A fájó emlékek…mint a lépcsőfordulókban szertehagyott kutyajátékok, észre sem vennéd, de hirtelen rálépsz, az meg egy nagyot sípol a füledbe.
Nem lelkesít hatalmas máglyák gyújtása, ennyi erővel felváltva dönthetnék le a torkomon savat és lugot, hátha közömbösít…a végén még engem is.
Inkább kísérletezgetek magamon, egyszer-egyszer előhúzom A dobozt, leoldom róla a selyemszalagot és kiborítom magam elé. Lássuk, mennyit bírok. Az alternatív gyógymódok közül talán a homeopátiához hasonlítható, hisz ott is méreggel hatnak, kis adagokban.
De az orr, jaj mennyire alattomos…ahogy mész az esőben a betonszínű hangulatodban csekket feladni a postára, nem hallasz odakintről semmit mert fejedben a megoldásra váró gondolatok mind egyszerre csengetnek – mint Hamupipőke mostohatestvérei - és orrod egyszer csak annak a másfél évvel ezelőtti tavaszi estének az illatait oldja fel benned. Mit tehetnék ilyenkor? Egy keserédes mosollyal megélem. De azt nem hagyhatom, h ettől kihulljon a csekk a kezemből.
Egy Nobel-díjastól tudom, nem ajánlatos ilyenkor nagyobb utazásokat tenni véges végtelen rónákon át, erdei utak és tágas mezők váltakozása hosszabb útra indítja az embert, emlékezni vágyik.
Inkább bezárom a gyárat. Egyetlen dolgozójától nem válhatok meg, hisz az én volnék ugye, de megkérem, ne készítsen többet, az áru törékeny, romlandó, és mind hamis. Senkinek sem éri meg.
Leeresztem a kezemből a gyeplőt, a lovak jobban magukénak tudják a helyes utat…
2007. szeptember 29., szombat
2007. szeptember 22., szombat
koncerten voltunk
Azért ez nem semmi. Ennyi emberre két toi-toi! Viszont a pia az hihetetlenül olcsó volt. :)
Még sose voltam olyan Másfél koncerten, ahol szőnyeg volt a lábunk alatt. Kellemes hangulata volt. Elfoglaltam egy szuper kis sarkot, és leücsörögtem. Ülve is lehet táncolni? Ha igen, én azt csináltam. Egyszercsak odajön egy csaj. És lerakja mellém a sörét. Két centire a kezemtől. És mutogat, de nem értem mit magyaráz mellé. Fogta a cuccait, ami szintén abban a kellemes sarokban volt, odébb vitte és elhúzott táncolni. Én csak hápogtam, mint a kacsa, hogy mégis kije vagyok én neki???? Hogy a sörét őrizgessem? De végül is buli van, én úgyis itt ülök, miért ne.... Aztán Z leült mellém szolidarítani. Akkor visszajött a csaj. És akkor már értettük mit mond: "Ha még egyszer hozzányúlsz a cuccomhoz......, és megittad a sörömet is!" Stb, stb. És csak ordított, mi meg néztünk, hogy miiiii? Hát én megcsapom, de tényleg. Még hogy én, ráadásul sört! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Z felállt és elküldte melegebb éghajlatra. Csak tudnám mért engem találnak meg a pszichopaták mindig.
Na és a busz! Hát ez kész. Egy busz, 150 ember....Jól helyezkedtünk :)))) Meg hát felnyomtak és alaposan össze is. Mocskos BKV sálálálá......ordította a tömeg. És ütötték a buszt :) A sofőr azért egy bátor arc volt. Pedagógia kérem. Pedagógia. "Ha még egyszer dörömbölnek esküszöm nem megyünk tovább!!!!" Tudunk mink buszt vezetni, erre nem gondolt? Meg jócskán többen is voltunk. De hát éljenek a bátrak, nem agyalta meg senki :)
Hogy a 906-os miért a tökéletesen leglogikátlanabb helyén áll meg a körtérnek, az már csak egy jó kérdés volt a végén.
Még sose voltam olyan Másfél koncerten, ahol szőnyeg volt a lábunk alatt. Kellemes hangulata volt. Elfoglaltam egy szuper kis sarkot, és leücsörögtem. Ülve is lehet táncolni? Ha igen, én azt csináltam. Egyszercsak odajön egy csaj. És lerakja mellém a sörét. Két centire a kezemtől. És mutogat, de nem értem mit magyaráz mellé. Fogta a cuccait, ami szintén abban a kellemes sarokban volt, odébb vitte és elhúzott táncolni. Én csak hápogtam, mint a kacsa, hogy mégis kije vagyok én neki???? Hogy a sörét őrizgessem? De végül is buli van, én úgyis itt ülök, miért ne.... Aztán Z leült mellém szolidarítani. Akkor visszajött a csaj. És akkor már értettük mit mond: "Ha még egyszer hozzányúlsz a cuccomhoz......, és megittad a sörömet is!" Stb, stb. És csak ordított, mi meg néztünk, hogy miiiii? Hát én megcsapom, de tényleg. Még hogy én, ráadásul sört! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Z felállt és elküldte melegebb éghajlatra. Csak tudnám mért engem találnak meg a pszichopaták mindig.
Na és a busz! Hát ez kész. Egy busz, 150 ember....Jól helyezkedtünk :)))) Meg hát felnyomtak és alaposan össze is. Mocskos BKV sálálálá......ordította a tömeg. És ütötték a buszt :) A sofőr azért egy bátor arc volt. Pedagógia kérem. Pedagógia. "Ha még egyszer dörömbölnek esküszöm nem megyünk tovább!!!!" Tudunk mink buszt vezetni, erre nem gondolt? Meg jócskán többen is voltunk. De hát éljenek a bátrak, nem agyalta meg senki :)
Hogy a 906-os miért a tökéletesen leglogikátlanabb helyén áll meg a körtérnek, az már csak egy jó kérdés volt a végén.
2007. szeptember 20., csütörtök
2007. szeptember 18., kedd
keep swinging
Egy jó tanács: szalonspiccesen sose vegyetek táncórát! Mire Zé megérkezett, mondtam neki, h én már egy kicsit igen, mire ő, h szintén. Az alatt az 5 perc alatt, amíg a helyszínre érkeztünk kellőképpen felborzoltuk egymás idegeit, h olyan igazából nincs is, h kezdő tánc, tuti csupa olyan ember jön, aki ugyan még sosem swingelt, ellenben 5 évet már salsázott, nem is kéne nekünk ott égni mint a tarló, menjünk inkább, igyunk még egy sört. Aztán csak befizettük, még elcsíptük a haladó csoport oktatását, szembesülvén azzal, hova kéne eljutnunk fejlődésben egy év múlva. Nekem műtétileg el kell távolíttatnom néhány csontot és ízületet a lábaimból, Zének pedig minimum a csillárig kell röpítenie.
Aztán elkezdődött, kétféle lépéssort tanultunk, nem bírtam megjegyezni a nevüket, úgyhogy legyen egres és répa. Miután elsajátítottuk őket, jött a párcserés támadás. 3egres, párcsere és így tovább. Kicsit rapid randi hangulata volt a dolognak (ill én ilyennek képzelem). Aztán a végén a nagy össztáncban a New York-New York-ra összekötöttük az elemeket és szintén az említett vetésforgóban rotálva zavarodtunk össze véglegesen. Asszem 5en mondták, h hagyjam má magam vezetni, aztán kiderült a félreértés oka, merhogy az volt a feladat, h nyomni kellett „egresből, répából…”répából és répából, de én ezt nem hallottam és répa után rögtön egrest csináltam.
Hazafelé azon tanakodván, honnan a túróból fogok én most Sinatrat szerezni, h tudjunk mire gyakorolni amikor is felcsendült Péterfi Bori a fülemben, és rájöttem, h a lassú-lassú-gyors-gyors-gyors igen remekül kijön a „Nézz mélyen a szemembe, tedd a kezed a farzsebembe” c nótára is :-). És majdnem táncoltam a Bóbis Lacival ;-)
Aztán elkezdődött, kétféle lépéssort tanultunk, nem bírtam megjegyezni a nevüket, úgyhogy legyen egres és répa. Miután elsajátítottuk őket, jött a párcserés támadás. 3egres, párcsere és így tovább. Kicsit rapid randi hangulata volt a dolognak (ill én ilyennek képzelem). Aztán a végén a nagy össztáncban a New York-New York-ra összekötöttük az elemeket és szintén az említett vetésforgóban rotálva zavarodtunk össze véglegesen. Asszem 5en mondták, h hagyjam má magam vezetni, aztán kiderült a félreértés oka, merhogy az volt a feladat, h nyomni kellett „egresből, répából…”répából és répából, de én ezt nem hallottam és répa után rögtön egrest csináltam.
Hazafelé azon tanakodván, honnan a túróból fogok én most Sinatrat szerezni, h tudjunk mire gyakorolni amikor is felcsendült Péterfi Bori a fülemben, és rájöttem, h a lassú-lassú-gyors-gyors-gyors igen remekül kijön a „Nézz mélyen a szemembe, tedd a kezed a farzsebembe” c nótára is :-). És majdnem táncoltam a Bóbis Lacival ;-)
2007. szeptember 16., vasárnap
zsenibevő szülevész
"Írtam a halandzsanyelvről, ugyebár, hol is elpanaszoltam, hogy egy barátom hogy csapott be, összevissza beszélve ilyen dolgokat: „Kérlek alássan, légy szíves kiszera méra bégestért öt koronával.” Én ebből egy kukkot se értettem, azt hittem megőrültem, és adtam öt koronát.
Az eset nagy nyilvánosságánál fogva port kavart fel, és egy csomó levelet kaptam, melyben sürgős felvilágosítást kérnek olvasóim, hogy a halandzsanyelv szótára és nyelvtana megjelent-e már, és hol kapható. Az Akadémia is megtisztelt, hosszabb memorandumot nyújtott be hozzám, melyben azt fejtegeti, hogy a „kiszera”, a „méra” és a „bégész” szavak egyáltalában nem érthetetlen betű-permutációk, mint én hittem, hanem azoknak igenis van értelmük, és hogy ő érti, és hogy jövő hónapban, ha úgy tetszik, felolvasást tarthatok.
Annyi bizonyos, hogy egyszer életemben rákerültem a helyzet magaslatára - és én ne legyek az az ember, aki a szerencséjét kútba ejti? Ezek után tehát határozottan kijelentem, Marinettire és más futuristákra hivatkozva, hogy a halandzsanyelvnek igenis van értelme, sőt, ez a jövő nyelve, mely el fogja söpörni az eszperantót, a volapüköt és más régi seprőket.
Az elmúlt hét folyamán behatóan tanulmányoztam a halandzsanyelv sajátos törvényeit, magam is gyakoroltam magam, és pénteken délelőtt rájöttem, hogy a pesti viszonyokhoz képest folyékonyan beszélek halandzsául.
Azonnal telefonáltam a rendőrségre.
- Halló! Rendőrség? Itt szekéberedétesz. Kérem azonnal küldjenek ide két csendőrt, mert a drégbedészeti főcsévést gyerepelés alatt idehivatász.
- Halló! Halló! Nem értjük! Tessék? Tessék? Tessék?
Hangosabban kiabáltam, türelmetlenül:
- Kérem, ne ugrassák az embert ilyen sürgős másziászásban. Azonnal két csendőrt, drégbedészeti térben.
- I... i... igenis, azonnal - dadogta valaki ijedten.
Negyed óra múlva két csendőr tisztelgett nálam, és parancsaimat várta.
Vagy úgy, mondtam. Akkor jó.
A két csendőrrel elmentem a sóhivatalba.
- Kérem - mondtam -, nagyon sietek, adjanak mellém lépsérző három, fel kell vonulni.
- Tessék? - mondta a hivatalnok.
- Na, kérem, ne bolondozzon - mondtam neki unatkozva -, nagyon téved, ha azt hiszi, hogy mége széd. Tessék nekem rendelkezésemre bocsátani bedevéreszemélagépádiszáda.
- Aaaa - mondta -, elég lesz nyolc?
- Elég lesz.
Csakhamar nyolc emberrel és két csendőrrel felvonultam a Rákóczi térre. Éppen népgyűlés volt.
- Éljen! Éljen! - ordította a tömeg fellelkesülve.
A hatás leírhatatlan volt. Mint a nép bajnokát, lerángattak az emelvényről, vállukra kaptak, és a két csendőrrel, a nyolc hivatalnokkal és az ujjongó tömeggel diadalmenetben vonultunk az egyetem felé.
- Egyetemi ifjúság! - bőgtem a nép hátán. - A zsarnokság mádaszémiféra mindenütt! Fel, fel, a közös, hazafias kiszédere méra!
- Fel, fel! - zengett lobogva az ifjúság.
- Ez a mi emberünk! Az egész város lázban forrt. Senki se tudta miért, de forrt. A katonaságot se lehetett kirendelni, mert nem tudta senki, ki és mi ellen kellene menni a katonáknak, és hogy mi baj van. Engem délután felrendeltek a külügyminisztériumba. Angol, orosz és német diplomaták vártak sötét arccal, és így fogadtak:
- Ön az egyetlen ember, aki rendet tudna csinálni. Mondja meg, fenség, mit üzenjünk a török portának?
- Üzenjék meg - mondtam most már nagyon határozottan -, hogy legutolsó szavágyer szerint mi hajlandók vagyunk mipéla nivásza.
- Helyes. Helyes.
Az ultimátum elment.
Mint hallom, a török porta meghökkent, s a mozgósítás valószínűleg elmarad.
Szerényen mondhatom, ezt nekem lehet köszönni. Azért nyájas olvasó, csak kérlek, máskor vigyáva szábere feledé mi vészekere, ha nekem is - ugyebár, leszel szíves?"
Az eset nagy nyilvánosságánál fogva port kavart fel, és egy csomó levelet kaptam, melyben sürgős felvilágosítást kérnek olvasóim, hogy a halandzsanyelv szótára és nyelvtana megjelent-e már, és hol kapható. Az Akadémia is megtisztelt, hosszabb memorandumot nyújtott be hozzám, melyben azt fejtegeti, hogy a „kiszera”, a „méra” és a „bégész” szavak egyáltalában nem érthetetlen betű-permutációk, mint én hittem, hanem azoknak igenis van értelmük, és hogy ő érti, és hogy jövő hónapban, ha úgy tetszik, felolvasást tarthatok.
Annyi bizonyos, hogy egyszer életemben rákerültem a helyzet magaslatára - és én ne legyek az az ember, aki a szerencséjét kútba ejti? Ezek után tehát határozottan kijelentem, Marinettire és más futuristákra hivatkozva, hogy a halandzsanyelvnek igenis van értelme, sőt, ez a jövő nyelve, mely el fogja söpörni az eszperantót, a volapüköt és más régi seprőket.
Az elmúlt hét folyamán behatóan tanulmányoztam a halandzsanyelv sajátos törvényeit, magam is gyakoroltam magam, és pénteken délelőtt rájöttem, hogy a pesti viszonyokhoz képest folyékonyan beszélek halandzsául.
Azonnal telefonáltam a rendőrségre.
- Halló! Rendőrség? Itt szekéberedétesz. Kérem azonnal küldjenek ide két csendőrt, mert a drégbedészeti főcsévést gyerepelés alatt idehivatász.
- Halló! Halló! Nem értjük! Tessék? Tessék? Tessék?
Hangosabban kiabáltam, türelmetlenül:
- Kérem, ne ugrassák az embert ilyen sürgős másziászásban. Azonnal két csendőrt, drégbedészeti térben.
- I... i... igenis, azonnal - dadogta valaki ijedten.
Negyed óra múlva két csendőr tisztelgett nálam, és parancsaimat várta.
Vagy úgy, mondtam. Akkor jó.
A két csendőrrel elmentem a sóhivatalba.
- Kérem - mondtam -, nagyon sietek, adjanak mellém lépsérző három, fel kell vonulni.
- Tessék? - mondta a hivatalnok.
- Na, kérem, ne bolondozzon - mondtam neki unatkozva -, nagyon téved, ha azt hiszi, hogy mége széd. Tessék nekem rendelkezésemre bocsátani bedevéreszemélagépádiszáda.
- Aaaa - mondta -, elég lesz nyolc?
- Elég lesz.
Csakhamar nyolc emberrel és két csendőrrel felvonultam a Rákóczi térre. Éppen népgyűlés volt.
- Éljen! Éljen! - ordította a tömeg fellelkesülve.
A hatás leírhatatlan volt. Mint a nép bajnokát, lerángattak az emelvényről, vállukra kaptak, és a két csendőrrel, a nyolc hivatalnokkal és az ujjongó tömeggel diadalmenetben vonultunk az egyetem felé.
- Egyetemi ifjúság! - bőgtem a nép hátán. - A zsarnokság mádaszémiféra mindenütt! Fel, fel, a közös, hazafias kiszédere méra!
- Fel, fel! - zengett lobogva az ifjúság.
- Ez a mi emberünk! Az egész város lázban forrt. Senki se tudta miért, de forrt. A katonaságot se lehetett kirendelni, mert nem tudta senki, ki és mi ellen kellene menni a katonáknak, és hogy mi baj van. Engem délután felrendeltek a külügyminisztériumba. Angol, orosz és német diplomaták vártak sötét arccal, és így fogadtak:
- Ön az egyetlen ember, aki rendet tudna csinálni. Mondja meg, fenség, mit üzenjünk a török portának?
- Üzenjék meg - mondtam most már nagyon határozottan -, hogy legutolsó szavágyer szerint mi hajlandók vagyunk mipéla nivásza.
- Helyes. Helyes.
Az ultimátum elment.
Mint hallom, a török porta meghökkent, s a mozgósítás valószínűleg elmarad.
Szerényen mondhatom, ezt nekem lehet köszönni. Azért nyájas olvasó, csak kérlek, máskor vigyáva szábere feledé mi vészekere, ha nekem is - ugyebár, leszel szíves?"
2007. szeptember 14., péntek
Palánk, vizesárok, hadsereg, lávamező
A vasút melletti gyalogjárda két hete el van torlaszolva egy palánkokkal körbevett munkagödörrel. Ennek leküzdése az első reggeli feladataim között van.
Kökin a busztól a metró felé menet sok hete van keresztben egy 10 cm mély, eső idején vízzel telt aszfalthiány-sáv. Ezt sikerült már benéznem. Azóta jobban figyelek, és a felüljáró egy éve lerakott, méterenként felhólyagosodott gumiborításán is kevesebbszer botlok meg.
A négyes villamosról nem először maradok le a járművek véges térfogata és darabszáma miatt.
És a legújabb veszély- a forró aszfalt... Legalább egy zsinórt kihúzna valaki, hogy a fél órája leterített, még képlékeny aszfaltot ne az alulról felfelé arcomba sugárzó infrafluxusról vegyem észre.
Ezek (és persze a villamoson nekem tántorodó kéregető, a számba tömött szórólapok, a nyilvánosságra hozott előző esti gyomortartalmak, a kétperces bérlet-előszedés után rám se pillantó ellenőr, a minden barátságosságom ellenére még csak nem is köszönő cba-s néni) szépen megalapozzák a reggeli hangulatomat. A külföldi nyaralások után ezeket mindíg intenzívebben élem meg. Nem is csodálkozom a budapestiek nagy részének lelkivilágán, inkább azon, hogy ez az egész mennyire megszokható.
Kökin a busztól a metró felé menet sok hete van keresztben egy 10 cm mély, eső idején vízzel telt aszfalthiány-sáv. Ezt sikerült már benéznem. Azóta jobban figyelek, és a felüljáró egy éve lerakott, méterenként felhólyagosodott gumiborításán is kevesebbszer botlok meg.
A négyes villamosról nem először maradok le a járművek véges térfogata és darabszáma miatt.
És a legújabb veszély- a forró aszfalt... Legalább egy zsinórt kihúzna valaki, hogy a fél órája leterített, még képlékeny aszfaltot ne az alulról felfelé arcomba sugárzó infrafluxusról vegyem észre.
Ezek (és persze a villamoson nekem tántorodó kéregető, a számba tömött szórólapok, a nyilvánosságra hozott előző esti gyomortartalmak, a kétperces bérlet-előszedés után rám se pillantó ellenőr, a minden barátságosságom ellenére még csak nem is köszönő cba-s néni) szépen megalapozzák a reggeli hangulatomat. A külföldi nyaralások után ezeket mindíg intenzívebben élem meg. Nem is csodálkozom a budapestiek nagy részének lelkivilágán, inkább azon, hogy ez az egész mennyire megszokható.
2007. szeptember 10., hétfő
28 virtuális gyertya
Emlékszem, számvitel előadáson érzékeltem előszőr jelenlétét e világon, amikor is a fülemtől fél méterre egyfolytában duruzsolt, nem használt szóközöket, pontot és levegőt sem. Mialatt én azon tanakodtam, h satuba szorítsam a hüvelykujját, vagy inkább partvist dugjak a hátsófelébe, addigra ő már a szívembe lopta magát. Azóta is állandó benne a lakcíme.
Ő az, akinek jeles mondása, h „Ha mosolyogva mész az utcán, többen lesznek, akik visszamosolyognak rád, mint akik nem.” És az Élet persze mindig Őt igazolja. Boi szerint egy tálentumokkal teleaggatott ember. Nekem Marci nagy Bével. Egy kezemen meg tudom számolni, hányan vannak, akik Életem legfontosabb elágazásainál ott voltak és utat mutattak, alapköveket mozgattak. Ő az egyikük. Nagyon Boldog Szülinapot Tatus!!! :-)
Ő az, akinek jeles mondása, h „Ha mosolyogva mész az utcán, többen lesznek, akik visszamosolyognak rád, mint akik nem.” És az Élet persze mindig Őt igazolja. Boi szerint egy tálentumokkal teleaggatott ember. Nekem Marci nagy Bével. Egy kezemen meg tudom számolni, hányan vannak, akik Életem legfontosabb elágazásainál ott voltak és utat mutattak, alapköveket mozgattak. Ő az egyikük. Nagyon Boldog Szülinapot Tatus!!! :-)
2007. szeptember 9., vasárnap
Petőfi népe
Csörög, csörög!
-Naa!
-Susmussusmus?
-Egy fászt!
-Susmus?
-Hát!
-Sus?
-Most indút meg velem a busz Kelenfődrő.
-Mus.
-Jóvan.
-Naa!
-Susmussusmus?
-Egy fászt!
-Susmus?
-Hát!
-Sus?
-Most indút meg velem a busz Kelenfődrő.
-Mus.
-Jóvan.
2007. szeptember 7., péntek
Éjjeli szikra. Pótkulcs volt
Mindig is szerettem volna tudni, hol a helyem a világban. Hajnali 2.07 körül a fotelekben gubbasztva rugókig besüppedve vki elkezdett mellettem dideregni.
- Tomi, nem veszed fel inkább a pulcsidat? – kérdi a biológus.
- Ja, nem, mer akkor kinn jobban fogok fázni. Tanultam én ilyen, izé..szart, ilyen biológiát. – feleli a közgazdász.
Boival egymásra néztünk, és agyunkból egyszerre indult az a leheletvékony pókhálószál, mely kivezetett a női vécéig egészen a sombrero alakú lehúzókallantyúig.
Csavarok vagyunk, vagy inkább kicsi kis anyák – mi biológusok -, a világ klotyójában mi tartjuk össze a WC-deszka két elemét, h el ne csússzanak. Na ja, az ugródeszkát jelentő WC deszka, amire aztán a közgazdászok ülnek…és le se...
- Tomi, nem veszed fel inkább a pulcsidat? – kérdi a biológus.
- Ja, nem, mer akkor kinn jobban fogok fázni. Tanultam én ilyen, izé..szart, ilyen biológiát. – feleli a közgazdász.
Boival egymásra néztünk, és agyunkból egyszerre indult az a leheletvékony pókhálószál, mely kivezetett a női vécéig egészen a sombrero alakú lehúzókallantyúig.
Csavarok vagyunk, vagy inkább kicsi kis anyák – mi biológusok -, a világ klotyójában mi tartjuk össze a WC-deszka két elemét, h el ne csússzanak. Na ja, az ugródeszkát jelentő WC deszka, amire aztán a közgazdászok ülnek…és le se...
2007. szeptember 5., szerda
Müller Péter: Szeretetkönyv
"Amíg nem mondod valakire hogy, "Ő AZ!"-addig nem is szereted igazán. (...) Ha bevillan valakiben az élmény, hogy "Aha, Ő AZ!" azt nevezzük szeretetnek. (...) SZERETNI AZT JELENTI, HOGY "Ő AZ!". Amíg szeretem, biztos hogy "Ő AZ!" És ha csak egy pillanatra is felmerül bennem a halvány gyanú: "lehet, hogy mégsem "Ő AZ!"?"-az azt jelenti, hogy már nem szeretem.
Amikor nem szeretsz, egy olyan rideg helyen élsz, ahol senki se "Ő AZ!". Ez az idegenek világa. A "senki nem tartozik hozzám" világa. Jégpokol. Szüntelen félelem van itt, idegenség.
A mai technikai civilizáció ilyen: művilág. Nincs lelke, csak működik. Ma még sakkozó gép játszik a világbajnokkal, holnap már nem kell hozzá ember: gép játszik majd a géppel.(...) A szimulált univerzumban egyetlen barátunk marad: a számítógép. Azt mondják ez a kommunikáció forradalma. Csakhogy amiben nincsen "Ő AZ!"-nem kommunikáció.
Így élünk ma, megvakult szívvel. Keresünk persze, mert egyedül nem jó, s mint a turkálókban az asszonyok, fölvesszük egymást, mint a használt ruhákat; megtapintjuk, nézegetjük, magunkra képzeljük, sőt néha magunkra is húzzuk. (...) Így próbálgatjuk egymást egy darabig testileg-lelkileg, aztán mindenkit visszadobunk a kupacba, az idegen kacatok közé.
Miért?
Mert nem "Ő AZ!".
(...) még egy turkálóban is szükség van az "Ő AZ!" élményre.
Amikor egy alomból választasz, a kutyakölykönek nem a külsejét nézed-szinte egyforma tappancsos, buksi fejű jószág mind- hanem hogy melyik égő szemecskékből sugárzik feléd, hogy: "Hahó! Én vagyok az"Ő AZ!"...
(A példa azért is jó, mert sokszor a kutya választ téged. Benne villan fel először a felismerés, hogy neki te vagy az "Ő AZ!".
És akkor is így történik, ha az emberek választják egymást. És a legritkább pillanat, amikor az érzés kölcsönös. (...)
S ha már itt tartunk-vagyis a lényegnél- ne hidd, hogy csak egyetlen "Ő AZ!" van.
Van lélektársunk.
(...)
De hozzá az út sok-sok "Ő AZ!" -élményen vezet át.
Amikor nem szeretsz, egy olyan rideg helyen élsz, ahol senki se "Ő AZ!". Ez az idegenek világa. A "senki nem tartozik hozzám" világa. Jégpokol. Szüntelen félelem van itt, idegenség.
A mai technikai civilizáció ilyen: művilág. Nincs lelke, csak működik. Ma még sakkozó gép játszik a világbajnokkal, holnap már nem kell hozzá ember: gép játszik majd a géppel.(...) A szimulált univerzumban egyetlen barátunk marad: a számítógép. Azt mondják ez a kommunikáció forradalma. Csakhogy amiben nincsen "Ő AZ!"-nem kommunikáció.
Így élünk ma, megvakult szívvel. Keresünk persze, mert egyedül nem jó, s mint a turkálókban az asszonyok, fölvesszük egymást, mint a használt ruhákat; megtapintjuk, nézegetjük, magunkra képzeljük, sőt néha magunkra is húzzuk. (...) Így próbálgatjuk egymást egy darabig testileg-lelkileg, aztán mindenkit visszadobunk a kupacba, az idegen kacatok közé.
Miért?
Mert nem "Ő AZ!".
(...) még egy turkálóban is szükség van az "Ő AZ!" élményre.
Amikor egy alomból választasz, a kutyakölykönek nem a külsejét nézed-szinte egyforma tappancsos, buksi fejű jószág mind- hanem hogy melyik égő szemecskékből sugárzik feléd, hogy: "Hahó! Én vagyok az"Ő AZ!"...
(A példa azért is jó, mert sokszor a kutya választ téged. Benne villan fel először a felismerés, hogy neki te vagy az "Ő AZ!".
És akkor is így történik, ha az emberek választják egymást. És a legritkább pillanat, amikor az érzés kölcsönös. (...)
S ha már itt tartunk-vagyis a lényegnél- ne hidd, hogy csak egyetlen "Ő AZ!" van.
Van lélektársunk.
(...)
De hozzá az út sok-sok "Ő AZ!" -élményen vezet át.
2007. szeptember 4., kedd
akkor én is jól csatlakozom, és akkor jó lesz
Üdv mindenkinek!!!! :D
Gondolkodtam pár napot, mivel lépjek be, pláne, hogy Borsó biológiai témájú bejegyzései nem hagyták nyomtalanul finom kis lelkemet...
Először is: tudom, tudom, a K nem illik a dobozomba... Mentségemre szóljon, hogy nem volt más választásom, a blogger nem engedi.
Na akkor indulás:
Miért is jó a dobozom?
Van benne dobom, Ózom és ommmm.
Dob, sámándob, ritmus, révület, kapcsolat a túlvilággal, különleges ember, meditáció, ommmmm, bölcsesség, Óz, mese, varázslat, különböző emberek, csodák.
Varázsdoboz.
Koperta ebbe kívülről bár, de törve nem... Vagyishogy igyekszik nagyon.
Lássuk csak: varázsdoboz. Varázskalap. Kalap. K-alap. Ká-lap.
Eszembe jut még a paradicsom, amelyről gyerekként megállapítottam: "Nem az enyém! Paradics."
Dobozom tehát alanyeset. Szótári alak. A birtokos személyrag már beépült a tőbe, így teremtve meg az új fogalmat, amelynek másodlagos jelentése a birtoklás, a 'közös én' képzete felé tereli figyelmünket.
Hát ezért jó a Dobozom.
Punktumom.
Gondolkodtam pár napot, mivel lépjek be, pláne, hogy Borsó biológiai témájú bejegyzései nem hagyták nyomtalanul finom kis lelkemet...
Először is: tudom, tudom, a K nem illik a dobozomba... Mentségemre szóljon, hogy nem volt más választásom, a blogger nem engedi.
Na akkor indulás:
Miért is jó a dobozom?
Van benne dobom, Ózom és ommmm.
Dob, sámándob, ritmus, révület, kapcsolat a túlvilággal, különleges ember, meditáció, ommmmm, bölcsesség, Óz, mese, varázslat, különböző emberek, csodák.
Varázsdoboz.
Koperta ebbe kívülről bár, de törve nem... Vagyishogy igyekszik nagyon.
Lássuk csak: varázsdoboz. Varázskalap. Kalap. K-alap. Ká-lap.
Eszembe jut még a paradicsom, amelyről gyerekként megállapítottam: "Nem az enyém! Paradics."
Dobozom tehát alanyeset. Szótári alak. A birtokos személyrag már beépült a tőbe, így teremtve meg az új fogalmat, amelynek másodlagos jelentése a birtoklás, a 'közös én' képzete felé tereli figyelmünket.
Hát ezért jó a Dobozom.
Punktumom.
2007. szeptember 3., hétfő
best of FÁ
" Ha a 0 a helyén áll, az igen helyes,
sőt tiszta haszon, mit megszerezni érdemes,
mert hisz a 0 az 1-ből egyből 10-et csinál,
ha érdeme szerint szerényen a sor végére áll:
értékét meg10szerezi az a világ,
mely önnön 0-inak elébe vág;
ámde minden tüstént 1/10-ére lappad,
hol a 0 arcátlanul az élre kaptat:
ha 0-nk a sornak e-végére áll,
az minden értéknek: 9/10 halál.
Fenti 10 sor arról szólt, hogy minek hol jó lenni,
s ezek során tán kiderül, hogy a 0 nem épp semmi."
"Civilizáció I : Eldobható Eldobó-Gép"
"Civilizáció III: robbannék. Békés
célokra alkalmazva
hasadozgatok"
"(Ugyanaz
mikor a papírszelettel, késpengével,
megnyálazott ujjal, vagy egyéb,
műgondot és rögtönzést szerencsés
arányban egyesítő módon begyűjtött
hamuhengerkét, hamulepényt, hamu-
pillangót, pormacskát, holt-hajszál-
hektakombát, virág- és grafitporkupacot
úgy ejtem, fújom, kenem, csapom
a - nem épp üres - hamutartóba, hogy
annak tartalma riadt verébcsapatként
szétrebben, hogy tágabb körben leüljön:
az méltó díja ily fáradozásaimnak)"
"A keserű W.S. dudorászgat
"Mint egy elcserélt kabát:
lötyög rajtam e világ;
máskor fullasztóan szorít:
rendszertelen rend szerint.
Dagálylik és elapad,
mint egy részeg gondolat.
Belebújok - kibúvok.
(Bujdokolni sok az ok!)
Sivatag-sivár e nász:
nem szerelem, csak gyakás.
Befelé is? kifelé.
- T ü r e l m e s vagyok belé""
"Helyzet, jelentés
Hőhányó venne inaktív petőfit.
Nemzet van. Dal nincs. a PITI tetőzik"
sőt tiszta haszon, mit megszerezni érdemes,
mert hisz a 0 az 1-ből egyből 10-et csinál,
ha érdeme szerint szerényen a sor végére áll:
értékét meg10szerezi az a világ,
mely önnön 0-inak elébe vág;
ámde minden tüstént 1/10-ére lappad,
hol a 0 arcátlanul az élre kaptat:
ha 0-nk a sornak e-végére áll,
az minden értéknek: 9/10 halál.
Fenti 10 sor arról szólt, hogy minek hol jó lenni,
s ezek során tán kiderül, hogy a 0 nem épp semmi."
"Civilizáció I : Eldobható Eldobó-Gép"
"Civilizáció III: robbannék. Békés
célokra alkalmazva
hasadozgatok"
"(Ugyanaz
mikor a papírszelettel, késpengével,
megnyálazott ujjal, vagy egyéb,
műgondot és rögtönzést szerencsés
arányban egyesítő módon begyűjtött
hamuhengerkét, hamulepényt, hamu-
pillangót, pormacskát, holt-hajszál-
hektakombát, virág- és grafitporkupacot
úgy ejtem, fújom, kenem, csapom
a - nem épp üres - hamutartóba, hogy
annak tartalma riadt verébcsapatként
szétrebben, hogy tágabb körben leüljön:
az méltó díja ily fáradozásaimnak)"
"A keserű W.S. dudorászgat
"Mint egy elcserélt kabát:
lötyög rajtam e világ;
máskor fullasztóan szorít:
rendszertelen rend szerint.
Dagálylik és elapad,
mint egy részeg gondolat.
Belebújok - kibúvok.
(Bujdokolni sok az ok!)
Sivatag-sivár e nász:
nem szerelem, csak gyakás.
Befelé is? kifelé.
- T ü r e l m e s vagyok belé""
"Helyzet, jelentés
Hőhányó venne inaktív petőfit.
Nemzet van. Dal nincs. a PITI tetőzik"
Kaláka fesztivál - házépítés ahogy mi rakjuk (Boi Táskámmal közös írás)
Kerek, egész, önmagába visszatérő, vidámságtól sugárzó nap. Récs kihímezte, Boi virágokat kötött bele, Marci csomókkal erősítette minden oldalról, én pedig az emlékezetembe véstem.
Jegypénztár, gyülekező.
- Szia Marci, mizu?
- Hm, nemtom, az előbb épp megátkoztak.
Ahogy az a Keletiben már csak lenni szokott.
És szintén ahogy lenni szokott, Bori késik. (dehogy, a világ siet) Nyilas ugye. Nemolyan egyszerűen, az már igaz. Időben felkel, időben fogatmos, időben elindul és a vonat hihhhetetlen de időben érkezik. És ezekután időben érkezik Bicskére is, ahol pedig 25percet dekkol (ami még ennek az Istennek az idejében soha nem történt) és akkor ott elpattan valami, beindul a magfúzió és máris késésben. Bevonszolja magát a vonat a lehető legtöbb súrlódást és energiaveszteséget elszenvedve a végállomásra, azon belülis a Marciékkal megrakott fesztiváljárattól legmesszebbre eső vágányra és ezzel Bori persze pedzi a lehetetlen határait, lohol a papucsban, tolja magától elfelé az aszfaltot vagy inkább kúszik, mint a TerminátorKettőben a csonka gépezet…és az utolsó pislákoló áramkör vezette mutatóujj felkapaszkodik a legutolsó lépcsőre és már indulunk is Diósgyőrbe.
Vonaton cipő lerug, citrom felvág, búza learat…akarom mondani kinyit. Fényképező elő – tegyünk egymás mellé mondjuk15 lábujjat. Avagy a lábgombabuli je.
Récs aznap a szoknyájával mintavételezett ill tapogatott le mindent: volt rajta dohányhamu, sör, hupifagyi, sör megin, tán még hagymadarabkák is…ja és sör.
Vonatról le, fotózkodás a földre lehányt „Hidasnémeti – Keleti Pu.” táblával, kommandó a Diósgyőri várhoz, villamos vagy valami olyan. Megérkeztünk, cukrászdát találtunk, még a várhoz érés előtt ettünk jókis PVCszínű fagylaltot. Nemisjutottunk messzire. Egy kis csövelés kedvéért felitattuk az utca összes szennyeződését a különböző fazonú és fodrosságú szoknyáinkkal. Polgárpukkasztásból jeles. Aztán a hátunk mögött kandikáló vár felé indultunk, szállást a kempingben kaptunk nem messze. És kaptunk igazi félrészegen, az élettől tökéletesen megcsömörlött portás-írású, KaláLka feliratos karszalagot is, amiről már csak a kakaófolt hiányzott. Mindezzel felszerelkezve irány a sátorállítás helyett a sörbehűtés problémájának feloldása, melyre közülünk Marci, az egyedüli férfi vállalkozott és egyben érzett legnagyobb késztetést. A másik egyedüli igazi férfi, az úszómester értette meg egyedül az égető problémát, és két pacsiért azonnal behűtötte a délelőtt óta fortyogó árpalét. Aztán a sátorállítást, mint otthon felépítését is Marcira rótta az evolúció ugyanúgy mint a lugasépítő madarakra... Bori a „Marci, úgy segítenék” kifejezést ismételve vett részt a folyamatban.
A koncertek kezdetéig még így is volt majd’ 3 óránk, amit aktív Kitty-ragasztgatással és zenit bámulással ütöttünk el. Marci nadírban észlelt szokás szerint. Kis felfrissülés reményében meglátogattuk a strand komfortállomását, ahonnan asszem mindenki változatosabb mikrovilággal jött ki, mint ahogy bement oda. A zuhanyzóból kifele jövet majdnem felsikoltottam, h „-Boi, vigyázz, dementor!”. Gyorsan végre is hajtottunk egy patrónusbűbájt, h legalább nekünk ne fájduljon meg a fejünk.
Még fél óra kezdésig, vacsorára mindenki kapott egy-egy szelet A5ös méretű töki pompost (ejtsd kenyérlángos), amit a kis gesztenyefaliget nyújtotta árnyékban nyammogtunk el. Majd mentünk még egy kört a vásárfia soron, vettünk egy kis lilát, narancssárga tevét, pántos sünit stb.
Aztán elérkeztünk végre oda, amiért valójában mentünk: a koncertek. Pityeregtetően libabőrözős népdalénekléssel indult majd a Kalákával fűszereződött, nagyokat kuncogtunk a „menekül a nandu”-n, csak lestünk mikor a hangszerekkel púpozott asztalokról csakúgy kapkodták az eszközöket, xilofontól a körtemuzsikáig…Jókat flesseltünk a Kaláka CDmellékletén, amire azt találtuk ki, miután láttuk 2,5 métert repülni Gryllus slejmjét, hogy abból szaporítunk egy kis DNSt. Az lesz aztán az igazi ÖRÖKÍTŐ anyag a CDn. Aztán persze aznap éjjel is elérkezett a fődíj kiosztás ideje, amikoris Lovasi András alias Bandiahegyről felvonszolta magát a színpadra, majd a tipikus (már bocsánat) fasz beállásával, zsebrevágott kézzel köszörült párat hogy majd a koncerten akkor…de nem. Élvezős fej persze volt, próbált nyivákolni valamit a Csík zenekar élén, aztán fordítva. Az utóbbi jobban sikerült, bár a népviseletes néni erősen belepirult a „mind csak eszköz arra, hogy ez a város le legyen szarva” tartalmú Kispál szám éneklésébe…
Ez is véget ért. Mivel az utolsó pár számot már mindenki gömbászka pózban gubbasztotta végig a várfalon, úgy döntöttünk moldvaira inkább majd itthon koptatjuk a bokánkat – Récsem legnagyobb bánatára. Betekertük magunkat zsákjainkba, mi csajok fejben még összeszámoltuk el nem durrogtatott petesejtjeinket, h marad-e az államalapításra. Marad.
Ébrenlét és álom mezsgyéjén egyensúlyozott már jórészt mindenki, mire Récs mégegyszer felsikoltott – h nem, ez nem lehet, ez az ő tánca – mire megkértem, h ezt többé ne tegye, mert a fél lábam már belelógott a kis tóba (na igen, a félálomban született halandzsa).
Társaim a Tündérek, Babvirág és Mustármag, Robin-pajtás és én álomba szenderültünk, de távolról még hallottuk: „Haj Iván-éj, Szent-Iván-éj, moha füstöl, ág ropog.”
Jegypénztár, gyülekező.
- Szia Marci, mizu?
- Hm, nemtom, az előbb épp megátkoztak.
Ahogy az a Keletiben már csak lenni szokott.
És szintén ahogy lenni szokott, Bori késik. (dehogy, a világ siet) Nyilas ugye. Nemolyan egyszerűen, az már igaz. Időben felkel, időben fogatmos, időben elindul és a vonat hihhhetetlen de időben érkezik. És ezekután időben érkezik Bicskére is, ahol pedig 25percet dekkol (ami még ennek az Istennek az idejében soha nem történt) és akkor ott elpattan valami, beindul a magfúzió és máris késésben. Bevonszolja magát a vonat a lehető legtöbb súrlódást és energiaveszteséget elszenvedve a végállomásra, azon belülis a Marciékkal megrakott fesztiváljárattól legmesszebbre eső vágányra és ezzel Bori persze pedzi a lehetetlen határait, lohol a papucsban, tolja magától elfelé az aszfaltot vagy inkább kúszik, mint a TerminátorKettőben a csonka gépezet…és az utolsó pislákoló áramkör vezette mutatóujj felkapaszkodik a legutolsó lépcsőre és már indulunk is Diósgyőrbe.
Vonaton cipő lerug, citrom felvág, búza learat…akarom mondani kinyit. Fényképező elő – tegyünk egymás mellé mondjuk15 lábujjat. Avagy a lábgombabuli je.
Récs aznap a szoknyájával mintavételezett ill tapogatott le mindent: volt rajta dohányhamu, sör, hupifagyi, sör megin, tán még hagymadarabkák is…ja és sör.
Vonatról le, fotózkodás a földre lehányt „Hidasnémeti – Keleti Pu.” táblával, kommandó a Diósgyőri várhoz, villamos vagy valami olyan. Megérkeztünk, cukrászdát találtunk, még a várhoz érés előtt ettünk jókis PVCszínű fagylaltot. Nemisjutottunk messzire. Egy kis csövelés kedvéért felitattuk az utca összes szennyeződését a különböző fazonú és fodrosságú szoknyáinkkal. Polgárpukkasztásból jeles. Aztán a hátunk mögött kandikáló vár felé indultunk, szállást a kempingben kaptunk nem messze. És kaptunk igazi félrészegen, az élettől tökéletesen megcsömörlött portás-írású, KaláLka feliratos karszalagot is, amiről már csak a kakaófolt hiányzott. Mindezzel felszerelkezve irány a sátorállítás helyett a sörbehűtés problémájának feloldása, melyre közülünk Marci, az egyedüli férfi vállalkozott és egyben érzett legnagyobb késztetést. A másik egyedüli igazi férfi, az úszómester értette meg egyedül az égető problémát, és két pacsiért azonnal behűtötte a délelőtt óta fortyogó árpalét. Aztán a sátorállítást, mint otthon felépítését is Marcira rótta az evolúció ugyanúgy mint a lugasépítő madarakra... Bori a „Marci, úgy segítenék” kifejezést ismételve vett részt a folyamatban.
A koncertek kezdetéig még így is volt majd’ 3 óránk, amit aktív Kitty-ragasztgatással és zenit bámulással ütöttünk el. Marci nadírban észlelt szokás szerint. Kis felfrissülés reményében meglátogattuk a strand komfortállomását, ahonnan asszem mindenki változatosabb mikrovilággal jött ki, mint ahogy bement oda. A zuhanyzóból kifele jövet majdnem felsikoltottam, h „-Boi, vigyázz, dementor!”. Gyorsan végre is hajtottunk egy patrónusbűbájt, h legalább nekünk ne fájduljon meg a fejünk.
Még fél óra kezdésig, vacsorára mindenki kapott egy-egy szelet A5ös méretű töki pompost (ejtsd kenyérlángos), amit a kis gesztenyefaliget nyújtotta árnyékban nyammogtunk el. Majd mentünk még egy kört a vásárfia soron, vettünk egy kis lilát, narancssárga tevét, pántos sünit stb.
Aztán elérkeztünk végre oda, amiért valójában mentünk: a koncertek. Pityeregtetően libabőrözős népdalénekléssel indult majd a Kalákával fűszereződött, nagyokat kuncogtunk a „menekül a nandu”-n, csak lestünk mikor a hangszerekkel púpozott asztalokról csakúgy kapkodták az eszközöket, xilofontól a körtemuzsikáig…Jókat flesseltünk a Kaláka CDmellékletén, amire azt találtuk ki, miután láttuk 2,5 métert repülni Gryllus slejmjét, hogy abból szaporítunk egy kis DNSt. Az lesz aztán az igazi ÖRÖKÍTŐ anyag a CDn. Aztán persze aznap éjjel is elérkezett a fődíj kiosztás ideje, amikoris Lovasi András alias Bandiahegyről felvonszolta magát a színpadra, majd a tipikus (már bocsánat) fasz beállásával, zsebrevágott kézzel köszörült párat hogy majd a koncerten akkor…de nem. Élvezős fej persze volt, próbált nyivákolni valamit a Csík zenekar élén, aztán fordítva. Az utóbbi jobban sikerült, bár a népviseletes néni erősen belepirult a „mind csak eszköz arra, hogy ez a város le legyen szarva” tartalmú Kispál szám éneklésébe…
Ez is véget ért. Mivel az utolsó pár számot már mindenki gömbászka pózban gubbasztotta végig a várfalon, úgy döntöttünk moldvaira inkább majd itthon koptatjuk a bokánkat – Récsem legnagyobb bánatára. Betekertük magunkat zsákjainkba, mi csajok fejben még összeszámoltuk el nem durrogtatott petesejtjeinket, h marad-e az államalapításra. Marad.
Ébrenlét és álom mezsgyéjén egyensúlyozott már jórészt mindenki, mire Récs mégegyszer felsikoltott – h nem, ez nem lehet, ez az ő tánca – mire megkértem, h ezt többé ne tegye, mert a fél lábam már belelógott a kis tóba (na igen, a félálomban született halandzsa).
Társaim a Tündérek, Babvirág és Mustármag, Robin-pajtás és én álomba szenderültünk, de távolról még hallottuk: „Haj Iván-éj, Szent-Iván-éj, moha füstöl, ág ropog.”
Ősz
|
|
|
2007. szeptember 2., vasárnap
DoBoZoM céhes buli avagy UFOgyűlés az exobolygón
Rendezvényeken belépéskor karszalagot osztogatnak, vagy nyakbalógós dögcédulát, mi a kapun belépvén két-két sáros kutyamancsot kaptunk a combunkra és a hátunkba. Gyors ide-oda toligatás, tűzgyújtás, jöhet a fő attrakció, az újonnan zsákmányolt kürtőskalács-sütő „beavatása”. Gyúrtunk, kelesztettünk, kevertünk, kelesztettünk, nyújtottunk, vagdaltunk, tekertünk, kenyegettünk, forgattunk, cukroztunk és lőn a kalács. Egy lukas garast sem adtam volna érte h sikerül, de igen. És nagyon finomak lettek. Hogyan kérem? Hogy mindeközben váltottunk-e világot meg? Én asszem senki nem unatkozott annyira, h erről essen szó. Ellenben sokat mosolyogtunk és mosolyogtattunk. Az maradjon csak a romkocsmák hűvös pincéiben gubbasztó entellektüel individuumok kenyere, akik könyökízületfájdalomig képesek az állukat támasztani, csak egy kicsit megválthassák má a világot. Én ezt hagyom majd azokra az időkre, ha majd nem lesznek barátaim.
1. DoBoZoM buli
Lezajlott ma kürtökkel, kalácsokkal, tüzes hangulatban. Kérünkszépen fotófelvételfényképeket!
Érzések az Arcon
Mi is arcoltunk tegnap. Valahogy minden évben kicsit laposabbnak érzem. Az év politikai (vagyis inkább társadalmi) eseményeit meg kellett mutatni, csakhát ezzel amúgy is minden hazánkfia tisztában van. Aztán volt még a nagymelegről is, kicsit uncsinak érzem. Úgy mint a neszemetelj-t meg a homelessnyomort.
Ami mélyebb nyomot hagyott, az az odautazás. A földalattin bődült tömeg, na mondom, nem fogjuk látni még az óriási plakátokat sem. Együtt vonultunk a liget felé. Külön élelmiszeripari blokk alakult miattunk a járdákon. Aztán a tömeg nagyobbik része továbbment valami VIP MegaGigaTeraExaPartyra, és a plakátokra alig maradtunk.
Itt is azt érzem, mint a szkeptikus találkozókon: egymásnak mondogatjuk a dolgokat és bólogatunk nagyokat, akiknek pedig meg kéne fogadni belőle egyet-mást, az nem jön el, nem ide jön. Ördögi kör, lásd kör, ördögi.
Ami mélyebb nyomot hagyott, az az odautazás. A földalattin bődült tömeg, na mondom, nem fogjuk látni még az óriási plakátokat sem. Együtt vonultunk a liget felé. Külön élelmiszeripari blokk alakult miattunk a járdákon. Aztán a tömeg nagyobbik része továbbment valami VIP MegaGigaTeraExaPartyra, és a plakátokra alig maradtunk.
Itt is azt érzem, mint a szkeptikus találkozókon: egymásnak mondogatjuk a dolgokat és bólogatunk nagyokat, akiknek pedig meg kéne fogadni belőle egyet-mást, az nem jön el, nem ide jön. Ördögi kör, lásd kör, ördögi.
2007. szeptember 1., szombat
Használás (részletek)
Köszönyük hogy ezt a CAMPINGAZ gázrésót választotta.
1. Lenyeges: gázt használ, legyen figyelmes
A használati utasítás a .... mkro-gázrésó normális és bisztonságos használatára utasit. Ólvasja el figyelmesen miellöt felszereli (.....) Tarsa meg a használati utasítást a memoria felfrissitésére egy más alkalomkor.
A használati utasitás nem betartása esetén, gáz vesztés lehetséges és ha a gáz felgyul, súlyos égést okozhat annak a személynek aki használja gázrésót és a körülötte lévő személyeknek.(.....) A készüléket csak szelösztettet helyen(....) szabad használni.(...) Ne alakitsa át és ne használja a készüléket más érdekben mint amire volt gyártva.
2. A tartály felszerelése
Ügyeljen hogy a caspot jól elzárja, forditsa a zárt az óramútató forgási irányba.
Csavarja ki a szoritó akasztótt megbotlás pontig.
Csavarja visza a szorító akasztótt, tartsa mozdulatlanul a töltényit.
A készülék kész most, és lehet használni.
Gázömlés esetén (gáz szag) azónnal vigye ki a készüléket a szabadban, egy jól szelösztettet helyre, ahol nincs semilyen gyúlékony anyag és ahol a gázölés helyett felfedezheti és a gázömlést leálithatsa. A szigetelés vizsgálattát vegezje mindig szabadban. Nem lángal, hanem szapannos vizel keresje a gázömlés helyet.
3. Használás
1) Egy pár tanács
(.....)
Használatkor helyeze a készüléket egy vizszintes felületre és ne mozdítsa vagy kötöztese el müködésben hogy ne keletkezjenek nagy lángok amikor a folyadék butángáz és ahelyet hogy a bután göz égjen. Ha mégis megtörténik, tegye el a készüléket és zárja el a caspot. (....)
2) Meggyuitás
Közelitsen egy lángot az égöhez és azután lassan nyitsa ki a gáz csapot, forditsa azárt az óramútató forgási elenirányba.
4. Raktározás, karbantatás, müködési szabálytalanság
(.....)
Tegye el a készüléket egy hüvös, száraz és szellösztettet helyre, sohasem egy pinceben vagy alagsorban.
(....)
A mikro-resó helységben használat esetén, a helység megfelelö szellösztetési berendezésel kel legyen ellátva, mely elég levegöt bisztosit az égésnek és mely a mérgezö nem eléget gázgöz alakulását gátolja.
1. Lenyeges: gázt használ, legyen figyelmes
A használati utasítás a .... mkro-gázrésó normális és bisztonságos használatára utasit. Ólvasja el figyelmesen miellöt felszereli (.....) Tarsa meg a használati utasítást a memoria felfrissitésére egy más alkalomkor.
A használati utasitás nem betartása esetén, gáz vesztés lehetséges és ha a gáz felgyul, súlyos égést okozhat annak a személynek aki használja gázrésót és a körülötte lévő személyeknek.(.....) A készüléket csak szelösztettet helyen(....) szabad használni.(...) Ne alakitsa át és ne használja a készüléket más érdekben mint amire volt gyártva.
2. A tartály felszerelése
Ügyeljen hogy a caspot jól elzárja, forditsa a zárt az óramútató forgási irányba.
Csavarja ki a szoritó akasztótt megbotlás pontig.
Csavarja visza a szorító akasztótt, tartsa mozdulatlanul a töltényit.
A készülék kész most, és lehet használni.
Gázömlés esetén (gáz szag) azónnal vigye ki a készüléket a szabadban, egy jól szelösztettet helyre, ahol nincs semilyen gyúlékony anyag és ahol a gázölés helyett felfedezheti és a gázömlést leálithatsa. A szigetelés vizsgálattát vegezje mindig szabadban. Nem lángal, hanem szapannos vizel keresje a gázömlés helyet.
3. Használás
1) Egy pár tanács
(.....)
Használatkor helyeze a készüléket egy vizszintes felületre és ne mozdítsa vagy kötöztese el müködésben hogy ne keletkezjenek nagy lángok amikor a folyadék butángáz és ahelyet hogy a bután göz égjen. Ha mégis megtörténik, tegye el a készüléket és zárja el a caspot. (....)
2) Meggyuitás
Közelitsen egy lángot az égöhez és azután lassan nyitsa ki a gáz csapot, forditsa azárt az óramútató forgási elenirányba.
4. Raktározás, karbantatás, müködési szabálytalanság
(.....)
Tegye el a készüléket egy hüvös, száraz és szellösztettet helyre, sohasem egy pinceben vagy alagsorban.
(....)
A mikro-resó helységben használat esetén, a helység megfelelö szellösztetési berendezésel kel legyen ellátva, mely elég levegöt bisztosit az égésnek és mely a mérgezö nem eléget gázgöz alakulását gátolja.
kv@rc-szemek
…de inkább Dunakavics…szóval, eszem ágában sincs áttekintő kritikát írni az idei „társadalmineszenektek”-börzéről, nekem – mint a 685975-ös sorszámmal nyilvántartott egy emberi egységnek – ingerküszöbön alul maradt, DE most sem mondhatom, h nem volt legalább egy olyan klassz téma, amiért ne lett volna érdemes kimenni. Szocnyomor és politikai aktualitás – várhatóan tuti befutók minden évben, de hogy mindezt gyermekkorom kedvenc mesekönyvének oldalain megjelenítve? Betűzök ide egy képet az eredetiről, h láthassátok, bakker ezzel télleg volt meló.
Vannak plakátok, amiken meg sem próbálok elgondolkodni, és vannak olyanok, amiktől egy kicsit zavarba jövök. Még jó, h tartok itthon az íróasztalfiókomban egy Braille-ábécét, mert zavarom így csak átmeneti volt. De ha már ezt is ennyire az orrom alá dörgölik, akkor lehetett volna annyi irónia a készítőben, h ezt a posztert 3D-ben nyomja ki. Esélyt adva az elolvasására, bár akkor már nem lenne LÁTHATATLAN. A kis tapint(hat)atlan...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)