan, bájos mosolyukkal szebbé teszik az egész napod...
Van, akitől elgyengül a lábad, zakatol a szíved, és elrontod azt amit épp csinálsz...
2007. augusztus 11., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
a fogatlanoknál a Hollóra vagy a Bagolyra gondoltál :-)
nem :) a babikra, édesek
Megjegyzés küldése