2010. január 16., szombat

Begyöp

Én tudom, hogy nem várhatok sokat másoktól, de azért ez kezd szar lenni. Tényleg. Persona non grata vagyok a legjobb barátom (sőt barátaim) életének egyik legfontosabb történésekor. És mi a bűnöm? Csak az, hogy szerettük egymást, aztán egyszercsak már máshogyan szerettük egymást, és végül elváltak azok a útjaink. De most is vannak közös utak, igaz másfélék, de nekem fontosak. Vagyis nemcsak nekem. Miért képtelenek ezt mások felfogni? Most igenis fröcsögni fogok! Élik a begyöpösödött, szar életüket, osztják egymást, alázzák egymást, csalják egymást, pletykálkodnak, rosszindulatúak....Ami engem nem zavar, mindenki úgy cseszi el az idejét, ahogy akarja. A baj az, hogy képtelenek felfogni az olyan emberi és párkapcsolatok mélységeit, mint ezek. De ha már nem értik, legalább kérdezzék meg miről van szó. Nem ők kívülről eldöntik mi a szitu -persze mindneki magából indul ki- és gyűlölködnek. És ami a legrosszabb, hogy mégcsak nem is én hallgatom, hanem ők. És elrontják a szájízét a szervezésüknek, és az örömüknek, és emiatt kinyílt a bicska a zsebemben.
Komolyan elgondolkodtam, hogy egyesével felkeresem őket, és megbeszélem velük. Teszek egy kísérletet a normális hangú emberi beszélgtésre. És ugatás befejez!

2010. január 10., vasárnap

Séta




Kicsit sétáltunk a Dunánál...

2010. január 6., szerda

Pirosság

Már másodszor támadja meg a kókuszunkat valami piros. Nem tudjátok, mi lehet ez? Piros penész? Vagy valami baktérium? Vagy csak elszíneződés? Ez az adag egy éjszaka alatt lett ilyen. A második kép mikroszkópon át készült, azon se látszik semmi.




2010. január 4., hétfő

Mit tehet a sejt?

Kaptam nemrég egy körímélt, melyben egy videó linkje volt. A videó készítői arra buzdítottak, hogy tegyek valamit a globális felmelegedés ellen. Elgondolkodtam, hogy mégis mit tehetnék. Megnéztem egy ide vonatkozó honlapot is, amely a következőket ajánlja:

Mértékletesen vásároljunk!
Kicsit érdemes odafigyelni, bár a magyar emberek nagy része így is mértékletes, mert nem teheti meg, hogy felesleges dolgokat vegyen. Meg aztán a megkeresett pénzt egyszer úgyis elköltjük.

Takarékoskodjunk az energiával!
Ezt is meg kell próbálni. De azt azért jó ha tudjuk, hogy egy energiatakarékos izzóval havi 50-200 Forintnyi energia takarítható meg. Ez nem túl sok, de azért valami. Csakhogy maga az izzó drágább a hagyományosnál, részint azért, mert több energia kell az elkészítéséhez.
Fűtés. Most épp egy panellakásban vagyok, ahol semmi beleszólásom abba, hogy mennyi energiát kapok, és hogy mennyit fizetek érte. Ugyanennyi lesz a számla, ha kicseréljük az ablakokat, ráadásul egy új, dupla műanyag keretes ablak elkészítéséhez rengeteg energia kell, és sok kőolaj.
Ami még durva: itt a panelban (és általában a lakásokban) eseményenként 4-5 liter ivóvízzel húzzuk le a vécét...

Használjunk megújuló energiaforrásokat!
Hát ez a lakásban megint csak problémás. De ha kertes házunk lenne, valószínűleg akkor sem tehetnénk meg, hogy átálljunk, mert a föld- és napenergián alapuló rendszerek messze nem gazdaságosak, és hatalmas a bekerülési költségük.
Az autónk a benzint szereti. Vehetnénk egy újat, ami kevésbé szereti, de gondoljunk bele, hogy mennyire terheli meg a környezetet 1 db autó elkészítése! Fémgyártás, olvasztás, megmunkálás, festékek... A konnektorba dugható kocsi jó, mert nem ott füstöl, ahol van, hanem ahol az erőmű van. A hidrogénhajtású pedig még nem elérhető.

Óvjuk, gyarapítsuk a növényzetet!
Szoktunk venni cserepes virágot.

Termeljünk kevesebb szemetet!
Sörből üvegeset veszünk, a tejet sajnos nálunk műanyag-papír hibrid dobozba csomagolják. Ez nem mindenhol van így! A vizet is műanyagba rakják, amit el szoktunk vinni a szelektív lerakóba. A szupermarketekben nejlonzacskót adnak (az USA-ban már vagy 40 éve papírzacskóban hordják haza a kaját).

Váljunk vegetáriánussá!
Vagy egyből mindjárt nem is eszem semmit, akkor egy-két héten belül drasztikusan lecsökkenek az általam okozott természeti károk (persze ha temetnek, és nem hamuvá égetnek).


Nem a környezettudatosság ellen beszélek, inkább csak elkeserítően kevés lehetőséget látok. A magam szintjén továbbra is próbálkozni fogok, de túl nagy eredményt nem szabad várni. Nagyot az USA és Kína tudna lépni, ha komolyan vennék az ügyet, és ipari méretekben csökkentenék a károsanyag-kibocsátást.

2010. január 2., szombat

2010

Egy Lénárd Sándor idézet a kerek évfordulóra:

"Az óráknak valahol száma van, a napoknak neve! Semmitmondó számok, semmitmondó nevek... Öt óra? Fél hat? Hétfő? Kedd? Huszadika? Hányadik év, micsoda után? Mi minden előtt? ... Évmilliókat töltött az emberiség a földön, jégkorszakokat élt át, kitalálta a nyílhegyet, felfedezte a búzát és még a számokat is. De azt már nem láthatta előre - hisz káoszban élünk -, hogy számok fogják uralni kései unokáit, unokái napjait, óráit, hogy végül mindenki számol, számít, csak hogy abszolúte biztos dolgot mondjon olyasmiről, amiről senki sem tudja, hogy mi. Elég tudni, hogy pár száz vagy néhány ezer megmaradt napból egy új kezdődött meg."

Elgondolkodtató. Persze a dél-amerikai őserdőben könnyű így élni :)