2008. november 24., hétfő

Grrrrr, muszáj dühöngenem

Az autóm nem hagyja magát lebutítani! No 2. felvonás a műhelyben. A táskám dögnehéz, nem akarom cipelni!

A kórházi pedofil tovább tevékenykedhet dádázás nélkül! Hiába szólok, szóltam, kicsi ember vagyok én ehhez. Max. ha tovább ugrálok még megveret a haverjaival...Hajrá Magyarország, mi?

A plafonon lévő lyukakból most a változatosság kedvéért placcsintott tehénszar jellegű izé folyik a palóra (a padlóla le :D)!

A 15 éves kamaszgyerek cigivel kiégetett kézzel jelenik meg, és előadja, hogy nem is...aztán beismeri. De miért kell ez?! Ha???????????????

Eddig csak ez történt ma.... De legalább a hó esik :) És az szép!

2008. november 19., szerda

Szülinaposnak - csak itt, csak most meglepetésből

Mindenképpen
minden képen,
minden blogban,
minden jóban,
minden rózsaszín tortaszeletben,
a két szép szemedben,
nagy tenyérnyi tenyeredben
minden álomban,
mámorban,
boros, sörös, piros orcádban,
minden álmos, kócos reggeledben,
minden távol vesztegetett percben,
minden együtt töltött boldogságban,
vidámságban,
a sírásban,
ugrándozásban,
minden kötöttségben és szabadságban,
álmoktól hemzsegő valóságban,
ördöglakatozásban,
minden tervben, célban és reményben,
kétismeretlenes egyenletben,
minden, de tényleg minden percben,
érzem, hirdetem és most is énekelem...

BOLDOG SZÜLINAPOT, kedvesem!

2008. november 13., csütörtök

Csoda, varázslat, mágia....avagy itt járt Jarre

Ácsorgás, tömeg, halk űrzene. A tömeg halkan mormog, az izgalom tapintható a levegőben. Itt vagyok! Tényleg itt vagyok! Erre vártam már kb. 10 éve. És egyszercsak ott volt...
Már a belépője sem volt egyszerű. A hétköznapi emberek lazaságával sétált végig a küzdőtéren. Mennyi esélye volt, hogy pont arra jön ahol én állok???? És jött. Lépnem kellett egyet, nehogy nekem jöjjön. Észre se vettem, már nyúlt felé a kezem. A mozdulaton magamban nagyot röhögtem, sose voltam egy sztármániás-tapogatós rajongó. De hát azért mégis már. Ott volt kb. 20 cm-re tőlem. Muszáj volt hozáérnem :) Ilyen csak egyszer van az életben.
A varázslat már a "hangolás"-nál érezhető volt, aztán egyszercsak elkezdődött. Mintha egy láthatatlan zenekar karmesterét láttam volna. De nem integetős, vezénylős karmestert. Hanem aki egyenként odáll a zenészek mögé, saját kezével bele-belenyúl a játékukba. Vezeti a kezüket, finomítja a hangzást szívvel-lélekkel. Bár hol itt volt, hol ott, nem kapkodott. Mintha táncolt volna a hangszerek között. Minden gombot és tekerentyűt személyesen ismert. Babusgatta, csavargatta, szeretgette őket. Hol finoman, hol erőteljesebben. A legszebb számomra az a furcsa szerkentyű volt, amiből a karja levegőben való mozgatásával csalt ki női szoprán-ének szerű hangokat. Biztos van a jelenségnek valami rádiós-gerjedős-elektromos-mágneses magyarázata. De mennyivel többet mond az, hogy még a "levegő" is zenélt, énekelt a keze alatt. A képek, a fények, és a tükör pedig egyszerűen fantasztikus látvány volt. Nem hittem volna, hogy lehet másfél órán keresztül a talpamtól a fejem búbjáig lúdbőrőzni. Néha azon kaptam magam, hogy kicsordultak a könnyeim. Gyönyörű volt!
Az utcai zenész srác maga volt a profizmus. Lazán, egyszerűen kongatta a "wok"-ot. Hány óra pszichológus lesz, mire feldolgozza az élményt, hogy egyik nap az utcán zenél pár forintért, másnap meg az Aréna színpdán a Mesterrel? Ő pedig alázattal és barátsággal fogadta, a kollégának kijáró tisztelettel. Szép jelenet volt. :)
Aztán egyszercsak vége lett. De a zene bennem nem múlt el, csak lehalkult. Álmomban elkísért. Mindenfélét álmodtam, de valahogy végig ott szólt a háttérben, szívdobogás halkan ez a varázslatos hangzás.
A bátyámnak ezúton is köszönöm, hogy ilyen ajándékot adott nekem. Felbecsülhetetlen érték, és emlék lesz. Köszönöm!

2008. november 10., hétfő

Knight Rider

Kisautóm!!! Már nagyautó lett! Egyedül megy :) Kihúzom a kulcsot, és jár tovább a motor...Eygydül gyorsul kettesben. És tudja a KRESZ-t is, mert négyesben szépen csak 50 Km/h sebességgel halad. Mindig a külső sávban, jobbra tarts. MInt minden rendes, valamirevaló autó. Kormányozni még nem tud egyedül (vagyis a jobbra tarts ill. húzz már egészen OK), a beszéddel is rosszul állunk még. De ami késik nem múlik. Menni fog neki az is.
A gépek lázadása? Mesterséges intelligencia? Vagy sokat nézte azt a bizonyos sorozatot? Majd, ha már tud beszélni elmeséli.

2008. november 5., szerda

Kutyáim ajándékai :)

Múltkor találtam egy cicát! Behozták!Édesen, aranyosan, jó mélyen aludt :) És hiányzott a jobb hátsó lába...Fél óráig sasszéztam, hogy hogyan juttassam el a szemetesig. Nem akaródzott hozzányúlni. Ha hullamerev azért, ha meg nyeklik-nyaklik akkor azért.
A fejetlen halott madár valahogy rejtélyes módon eltűnt a kertből. Szerencsére. A másik madarat (fejjel) Z küldte át a szomszédba.
De a mai ajéndék volt a legjobb. Kis vakond. Se nadrája, se autója...csak rigor mortis-a volt. De nem ám csak úgy! A konyha pulton lopható helyen maradt majoranna egyenletesen befedte. Eskü még bele is volt forgatva. :)))))
Séfünk ajánlata: Majorannás vakond a la Szotyer