Európa

Ma elmentünk kicsit sétálni. Megnézni, hátha le lehet menni a Lágymányosi-öbölhöz. Elindultunk nagy bátran egy zsákutcában, az Etele út folytatásán, a Kelenföldi Erőmű bejárata felé. Nem volt valami bizalomgerjesztő. Találtunk egy kaput, portással. Jó határozottan odaköszöntünk, és bementünk. Lehasaltunk a látványtól: Szőnyegszerű, centiméteren belül egyformára vágott gyepszőnyeg, 50 féle ültetett virág és fa, fullos rend és tisztaság, gyönyörű park. Külön biztonsági ember sétál a parton. Hirtelen, mintha Európában lennénk. Mint elolvashattuk, magántőke bevonásával építik 2003 óta. De hogy erről mért nem tud szinte senki? Mért nincs kint még a kapuban sem egy tábla? Azt nem tudom.

Ma

A Budai Arborétumban voltunk.















És a Feneketlen tónál.

Nemoda Buda Örs

Fújt a szél, de meleg
Nem voltam már beteg
Pár embernek sok a pénze
Költözzünk ki mi is végre
Nem jó ez a lakótelep
Inkább a budai hegyek.

Sziget

Az elmúlt évek legromantikusabb estéjét élhettem át! Köszönöm!

Majom

És igenis bizonyítást nyert, úgy tanítják általánosban a j-ly-t, hogy meg kell nézni, l-el értelmes-e a szó! Egy magyar szakot végzett tanár mondta nekem, jó? És persze rossz szabály, de így mondják, nem én találtam ki. És nem csak a majomra igaz! És lehet elnézést kérni!

Ááá

A pólóm, a Nike a lábamon, a tányér az asztalon, a ceruzám, ez a billentyűzet, amin írok, a szék, amin ülök, a lámpa, ami világít, mind, mind kínai. És most már az olimpia is!!!!!!! Áááááááá.

Égézségügy... HAPCI!!!!!

Úgy történt, hogy megint töretlenül egészségügy, bár lehetne egészebb egész is, pláne ennyi pénzért, de mindegy. Persze most írok róla, amikor már kicsit törettebben, de még azért eléggé.

Amiért érdemes, izgalmas:
- 1991-es születésű anyukák...
- épp válófélben lévő anyuka, nem a férjtől van a gyerek, de hivatalosan mégis. (a jog nem ismeri el a házasságtörést? hmmm....)
- rendvédelmi jellegű munkát végző apuka megkérdezi, biztos kell-e a személyi... (no comment)
- napi tipp: 10-ből vajon hány anyuka tudja a házasságkötés pontos dátumát?
Egyszóval: sorsok, na ezeket imádom, amikor a száraz adatok mögül egy élet bújik elő. Valahogy ezt lestem a biztosítóban is. (ez bizonyítja, hogy nem vagyok odavaló...)
Na és nem beszélve arról, hogy csak felpattanok a 7-esre, és hopsz, itt is vagyok.

És amiért garantáltan nem érdemes:
- felelősség kontra pénz (ennyiért? na ne! és mégis!)
- kreativitás-szint: mínusz 273 fok
- megbecsülés-szint: mérhetetlen (-ül alacsony)

Az tartja egyben ezt az egész lósz_rt, hogy vannak nálam elhivatottabb emberek.
Ennyi.
Reformok, megbecsülés, fizetés ide vagy oda, mindig lesznek olyanok, akik a vállukon elcipelik akár a világ végéig is ezt az egészségtelen ügyet.
Hogy őket (engem is éppen, pedig nem tartozom közéjük) le lehet hülyézni?
Persze. Kit nem?
Igen, becsülöm őket nagyon, és egy kicsit irigykedem is. Ha csak egyszer az életben találnék olyan állást, ahol valóban szeretek dolgozni! Lehet, hogy ez most megint nem állás lesz. Otthoni cucc lesz a vége megint, előre látom. Pedig próbálkozom én (beilleszkedni, tartozni valahova, minden reggel elindulni, hogy legyen honnan hazaérni a Kihez), de ez nem én vagyok, úgy látszik. Sodródom ide-oda. Nem, valahogy nem megy.
Majd egyszer talán, ha lesz rá hely-idő-pénz, létrehozok egy munkahelyet, ahol a távmunkások dolgozhatnak. Kellemes környezet, főnököd ugyanúgy nincs, ahogy otthon se, mégis máshol vagy, emberek között. A falakon könyvespolcok, bevezetve az internet, kis teakonyha. Minden, mint egy rendes irodában, csak mindenki a maga dolgát csinálja. Ki filmszöveget ír, ki fordít, ki diplomamunkát ír, míg mások adatrögzítenek, golyóstollakat szerelnek össze, stb, stb.
Na, most hagyom abba.
Megyek vissza.
Dolgozni.
Egészségtelen ügy, én mondom.

Már megint csak én írok ide? :(

Mesevilág(?)

Szinetár-Bereczky musical duett esten voltam nemrég. A férfi-nő felállásból gondolom sejthető, milyen témájú dalok voltak főleg. Musical, rajzfilm...ami belefért. Már régen történt meg velem ilyesmi, és rájöttem kicsit hiányzik. Hiányzik, hogy hagyjam magam elvarázsolódni. Úgy, ahogy már régen nem hagytam. Abban a világban minden tiszta és átlátható. A nő az nő, a férfi férfi, a szerelem szerelem. Nem futnak előle, nem játszmáznak, nem manipulálgatnak, nem hazudoznak, nem titkolnak. Bevállalják. Önmagukat, az érzéseket, egymást, teljes mellszélességgel. Senki nem agyal azon, hogy ki mit mondott, és azt vajon tulajdonképpen hogyan értette, és végül mit is jelent akkor ez igazából? Mert ez a három manapság csak ritkán egyezik. Hát nem erre vágy(t)unk mind? Van olyan kislány, aki titkon nem akart hercegnő lenni? És ez ma mind csak mese. Csak színpadra állítva, megrajzolva létezik, tele hanggal, fénnyel, színekkel... Szétnézek a mai világban: álarcok mögé bújunk, félünk, árnyékmeccseket játszunk, felületesek vagyunk, menekülünk. Hogy mi elől? Amit úgy hívnak ÉLET. Az ember visszanéz és rájön, hogy annyira próbálta/próbálja bevédeni magát a fájdalomtól és a csalódástól (így keresvén a boldogságot), hogy közben a legfontosabbakat elfelejti: élni és boldognak lenni! Persze rendben van. Ők színészek ebből a világból, szerepet játszanak a színpadon. De amikor egymásra néznek, ott van a szemükben a ragyogás, annak a másik világnak a fénye, ami már nem eljátszható. Akkor mégsem "csak" mesevilág? Bárkinek is, köszönöm az élményt! Varázslatos volt!

Bogyókám

Legkedvencebb Bogyókám is jelen van minden nap a táborban. Kicsi, szemüveges (a füle mögé hajlíott szárú :) ), mindig halkan beszél, és nagyon-nagyon huncut mosolya van. Kockás gatyában rohangál a kis fickó, és tudja magáról, hogy ellenállhatatlan. Ilyen fiam lesz!

Vill meg csill

Kész lett! Mármint a fürdőszoba, meg még sok más dolog is. Van már hová menni, ha elviszi a Duna a lőrinci házat, de vendégek még (hosszabb időre) nem jöhetnek. Nincs konyha.

csill meg vill

Széééééééép lett!!!!! Készen van! Nincs többet sittkupac :) :) :) :) :) :)
Közben szolidarítottam az osztályon ápolt égett betegeinkkel, begyújtottam a kerti sütőt. Aúúúúúúú......
Most már jöhet a vendégsereg a szép kertbe, sálálá.