álom-álom, kitalálom?

Hosszabb-rövidebb ideig tart, míg az ember átér az ébrenlét és az álom közti folyosón. Ingatag tudatállapot, idegeimet túlfeszítő időszakokban olyannak érzem ezt az utat, mintha oda-vissza rángatnának az átjáróban. Közben elhagyok egy csomó képet, színt, neveket amik teljesen véletlenszerűen összekapcsolódnak és ez még nem álom, annál rövidebb, csak egy benyomás amit néha felfogni sincs időm, mert hirtelen átérek. Ezt most valamiért megjegyeztem:
„- Szia Borsó, jó lenne majd valamikor találkozni, nem gondolod?”
„- Ne haragudj, én nem gondolom. Túl messzire kerültünk.”
Előkerült a zsebéből egy mérőszalag (ami kísértetiesen hasonlított a mai napon termelt EKG-szalaghoz –sic), hozzálátott lemérni lelkeink közti távolságot, vagy talán azt, h az az Egy mennyire vált szét. Rögzítette ahhoz a ponthoz, egy sarokhoz aminél oly gyakran láttam őt befordulni. És ahogy húzta ki a szalagot, méterenként felbukkant egy-egy ember: Norbi, Zsuzska, Récs….és akkor szétpukkant a kép……….

ezt szeretném hozzáfűzni az előzőkhöz; ugyanonnan:

"Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud..."

Hermann Hesse: Demian

Végre valaki megfogalmazta helyettem, hogy a felelősség nélküli gyermekkort elhagyni olyan, mintha az ember zsebretett kézzel, lehorgasztott fejjel elsétálna egy összedőlt ház romjai mellől…

„Figyelj meg alaposan egy embert és többet tudsz meg róla, mint ő maga.”

„Az ember azonban nem csupán önmaga, hanem egy olyan egyszeri, egészen különös, minden esetben fontos és figyelemre méltó pont, melyben a világ jelenségei keresztezik egymást – csak egyetlenegyszer és soha többé úgy, ahogyan épp akkor”

…és nem mellékesen választ kaptam végre az ökörnyálas kérdésemre is…

arany vérvonal...

Hirtelen másra asszociáltam Borsó bejegyzése kapcsán, mert tegnap meggyűlt a bajunk a golden vérrel. Vagyis nem a golden részével, hanem a menhelyessel, befogadottal, régigazdi-hiányoló vérrel. És persze, sok a gond és baj, de ezt elvállaltam, amikor a pórázt rácsatoltam a kennelben.
Amúgy roppant ügyes: 4 km, forgalmas főút (reggeli csúcs), vasúti vágányok, és egy karcolás se.
Marha.

arany vérvonal

Kedden állatélettan gyakorlaton kiderült, h B/Rh negatív a vércsoportom. Hogy ehhez mit szóljak, azt kétfelől is körbe lehet járni: egyrészt, ha az első gyermekemet nem is, a másodikat tutira kilökheti a szervezetem. Mindig is egy-gyermekes anyukaként éltem a saját képzeletemben, így megspórolhatom a további ábrándozást. Csak nehogy a végén tényleg igazam legyen a gorillabébivel. A másik aspektus, miszerint a B vércsopi főleg az ázsiai népekre jellemző és Európában tök ritka, így ha találnék magam mellé egy szintén B és lehetőleg Rh negatív szittyát (vagy egy szittyót), ezzel hozzájárulnánk az igazi, hamisítatlan szkíta vérvonal fenntartásához. Istenkém de szépen hangzik...

Posta

Azért ők se semmik, tegnap lazán átvettem egy 16 éve halott ember nevére szóló ajánlott levelet a postástól. Igaz, az előző autónk is apám nevén volt évekig, amikor már nem élt. Furaság.

Amőba

Befizettem a postán a csekkeket. Mögöttem délceg, 20-22 év körüli fiatalember álldogált, kezében 1 db csekkel. Az emberből áradt a tesze-tosza jajjistenemmostmivanság. Odalép az ablakhoz, hogy ezt a csekket szetretné befizetni. A csekk zsír üres volt, Pázmány Péter Katolikus Egyetem :) Gondolom UV csekk lehetett....A postás csaj ránéz, hogy talán akkor ki kellenne tölteni mennyi is az összeg amit be szeretne fizetni, név, cím, stb. Ja?! Hát akkor toll, remegő kéz....Filózott egy percig, merthát nem kell az ilyesmit elkapkodni. Csak reméltem, hogy nem arról van szó, hogy még életében nem látott csekket. És aztán beírta a felső (számsorba) betűvel, hogy EZER :-DDD. És én csak álltam és az államat a padlóról szedegettem felfele. Létezik olyan huszonéves ember a világon, aki még életében nem töltött ki csekket????? És igen kérem, szomorú tapasztalat,létezik. A postás röhögött, és kitöltötte neki. Azt nem vártam meg vajon a nevét és a címét tudta-e a srác. Gyanítom az se megy neki. De legalább írni tudott, annyit legalábbis, hogy EZER. Na vazze. Pázmány Egyetem! Éljenek az életképes leendő jogászok.

Dóri! Nagyon boldog névnapot, ha csak este is, meg különben is... :D