BUÉK No.3

Amikor tavaly kívántam, nem is hittem valójában, hogy minden teljesül. Arra pedig végképp nem gondoltam, hogy többet is kapok, mint kértem. Tudjuk, az élet olyan, mint egy doboz bonbon.
Én azt kívánom most nektek, hogy a dobozban csupa friss, édes, töltött csokoládé legyen!
Oké, kedves reális énem, a keserű csoki is jó, de csak módjával.
Legyen olyan évetek, amely boldogságot hoz!

BUÉK!

Naptárrendszerünk kijelölte ezt az amúgy semmihez sem köthető napot, hogy átgondoljuk a legutóbbi 471 millió kilométeres kör eseményeit, és tervezgessük a következőt.
Én gondolkodtam is, terveztem is. Jó sűrűre sikerült ez az évem, kapcsolatok, lakóhelyek, barátok mentek, jöttek és maradtak, valami elindult, valami finisbe ért, volt baleset, halál, volt nyaralás, kirándulás, mozi, színház, koncert, barlang, kori, szánkó, fürdő, sírás és nevetés.
Mit szeretnék? Olyat, amit nem lehet: sok munkát, nyelvvizsgát, diplomát és több időt Rátok. De legalább kevesebb sírást, több nevetést.
Váljanak valóra a terveitek az Új Évben!

BUÉK

MIndenkinek nagyon boldog új évet kívánok! Legyetek boldogok, szeressétek egymást (és engem :PPP)! A vizsgázók vizsgázzanak jól, a munkakeresők találjanak király melót, az önmagukat keresők találják meg az utat!

Életkép

Hát itt meg kik laknak? Ez az Ő otthonuk, gyere, kukkantsunk be az ablakon: ott aki fel-alá járkál és magában dudorászgat, Ő Koperta, aki lengyelül próbálja éppen megtanítani a Kiskarácsony-Nagykarácsonyt a többieknek, az ablak mellett a széken Zé ül és egy reaktorta receptet böngész, az előbb tolta be az ionágyut a garázsba, amivel a díszeket fényesítette ki. Ha benézünk ezen a másik ablakon, egyenesen a nappaliba látunk be, ott Boi és Marci egy táncot tanulnak be. Azt kérded miért áll Marci fejjel lefelé a kezein? Hát csak jobban oda szeretne figyelni a lépésekre. Bár ha megkérdeznéd, miért áll fejjel lefelé, ő visszakérdezné, hogy Te miért állsz fejjel lefelé? „-Vigyáztaaam!!!-„ Jaj gyere álljunk arréb, hogy Dé elférjen tőlünk. Meghozta a Catan legújabb alkatrészeit, gyere segítsünk neki, egyedül nem bírja el. „Borsó! Gyere, kezdjük!”- „Jó, mindjárt.” „Mit csinálsz már ott a ház falának lapulva?” „Ölelem”

Kari

Kedveseim!
Nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Z, Borsó, Koperta, Marceepan, Macskatalp köszönöm, hogy vagytok!

Kari

Ezúton szeretnék boldog karácsonyt kívánni a sorosan kötött izzósor, az atomszámánál több darabra törni képes üveggömbdísz, a két méter magasból is szőnyeget kiégetni tudó csillagszóró és a vércukorszint-ellenőrző szaloncukordrót feltalálójának, továbbá az enyves törzsű, apró, szúrós levelű növény lakásba hurcolása ötletgazdájának, az ázsiai és afrikai gyermekek vallási hovatartozását figyelmen kívül hagyó dalszerzőnek, az ünnepre bazírozó pénzügyi és kereskedelemi akciók szervezőinek, és végül, de nem utolsó sorban Borsónak, D-nek, Kopertának, Macskatalpnak, Marceepannak, és neked, aki egyik sem vagy ezek közül, de valamiért mégis ezt olvasod!

Z

A Macska Talpának

Így fél órával megkésve is sok boldog Nap körüli keringést kíván Zé!

Újratöltve - Kedves Télapó!

Ha esetleg azt hinnéd hálátlan, mihaszna vagyok, azért írtam egy másik listát is ám, hogy miket köszönök. Köszönöm a "tonképpeni" térképtanfolyamot, a komlóvirágteát, a Korongos Boit, a Tarlójáró Récst, Szitát, Zsuzskát, Hajnist, a luficsokrot, a vízipipát és Tomeket, Pí életét, Tündérgroundot, Száva-babust, Korai Örömöt, ÓPét, Csörgőszert, kástut, az Ördög-lápot, a szigligeti kápolnát, a Nandut, Jeszenyint, a máshol lévő "a" hangot, M.Nagy Szilvi odradekjét, a shimshamet, az éjszakai buszjáratot, az ágasvári buszjáratot, Marci sajttálait, a nagy őszi bringázásokat, az erdélyi alhavasi törpecserjést, a dödöllét, WS keresztöltéseit, az ezüstvirágot és a Csíki-hegyet, Miranda July-t...és a diót.

Kedves Télapó!

A minap leültem egy nagy kőre, összefontam az ujjaimat, és 10x körbecsavartam a hüvelykeket, előszőr előrefele, majd vissza. És arra jutottam, hogy tudod Télapó bácsi, én jó gyerek voltam idén. Jóvan, persze néha kiöltögettem a nyelvem erre-arra, igen, néha füllentettem is, nade Télapó! Egész évben a mocsarat jártam. Nehéz már a lábamra száradt sár, olyan könnyű lenne a lépés anélkül. Nem küldenél valamit, ami leszedné? Mi? Hogy énekeljem el előbb a Mennyből az angyalt? Hát vele küldöd? De akkor már egy jó nagy katapultot is hozzon ám, amivel messzire szállnak a galacsinok. És te figyi még egy kicsit, szólnál a tollas jószágnak, hogy ha van egy leselejtezett szárnya, hozza má azt is magával. A szárny az jó, rá is lehet állni és alá is. De ha mást nem is, lécci Télapó bácsi, legalább arról gondoskodj, hogy mindig legyen papírcetli a zsebemben…és dió

Névnapom volt :)

Köszönöm szépen a köszöntést, D-nek és mindenki másnak is. Macskatalppal egymást köszöntöttük, vicces. :)
Egyelőre nem nagyon tudok mit kezdeni a fejemre szakadt szabadsággal.
Jó lett volna ma beülni Zével egy (persze, naná, hogy elfelejtettem milyen) testek fizikájára, de nem mertem, mert csak páran járnak, ráadásul a szigorú fejű tanár bácsi szobájában van az előadás, beparáztam rendesen, mint aki életében nem járt még egy egyetem környékén sem.
Szerintetek mennyi az esély arra, hogy Zé albániai útja alatt éppen abban a panzióban nyaraljak a Balcsinál, amely az egyik csoporttársának a szüleié? Ugye, szerintem is semmi... Hülyeség. Ma láttam a srácot, és megint előttem az egész rémálom. Nesze nekem.
Különben is valami hormonális bajom lehet, mert tegnap majdnem elbőgtem magam egy fotoszintetizáló élőlény láttán. Nooooormális?

Macskatalp

Most jövök rá, hogy Macskatalpnak is ma van a neve napja! :) Tehát neki is boldog névnapot!

Koperta

Ezúton kívánok kedves Kopertának sok boldog névnapot!

párhuzamos világok

- Csak innék egy teát. Gyere, meghívlak!
...inkább életed hátralévő részére hívj meg...

- Nézd, milyen jó kis ütős motyók, régóta szeretnék már valamin csörömpölni.
...szívesen venném fel lépteid ritmusát...

- Hoztam szendvicseket, almát, narancsot, kirándulásra megteszik.
...ha lenne nálad dió, nálam is lenne mindig, egyiket mindig feltörhetnéd a másikkal...

- Nem szeretek magammal esernyőt cipelni, mindig elhagyom a buszon, vagy akárhol.
...esőben majd ne hívj csigát szedni...

- Az az átkozott munkahelyi hajtás meg az örökké követelőző fönököm is…
...meggyújtani szeretnéd a gyertyákat, vagy inkább elfújni?...

/ihlette: Te meg én és minden ismerősünk/

nekem a wiw

Nekem valamiért nem ilyen fontos a wiw. Talán kisebb bennem a kukkoló hajlam. Általában akkor megyek fel, ha valaki bejelöl, ilyenkor megnézem az illető lapját, ennyi. Soha nem kerestem rajta társat, mint sokan, nem használom reklám célra, mint (idegesítően) sokan. Nem filozofálgatok rajta, nem próbálok harmadrendű következtetéseket levonni egy adatlapból (igaz, tévésorozatokat sem nézek). Talán erre a dologra is igaz: jóból is megárt a sok.

Lola*

mivel most sürgősen állatokölógia vizsgára kéne tanulnom, ugyérzem elérkezett az idő, hogy írjak. épp Robbie Williams tökúj számát* hallgatom, elég faja (Anya mondta ma hogy tetszik neki, gondoltam mértisne tarthatnám a lépést:) mellettem pedig kóma üzemmódban a cica, akinek ma reggel műtötték a kukiját. amikor ébredezett az altatásból, menet közben mindig visszaaludt; amikor a cserépkályha mellett elakart menni, a hamutálca szélénél hirtelen elszundított, begyűrve alá a füleit és széthagyva pár mancsot.

igazából amit mesélni akartam, hogy kaptam ma egy szívrohamot ijedtemben. egy Kerti árvácska okozta, amit Nagymamám küldött a budafoki csernobil-birtokról, és az asztalomon úgygondolta: elérkezett a megfelelő idő és fejbelőtt pár magocskával. persze szemrehányóan inogott utána hogy miazhogynem hagytam gyökeretverni a kis csöppöket a szaruhártyámon. még sosem ijedtem meg virágtól.

tényleg jó ez a szám*, egy The Kinks-dal feldolgozása, majdnem olyan jó mint a Guns-tól a Patience jazz-variációban. emerkettő szokott ilyesféléket adni. jajdenemishúzomazidőt. megyek töltöklemég (:

IWIW

Az elkövetkező években jópár TÁTK-s szakdolgozat címében fog szerepelni, tán még doktorira is fussa belőle. Ha Harry Potterből írhatnak angol szakon, szociológián majd pont ebből nem fognak. Meglehetősen bőséges a jelenségek halmaza, amiket előidézett, főleg mióta a megvásárlása óta robbantottak rajta egyet.
Engem mostanában többx is elgondolkodtatott és néha kimondottan megrémít. Főleg amiatt, h nagyon gyakran oda lukadok ki, h a wiwen éppen h csak az nem látszik, h mikor húztuk le magunk után azt a bizonyos kallantyút. Látszik a nyomunk, ha ott jártunk, ha olvastunk levelet, ha töröltünk levelet (ami már eleve másoknak esetleg sértődésre adhat okot), ergo kiszámítható mennyi idő múlva írunk vissza (szintén morcossá tehet másokat a nem kellőképpen azonnali reakció). Persze semmit sem kötelező kitölteni, saját magunk szabjuk meg, milyen profilt építünk és mennyit engedünk magunkból láttatni, milyen wiwes névjegykártya készül rólunk: csontszínű, fekete Times betűtípussal, vagy esetleg merész mintájú, mélyennyomott, kalligrafizált összkép. Én személy szerint szeretem a rubrikákat olvasgatni, sokak nevettettek már meg vele. A képeknek meg néha kimondottan jó hangulata van, ott mindenki vidám, színes-szagos történetekre utal. Kukkolás volna? Ha igen, mindenki önként és dalolva engedi, tehát szerintem nem. És a „családi állapot”-ra vonatkozó rubrika? Na igen, ez teszi számomra kissé Story Magazinossá a dolgot. Hányszor láttam már akár pár hónap leforgása alatt is ezt a kissé nevetséges ciklikusságot: egyedülálló --> kapcsolatban --> egyedülálló. Egyedülálló bekapcsolva/egyedülálló kikapcsolva. Egyszerűen nem tudom elképzelni ezt a gondolatsort szakítás után: „…ó jaj, az alvóspólója még a szekrényben, a fogkeféjét ki kéne dobnom, nagyinak szólni, h karácsonyra már ne vegyen neki törölközőt…ja és átállítani a wiwet”. Vagy ezt: „na jó hát már nem vagyok egyedülálló végül is, mer van valakim, de hogy kitegyem h kapcsolatban, hát azt azért még ki kell érdemelni.” NA EZ GÁZ. Vajon vannak párok, akik kérdőre vonják a másikat, hogy ha az egyik kiírta, h kapcsolatban, akkor a másik meg mé nem? ÚÚÚ
Nemrég hallottam, h a fejvadászcégek ill a nagyobb multik az állásra jelentkezőknek megnézik az iwiwes adatlapját…én igyekeztem, de nekem pl a barátaim körében nem sikerült még korreláltatni az illető ember „jófejségét” az iwiwes közlékenységével.
Az, hogy sokan kilóra gyűjtik ismerőseiket, nem újdonság. Ellenben nagyon kíváncsi lennék rá, ki hogyan definiálná az „ismerős”-séget. Honnantól számít vki ismerősének vkinek? Azért ezt vhol mindenki érzi. Pár hete egy délután bemutatkoztam egy embernek, este már be voltam jelölve. Biztos ami biztos…
Lehet aztán filozofálgatni, h olyan ember aki amúgy sejthetően nem kedvel, ill általában nem is köszön felém az minek nyomja meg, akivel meg egykoron közeli kapcsolatban, barátságban voltam az meg mé nem.
Így a végén nem szeretnék túl patetikus lenni, de az élet bizonyos szakaszaiban teszek nagy fogadalmakat, jelen esetben pl h köszönetet mondok egy olyan személynek, akivel max a jószerencse hozhat újra össze. Sikerült.

Koperta szabad

Úgy kell nektek csúnya biztosítók, fizessétek és becsüljétek meg a képzett munkaerőt, sőt, általában a munkaerőt, ne dolgoztassátok őket hatszor tíz órában egy héten, akkor majd nem lesz elégedetlen mindenki, és nem lépnek le a dolgozók pár hónap után!
(Esti olvasmánynak pedig ajánlom a Munka Törvénykönyve 119.§-át.)
Jó döntés volt, Koperta, előre a Minőségi Televíziózásért!

Hogy ez hogy?

Nem volt előzménye - in medias res - úsztam a vízben, de eszembe jutott valami amit nagyon fontos volt lejegyzetelnem, ezért kimásztam a vízből egy betonperemre, és visszanézve láttam csak meg, hogy egy undorító, mocskos kis kanálisban pancsikoltam. Hát ez akkor mindegy is volt, igen ám, de a part túl oldalán (2 méterrel odébb) a Gyurcsány közeledett. Hátratett kézzel, megfontoltan lépkedett és közben magában motyorászott. "-Jó napot kívánok Miniszter Úr!"- mire kimondtam, már le is esett, hogy ez nem a megfelelő titulus volt, de addigra ő már tovább ment, de annyit még hallottam, hogy: "- Miniszter, na még ez is...felháborító".
A fejemben lévő álomszobát majd máskor próbálom meg részletesebben is elképzelni, most csak annyit, hogy ül a szoba közepén a feladatra megfelelő alkalmazott és minden álom-akciókor lenyom 4-5 megfelelő színű és mintájú billentyűkombinációt, és ebből megszületik az épp aktuális frusztrációszintemnek mefelelő (rém)képsor. DE AMIKOR A GYURCSÁNYRÓL ÁLMODOK, csak az lehet, hogy a csimpánz - akit a kis alkalmazottnak tették oda ketrecbe társaságul - elszabadul, és végigrobog a klaviatúrán (ezt most onnan flesseltem, hogy egyszer msn-ezés közben a görényke is végigszáguldott a billentyűkön és az enterre is sikerült rálépnie :-)) nem győztem utána szabadkozni

Éljen az Ezredik Látogató!

Hogy tuti biztos legyen

Úgy tűnik nekem, hogy 1-2 hete a világ legfontosabb dolga a gépjárműkötelezőfelelősségbiztosítás. Naponta 2 emailt kapok valamelyik fórumról, ez köszön a freemailen, az iwiwen, a tévében, a rádióban, mintha mindenki a muszájbiztosításból akarna megélni. A kaput persze az tette be, hogy Koperta kötelező (hehe) jelleggel emiatt lesz szombaton a munkahelyén, és nem velem. Azt hiszem, bosszúból nekimegyek egy drága autónak.

Ó Zé!

Zé, Ő az aki akkor is nagyon örül nekem, ha 35 fokos melegben verem ki a sört a kezéből.

Ha már sör, vele egészen új értelmet nyert a "kínaiban sörözés".

Kakaóscsigájának közepét, Dobos-tortájának tetejét bármikor odaadná.

Szó nélkül hagyta ott a Polarisban a látogatókat, amikor nagyon nagy szükségem volt rá. Ezt igen nagyon megjegyeztem.

Étkezési kultúráján egészen nagyokat tudok röhögni, ő amolyan "speciális ínyenc" :-))))

Ha majd felneveltem a gorillabébimet, és nekem is lesz egy saját, biztos Zét fogom megkérni, h a választandó névre, legyen szíves játsza már végig a létező összes szóviccet, nehogy szívjon az a szegény gyerek.

Még most kérjetek Tőle aláírást, pár év múlva már csak a réztábláról satírozhatjátok át magatoknak zsírkrétával papírra.

Ja, és úgy emlékszem 10 perc alatt tanult meg kavalozni...

kutyákok

Drága Jenőke! :(((((((((((((((((

Mindenkinek köszönöm a szökevény keresést, megtalálást! Úúúú-úúúúú she's a little runaway...... :)

Jenő

Hajrá Jenőke! Szeretünk :)

Jenőke-para

Nem tudom, van-e nagyobb izgalom, mint egy életveszélyes betegség vérképét várni. Mindenesetre "nem vagyok nyugodt".
Érdekes emberekkel találkoztam az állatorvosi rendelőben. Nagyon fura volt látni, ahogy a harmincas, nagydarab, majdnemkopasz, vagány srác a sebes lábú kutyáját puszilgatja. A Chokito-reklám jutott eszembe: Ne ítélj elsőre!

Szerinted?

"Néha félek, hogy egyedül maradok nélkületek. Hogy a világ sablonszerű létfenntartássá silányul, a tanulás kényszerré, a munka kötelességgé, a családi élet a háztartásvezetéssé, a holnap a mává. Olyan élethelyzet ez, mikor a gondolatok már csak a terhedre vannak, a vágyak csak a keserűséged táplálják. Nem tudnám, hogy félni kell ettől, ha nem látnám ezt nap mint nap az elárvult szemekben, a megtört testeken." /Demeter Endre/

novemberi összesülés

6 (kedd) - 17.00 : beszélgetés R. Dawkins: Isteni téveszme c. művéről szkeptikus bubusokkal (Gödör)
8 (csüt) - 19.00 : Kaláka (Gödör)
17 (szom) - 21(?): Tündérground lemezbemutató (Gödör)
22 (csüt) - L'art pour l'art; Két férfi egy nő és egy férfi (Bábszínház)
28 (szer) : Mezítláb (After Music Club)

Quimby-feszt

Koperta tollából már született egy kis élménybeszámoló.
Jó kis rendezvény volt ez, csak sajnos rossz helyen. Mint megállapítottuk, a zenekar kinőtte az Almásit. A koncert előtt már nem is lehetett jegyet kapni. A nagyterem fullra volt tömve, ez még a szellőztetés hiányától eltekintve rendben is volt. De amikor ennyi ember a kisszínpados műsort próbálja megnézni, az már elég esélytelen. A két db wc is kevés kétezer emberre, ezt viccesen illusztrálta a fiú vécé előtt lányokból álló sor. Amúgy jó volt a stand up, a Quimby, még Szilárd is. A 2 órára kiírt Jam-nek sajnos nyoma sem volt, negyed háromig vártunk, amikoris elkezdték szétszedni a kisszínpad hangtechnikáját. Lehet hogy technikus-jam-re gondoltak?

Violino

Szemerkél. Kezd beázni a cipőm orra. „Csepp-csepp csepereg”…pizzicato…mivan? –Khhm-khhm. Valaki megböki a vállam, hátranézek. Senki. Abban a pillanatban két ujj megszorítja az állam és előrerántja. Meglátom a tükörképem a villamos üvegében. Az ajtó mögött pedig egy kisfiút, aki egy frissen faragott hegedűcsigát tart a kezében a világ legboldogabb tekintetével.”Nem felejtettél el valamit?” Ó dehogynem, Kedves Koperta, valamit én is elfelejtettem megírni múlthét pénteken :-) Annyira, hogy az extázis legszorosabb meneteiben már a zenére sem tudtam figyelni, csak a szavakra, amik a fejembe tolultak…

Fodor Ákos: „a Hegedűről kevésnél is kevésbé szól, hogy „fa”, „bél”, „szőr”.”
Sötét, zordon lucos – öledben megpihenő bárány – izzadó kanca

Yehudi Menuhin: „Ha Isten, mint mondják, a maga képére teremtette az embert, akkor bízvást állíthatjuk, hogy az ember saját képére alkotta a hegedűt, helyesebben a nő képére, mert a hegedű gyönyörű istennő.”
S mint efféle teremtmény, oly bánásmódban részesül, mi neki éppen kijár: hajtják, űzik, gyötrik, az utolsó nyikkanásig lemarnak róla minden hangot. Van aki úgy játszik, hogy az ember azt hihetné, hogy közben éppen receptet olvas „még két tojás, 20 deka liszt”…a vonóval lapoz…Van aki – hogy ha akár egy hangot is vét Rajta – arcán torz fájdalom ül, és őszintén a bocsánatáért eseng…

Móra Ferenc: A hegedű
"Gyerek voltam még, Annak is aprócska.
Egyéb játékom Nem volt, csak egy ócska,Vén hegedű, mit Poros nyugalomban Leltem a lomban,Valamely sarokban. Az Isten tudja, Ott ki felejtette, Hol porlad a kéz, Amely odatette:De megörültem Én neki felette, Bár nem is sejtém, Mire való vóna.
Mellette nyűtten Hevere vonója.
Róluk a port biz Le se törülgettem Hanem azonnal Szolgálatba vettem:Lónak a hangszert, Kardnak a nyirettyüt. Mulattam vélük Hol külön, hol együtt, Mikor miképen Kivánta a játék.
Az igaz célra Rá mégse találék, Bármi csapongó A gyermeki elme.(Ó, ha ma olyan Félannyira lenne!)Megesett olykor, Persze akaratlan, Hogy vonómmal a Húrok közé kaptam:Zörgött, csikorgott, Kinosan sikongott, De nem kedveltem Ezt a fura hangot.
Egyszer azonban, Isten tudja honnan:Hozzánk egy vándor Egyszerre betoppan. Orcája sápadt, A ruhája tépve, Nem mertem nézni Ragyogó szemébe. Megáll előttem, A hegedűt nézi, Csak nézi, nézi S kezembül kivészi. Lágyan, szeretettel Lefujja porát, Megpengeti halkan A húrok sorát, Aztán szilajan Álla alá kapja, A tépett vonót A húrokra csapja, És húzza, húzza Egyre tüzesebben. Sohse hallottam, Ilyet életemben!
Olyan volt, mintha Röpitne hinta És rengve-ringva Szállnék föl a mennybe, Az Isten elejbe S kristályteremekbe Az angyalok serge Játszna velem. Aztán olyan volt, Mintha anyám Ringatna lágyan Szelid karán S már szenderegtem Lassú dalán, Mikor a vándor Ment, ahogy jött: lopva, Hegedűm dobva Szótlan a sarokba. Én meg sieték, Lázban dideregve, Csuda-hegedűm Zárni a szivemre. Esengtem neki, Kezem összetéve (Ki nem volt gyerek, Kinevethet érte): Hogy jöjjön elő aTündér, aki benneLakik s az elébb Szivem telezengte! Csak jöjjön elő Fátyolköntösében, Ahogy tanultam A dajkamesében, Csak jöjjön elő A drága, a fényes S ami az enyém, Minden az övé lesz! Csak jöjjön elő: Rimánkodtam egyre...S még szorosabban Szoritom szivemre.
A fa nyöszörgött, Mintha lelke lenne: Megtudom mindjárt, Hogy mi lakik benne? Faragó-fúró Szerszámot kerestem: A hegedűnek Húrjait leszedtem, Fájának vésőm Neki feszitettem S csak ahogy széttört Apró darabokra, Néztem zokogva A drága romokra. Ó, de nem a kárt, Nem a játék vesztit: Sirattam azt, hogy Nem találtam semmit...Azóta eljárt Az idő felettem, Nemcsak megnőttem, Hanem ez egyben, Meg is öregedtem: Hiába tanultam, Meg nem javultam, Máig se okultam. Ma is, ami szép Akad az utamba, Lelket keresek Gyerekésszel abba, Mindig apróra Bontogatom.
S a semmit mindig Megsiratom."

Lelket, halljátok??? Lelket! A hegedűnek lelke van! Egy darab fenyőág, ennyi tartja össze a világot…

Szá(s)zvíz

Életem egyik legjobb hangulatú képsorát akkor álmodtam meg, amikor becsöngettek az ELTE-n. Nem, nem akkor amikor rácsuktam a wc-ajtót az ujjamra, bár azt is az első szorgalmi héten sikerült összehozni, hanem már a 2. vagy 3. héten, amikor talán sejttan és etológia előadás között volt egy 4órás szünet, ím hazajöttem és elszundítottam. Egy hídon ébredtem, lelógott róla a lábam, lágy, meleg víz fodrozta körül. Felültem, feltürtem a nadrágszáramat mindkét lábamon és körülnéztem: amíg a szem ellátott, víz vett körül mindenfelé (most már a színét is meg tudnám mondani, Baricco Tengeróceánja volt), a víz fölött pedig egész szabálytalan irányba tekergőzött ez a mindössze fél méter széles híd vagy út, ami végig apró kék mozaikdarabkákból volt kirakva. Nem volt egyenes, föl és le kanyargott, itt szűkült, amott meg kiszélesedett, néha lelógott egy kicsit a víz alá. Szóval: szürke, borongós, „Bariccos” idő, meleg víz, kék mozaik. Ahogy haladtam, egy idő múlva az út körül falak kezdtek el emelkedni, gyönyörű boltívekkel nyúltak át egymásért, és mindez vastag ecsetvonásokkal hatalmas foltokkal kiszínezve. Amikor elhaladtam az utolsó boltív alatt is, a távolban a túlparton megpillantottam…a déli tömböt, de nem volt körülötte semmi, egy homokdűnés parton állt egymagában…
Abban az évben már járt egyszer itt a Hundertwasser kiállítás, jártomban-keltemben szokásos módon szkenneltem, és tekintetem csak egy pillanatra átsuhant a plakátján. És a képzeletem felépítette a többit. Akkor jött az igazi döbbenet, amikor az álmom után rákerestem a neten és a gugli halál pontosan olyan képeket dobott ki az épületeiről, mint amik között én álmomban sétáltam…idén megnézem, az tuti.

Vár Gesztes!

Egy kis képriport Z és Koperta legfrissebb élményeiről a Z további képei -ben!

Ágas

A legvadiújabb (és régebbi) ágasvári képek a Z további képei
oldalon!

Igyunk a derültségre!

Időtálló reklám

Figyelem, a budapesti számok ötjegyűek!

Tó Dohottya

sietve érkező perzselt/törött szárnyú angyalkák szárnyait meggyógyíTó, engem szegény antitét zongorára/furulára mindig türelemmel okíTó, hatalmasakat kaccanTó Dé Ó - NIS :-)

1980.10.09.

Minden kedves Dorottya nevű szerzőnknek boldog születésnapot! :)

(és utólag, és előre elnézést mindazon ismerőseimtől, akiknek valamit valamikor nem, vagy késve, mert végül is csak 2566 olyan program van a neten, amibe ezeket beírhatnám (és most meg is teszem))

nyerges vontatott

Gondoltátok volna? Negyed óra mire hazaértem bringával, pont ennyi ideig üldögélt egy muslinca a szemzugomban. Bár átsuhant a fejemben, h megállok egy visszapillantótükörnél és a piros hátsó vagy a sárga első villodzó lámpával megvilágítva magamat kipiszkálom, de mégis inkább tűrtem. És hogy eltereljem magamról a figyelmemet, képzeletben egy töltés mellett sétálva, egyszer csak leguggoltam és beletúrtam a földbe. Egy marék agyag, mindenki így indul, földből, csillagporból, szeretetből. Kiégett tégla lesz-e összecementálva a többivel? Vagy gondos művész kezei közé kerül, finom mívű eszközök formálják kezét, szemeit, szívét…? Nem sokon múlik. De rajtunk mindenképp.

kieg - program alján ló

Okt.20-21 - intenzív swing 7vége
Okt.27 - Kaláka (Marczibányi Tér)
Okt.29 - Korom Attila és Zselenszky (Nap!!!!!!!!!!!!) (Gödör)
Nov. 17 - Tündérground lemezbemutató (Gödör)

Nem színházalunk egyet novemberben?

Programajánló

Már kezdem rosszul érezni magam, annyira rég írtam ide. Most legalább egy kis ajánlót írok, ha mást nem is:
Okt.11. 18:00 - Mérő László (matematikus, több ismeretterjesztő könyv szerzője) beszélgetős estje az ELTE-n
Okt.18. - Lukács Béla (fizikus) a magyar nyelvről ad elő Székesfehérváron
Okt.23. - European Mantra (Borlai Gergő zenekara) a Gödörben
Okt.26. - Mezítláb koncert a Vittulában
Nov.2. - Másfél a Gödörben
Nov.9. - Másfél az a38-on
Nov.10. - Szkeptikusok országos találkozója Székesfehérváron

Ha bővül a kínálat, kiegészítem.

Bárkinek is: Nagyon köszönöm

Ma boldog voltam, nincs mese. Vagyis hogy egészen mesébe illő volt, hogy épp aznap teszek látogatást szeretett bárkámon, amikor Huzella Péter ad koncertet a Barlang-teremben. 14-kor kezdődött, 14.30 körül tudtam csak leszaladni, gondoltam ha nem láthatom a tömegtől, azért talán hátul is hallok vmit. Ühüm, 3an ültek a teremben, az egyik a technikus és két állatkerti büfés. Kicsit félszegen megtorpantam a bejáratnál, mire Péter meglátott, intett felém, és dallal bevont az első sorba. Egy életem-egy halálom-ilyen alkalom nem lesz több, kezemet felemeltem az égbe: „Lehet kérni…?” – „Persze, tessék.” – „Jeszenyintől szeretnék hallani vmit.” És már énekelte is: „Ki vagyok, csak álmodom, tűnődöm, szemem kékjét homály itta fel, Mellékesen élek itt a földön, épp csak úgy…együtt a többivel.” Ezután fogta magát a 3 tag, és elszivárgott, mi meg kettesben maradtunk. Mondtam neki, h kicsit meg vagyok illetődve, mert ovis koromban láttam először amikor lekvárt kent az orromra, és pár éve a Villon-esten utoljára. Beszélgettünk Mácsai Paliról, a fellépéseiről, Kalákával való szakításáról, közben szépen lassan elbontották mögüle a hangosítóberendezést, biztos látta kétségbeesett tekintetemet, mert rögtön rámmosolygott, h ne aggódjak, unplugged folytatja. Na mit szeretnék még? Hogy mit? Hát amit már egy hónapja minden reggel és este hallgatok: „Ég áldjon árva földem, forrás itatta part…” És elénekelte, CSAK NEKEM. Megköszöntem, felálltam (gyerünk, rajta, mooost, múltkor Gödörben elpackáztad, légy bátor”), „Ööö, lenne még valami… - Igen? – Kérhetnék egy aláírást?” „- Nagyon szívesen. Amúgy minden hónap első vasárnapján a Kolibri Fészekben játszom. Eljön?” „El.”
„Orsolyának állati szeretettel Huzella Péter”

Egy hónap után az új munkahelyen

Itt folytatom a teljeset, ami a kopertablogra nem illik:

Milyen hülyeség! Egy paraván. Ennyi. Kábé fél méter magas, szép sötétkék paravánt kaptunk, végre nem úgy néz ki, mintha négyen egy asztalnál dolgoznánk, hanem. Térelválasztás, kérem. A mai napindulást csak megfejeli, hogy mindenki nyugotan örülhet, mert valamiért nem léphetünk be a rendszerbe. Óriási!
Pedig éppen ma reggel utaztam végig a városon totál depisen. Zé ismét rámutatott valamire, már többször mondta, ráadásul nem ő az egyetlen. Az egész onnan indult, hogy tegnap új kolléganő jött, velem szemben kapott helyet (és ugye: mától már nem egy asztal ez!!!!). Készültem is a dologra már egy hete, végre nem én vagyok a legújabb, jól meg lehet figyelni, mit kezd magával és a többiekkel a Kopasz, és lehet komoly fejeket vágni, hisz én már itten vagyok, ugye.
Ehelyett következett a totál bukás. A csaj jobban illik a többiek közé, mint én valaha fogok: száz év munkaviszony, három gyerek és egy focikedvelő férj után sem leszek oly közlékeny és hogyismondjam milyen. Ennyi.
A probléma nem az, hogy ő ideillik, hanem az, hogy én mennyire nem. Kész. Nincs további önáltatás, hogy még nem szoktak meg, még nekem is új, hogy Emberek között dolgozom.
Hogy Zé mire mutatott rá? Hát ennyiből tudjátok is.
Ráadásul lassan kevésnek bizonyul óránként ismételgetnem, hogy Kafka is irodakukacként dolgozott, s közben mit alkotott.
Nem csaphatom be magam: NEM CSAPHATOM BE MAGAM!

Illúziógyáros

A fájó emlékek…mint a lépcsőfordulókban szertehagyott kutyajátékok, észre sem vennéd, de hirtelen rálépsz, az meg egy nagyot sípol a füledbe.
Nem lelkesít hatalmas máglyák gyújtása, ennyi erővel felváltva dönthetnék le a torkomon savat és lugot, hátha közömbösít…a végén még engem is.
Inkább kísérletezgetek magamon, egyszer-egyszer előhúzom A dobozt, leoldom róla a selyemszalagot és kiborítom magam elé. Lássuk, mennyit bírok. Az alternatív gyógymódok közül talán a homeopátiához hasonlítható, hisz ott is méreggel hatnak, kis adagokban.
De az orr, jaj mennyire alattomos…ahogy mész az esőben a betonszínű hangulatodban csekket feladni a postára, nem hallasz odakintről semmit mert fejedben a megoldásra váró gondolatok mind egyszerre csengetnek – mint Hamupipőke mostohatestvérei - és orrod egyszer csak annak a másfél évvel ezelőtti tavaszi estének az illatait oldja fel benned. Mit tehetnék ilyenkor? Egy keserédes mosollyal megélem. De azt nem hagyhatom, h ettől kihulljon a csekk a kezemből.
Egy Nobel-díjastól tudom, nem ajánlatos ilyenkor nagyobb utazásokat tenni véges végtelen rónákon át, erdei utak és tágas mezők váltakozása hosszabb útra indítja az embert, emlékezni vágyik.
Inkább bezárom a gyárat. Egyetlen dolgozójától nem válhatok meg, hisz az én volnék ugye, de megkérem, ne készítsen többet, az áru törékeny, romlandó, és mind hamis. Senkinek sem éri meg.
Leeresztem a kezemből a gyeplőt, a lovak jobban magukénak tudják a helyes utat…

koncerten voltunk

Azért ez nem semmi. Ennyi emberre két toi-toi! Viszont a pia az hihetetlenül olcsó volt. :)
Még sose voltam olyan Másfél koncerten, ahol szőnyeg volt a lábunk alatt. Kellemes hangulata volt. Elfoglaltam egy szuper kis sarkot, és leücsörögtem. Ülve is lehet táncolni? Ha igen, én azt csináltam. Egyszercsak odajön egy csaj. És lerakja mellém a sörét. Két centire a kezemtől. És mutogat, de nem értem mit magyaráz mellé. Fogta a cuccait, ami szintén abban a kellemes sarokban volt, odébb vitte és elhúzott táncolni. Én csak hápogtam, mint a kacsa, hogy mégis kije vagyok én neki???? Hogy a sörét őrizgessem? De végül is buli van, én úgyis itt ülök, miért ne.... Aztán Z leült mellém szolidarítani. Akkor visszajött a csaj. És akkor már értettük mit mond: "Ha még egyszer hozzányúlsz a cuccomhoz......, és megittad a sörömet is!" Stb, stb. És csak ordított, mi meg néztünk, hogy miiiii? Hát én megcsapom, de tényleg. Még hogy én, ráadásul sört! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Z felállt és elküldte melegebb éghajlatra. Csak tudnám mért engem találnak meg a pszichopaták mindig.
Na és a busz! Hát ez kész. Egy busz, 150 ember....Jól helyezkedtünk :)))) Meg hát felnyomtak és alaposan össze is. Mocskos BKV sálálálá......ordította a tömeg. És ütötték a buszt :) A sofőr azért egy bátor arc volt. Pedagógia kérem. Pedagógia. "Ha még egyszer dörömbölnek esküszöm nem megyünk tovább!!!!" Tudunk mink buszt vezetni, erre nem gondolt? Meg jócskán többen is voltunk. De hát éljenek a bátrak, nem agyalta meg senki :)
Hogy a 906-os miért a tökéletesen leglogikátlanabb helyén áll meg a körtérnek, az már csak egy jó kérdés volt a végén.

taxon-revízió

Az erkényünkön az a nyír egy nyár :-) Nemsokára elföldelem...

keep swinging

Egy jó tanács: szalonspiccesen sose vegyetek táncórát! Mire Zé megérkezett, mondtam neki, h én már egy kicsit igen, mire ő, h szintén. Az alatt az 5 perc alatt, amíg a helyszínre érkeztünk kellőképpen felborzoltuk egymás idegeit, h olyan igazából nincs is, h kezdő tánc, tuti csupa olyan ember jön, aki ugyan még sosem swingelt, ellenben 5 évet már salsázott, nem is kéne nekünk ott égni mint a tarló, menjünk inkább, igyunk még egy sört. Aztán csak befizettük, még elcsíptük a haladó csoport oktatását, szembesülvén azzal, hova kéne eljutnunk fejlődésben egy év múlva. Nekem műtétileg el kell távolíttatnom néhány csontot és ízületet a lábaimból, Zének pedig minimum a csillárig kell röpítenie.
Aztán elkezdődött, kétféle lépéssort tanultunk, nem bírtam megjegyezni a nevüket, úgyhogy legyen egres és répa. Miután elsajátítottuk őket, jött a párcserés támadás. 3egres, párcsere és így tovább. Kicsit rapid randi hangulata volt a dolognak (ill én ilyennek képzelem). Aztán a végén a nagy össztáncban a New York-New York-ra összekötöttük az elemeket és szintén az említett vetésforgóban rotálva zavarodtunk össze véglegesen. Asszem 5en mondták, h hagyjam má magam vezetni, aztán kiderült a félreértés oka, merhogy az volt a feladat, h nyomni kellett „egresből, répából…”répából és répából, de én ezt nem hallottam és répa után rögtön egrest csináltam.
Hazafelé azon tanakodván, honnan a túróból fogok én most Sinatrat szerezni, h tudjunk mire gyakorolni amikor is felcsendült Péterfi Bori a fülemben, és rájöttem, h a lassú-lassú-gyors-gyors-gyors igen remekül kijön a „Nézz mélyen a szemembe, tedd a kezed a farzsebembe” c nótára is :-). És majdnem táncoltam a Bóbis Lacival ;-)

zsenibevő szülevész

"Írtam a halandzsanyelvről, ugyebár, hol is elpanaszoltam, hogy egy barátom hogy csapott be, összevissza beszélve ilyen dolgokat: „Kérlek alássan, légy szíves kiszera méra bégestért öt koronával.” Én ebből egy kukkot se értettem, azt hittem megőrültem, és adtam öt koronát.
Az eset nagy nyilvánosságánál fogva port kavart fel, és egy csomó levelet kaptam, melyben sürgős felvilágosítást kérnek olvasóim, hogy a halandzsanyelv szótára és nyelvtana megjelent-e már, és hol kapható. Az Akadémia is megtisztelt, hosszabb memorandumot nyújtott be hozzám, melyben azt fejtegeti, hogy a „kiszera”, a „méra” és a „bégész” szavak egyáltalában nem érthetetlen betű-permutációk, mint én hittem, hanem azoknak igenis van értelmük, és hogy ő érti, és hogy jövő hónapban, ha úgy tetszik, felolvasást tarthatok.
Annyi bizonyos, hogy egyszer életemben rákerültem a helyzet magaslatára - és én ne legyek az az ember, aki a szerencséjét kútba ejti? Ezek után tehát határozottan kijelentem, Marinettire és más futuristákra hivatkozva, hogy a halandzsanyelvnek igenis van értelme, sőt, ez a jövő nyelve, mely el fogja söpörni az eszperantót, a volapüköt és más régi seprőket.
Az elmúlt hét folyamán behatóan tanulmányoztam a halandzsanyelv sajátos törvényeit, magam is gyakoroltam magam, és pénteken délelőtt rájöttem, hogy a pesti viszonyokhoz képest folyékonyan beszélek halandzsául.
Azonnal telefonáltam a rendőrségre.
- Halló! Rendőrség? Itt szekéberedétesz. Kérem azonnal küldjenek ide két csendőrt, mert a drégbedészeti főcsévést gyerepelés alatt idehivatász.
- Halló! Halló! Nem értjük! Tessék? Tessék? Tessék?
Hangosabban kiabáltam, türelmetlenül:
- Kérem, ne ugrassák az embert ilyen sürgős másziászásban. Azonnal két csendőrt, drégbedészeti térben.
- I... i... igenis, azonnal - dadogta valaki ijedten.
Negyed óra múlva két csendőr tisztelgett nálam, és parancsaimat várta.
Vagy úgy, mondtam. Akkor jó.
A két csendőrrel elmentem a sóhivatalba.
- Kérem - mondtam -, nagyon sietek, adjanak mellém lépsérző három, fel kell vonulni.
- Tessék? - mondta a hivatalnok.
- Na, kérem, ne bolondozzon - mondtam neki unatkozva -, nagyon téved, ha azt hiszi, hogy mége széd. Tessék nekem rendelkezésemre bocsátani bedevéreszemélagépádiszáda.
- Aaaa - mondta -, elég lesz nyolc?
- Elég lesz.
Csakhamar nyolc emberrel és két csendőrrel felvonultam a Rákóczi térre. Éppen népgyűlés volt.
- Éljen! Éljen! - ordította a tömeg fellelkesülve.
A hatás leírhatatlan volt. Mint a nép bajnokát, lerángattak az emelvényről, vállukra kaptak, és a két csendőrrel, a nyolc hivatalnokkal és az ujjongó tömeggel diadalmenetben vonultunk az egyetem felé.
- Egyetemi ifjúság! - bőgtem a nép hátán. - A zsarnokság mádaszémiféra mindenütt! Fel, fel, a közös, hazafias kiszédere méra!
- Fel, fel! - zengett lobogva az ifjúság.
- Ez a mi emberünk! Az egész város lázban forrt. Senki se tudta miért, de forrt. A katonaságot se lehetett kirendelni, mert nem tudta senki, ki és mi ellen kellene menni a katonáknak, és hogy mi baj van. Engem délután felrendeltek a külügyminisztériumba. Angol, orosz és német diplomaták vártak sötét arccal, és így fogadtak:
- Ön az egyetlen ember, aki rendet tudna csinálni. Mondja meg, fenség, mit üzenjünk a török portának?
- Üzenjék meg - mondtam most már nagyon határozottan -, hogy legutolsó szavágyer szerint mi hajlandók vagyunk mipéla nivásza.
- Helyes. Helyes.
Az ultimátum elment.
Mint hallom, a török porta meghökkent, s a mozgósítás valószínűleg elmarad.
Szerényen mondhatom, ezt nekem lehet köszönni. Azért nyájas olvasó, csak kérlek, máskor vigyáva szábere feledé mi vészekere, ha nekem is - ugyebár, leszel szíves?"

Palánk, vizesárok, hadsereg, lávamező

A vasút melletti gyalogjárda két hete el van torlaszolva egy palánkokkal körbevett munkagödörrel. Ennek leküzdése az első reggeli feladataim között van.
Kökin a busztól a metró felé menet sok hete van keresztben egy 10 cm mély, eső idején vízzel telt aszfalthiány-sáv. Ezt sikerült már benéznem. Azóta jobban figyelek, és a felüljáró egy éve lerakott, méterenként felhólyagosodott gumiborításán is kevesebbszer botlok meg.
A négyes villamosról nem először maradok le a járművek véges térfogata és darabszáma miatt.
És a legújabb veszély- a forró aszfalt... Legalább egy zsinórt kihúzna valaki, hogy a fél órája leterített, még képlékeny aszfaltot ne az alulról felfelé arcomba sugárzó infrafluxusról vegyem észre.
Ezek (és persze a villamoson nekem tántorodó kéregető, a számba tömött szórólapok, a nyilvánosságra hozott előző esti gyomortartalmak, a kétperces bérlet-előszedés után rám se pillantó ellenőr, a minden barátságosságom ellenére még csak nem is köszönő cba-s néni) szépen megalapozzák a reggeli hangulatomat. A külföldi nyaralások után ezeket mindíg intenzívebben élem meg. Nem is csodálkozom a budapestiek nagy részének lelkivilágán, inkább azon, hogy ez az egész mennyire megszokható.

28 virtuális gyertya

Emlékszem, számvitel előadáson érzékeltem előszőr jelenlétét e világon, amikor is a fülemtől fél méterre egyfolytában duruzsolt, nem használt szóközöket, pontot és levegőt sem. Mialatt én azon tanakodtam, h satuba szorítsam a hüvelykujját, vagy inkább partvist dugjak a hátsófelébe, addigra ő már a szívembe lopta magát. Azóta is állandó benne a lakcíme.
Ő az, akinek jeles mondása, h „Ha mosolyogva mész az utcán, többen lesznek, akik visszamosolyognak rád, mint akik nem.” És az Élet persze mindig Őt igazolja. Boi szerint egy tálentumokkal teleaggatott ember. Nekem Marci nagy Bével. Egy kezemen meg tudom számolni, hányan vannak, akik Életem legfontosabb elágazásainál ott voltak és utat mutattak, alapköveket mozgattak. Ő az egyikük. Nagyon Boldog Szülinapot Tatus!!! :-)

Petőfi népe

Csörög, csörög!
-Naa!
-Susmussusmus?
-Egy fászt!
-Susmus?
-Hát!
-Sus?
-Most indút meg velem a busz Kelenfődrő.
-Mus.
-Jóvan.

Éjjeli szikra. Pótkulcs volt

Mindig is szerettem volna tudni, hol a helyem a világban. Hajnali 2.07 körül a fotelekben gubbasztva rugókig besüppedve vki elkezdett mellettem dideregni.
- Tomi, nem veszed fel inkább a pulcsidat? – kérdi a biológus.
- Ja, nem, mer akkor kinn jobban fogok fázni. Tanultam én ilyen, izé..szart, ilyen biológiát. – feleli a közgazdász.
Boival egymásra néztünk, és agyunkból egyszerre indult az a leheletvékony pókhálószál, mely kivezetett a női vécéig egészen a sombrero alakú lehúzókallantyúig.
Csavarok vagyunk, vagy inkább kicsi kis anyák – mi biológusok -, a világ klotyójában mi tartjuk össze a WC-deszka két elemét, h el ne csússzanak. Na ja, az ugródeszkát jelentő WC deszka, amire aztán a közgazdászok ülnek…és le se...

Müller Péter: Szeretetkönyv

"Amíg nem mondod valakire hogy, "Ő AZ!"-addig nem is szereted igazán. (...) Ha bevillan valakiben az élmény, hogy "Aha, Ő AZ!" azt nevezzük szeretetnek. (...) SZERETNI AZT JELENTI, HOGY "Ő AZ!". Amíg szeretem, biztos hogy "Ő AZ!" És ha csak egy pillanatra is felmerül bennem a halvány gyanú: "lehet, hogy mégsem "Ő AZ!"?"-az azt jelenti, hogy már nem szeretem.
Amikor nem szeretsz, egy olyan rideg helyen élsz, ahol senki se "Ő AZ!". Ez az idegenek világa. A "senki nem tartozik hozzám" világa. Jégpokol. Szüntelen félelem van itt, idegenség.
A mai technikai civilizáció ilyen: művilág. Nincs lelke, csak működik. Ma még sakkozó gép játszik a világbajnokkal, holnap már nem kell hozzá ember: gép játszik majd a géppel.(...) A szimulált univerzumban egyetlen barátunk marad: a számítógép. Azt mondják ez a kommunikáció forradalma. Csakhogy amiben nincsen "Ő AZ!"-nem kommunikáció.
Így élünk ma, megvakult szívvel. Keresünk persze, mert egyedül nem jó, s mint a turkálókban az asszonyok, fölvesszük egymást, mint a használt ruhákat; megtapintjuk, nézegetjük, magunkra képzeljük, sőt néha magunkra is húzzuk. (...) Így próbálgatjuk egymást egy darabig testileg-lelkileg, aztán mindenkit visszadobunk a kupacba, az idegen kacatok közé.
Miért?
Mert nem "Ő AZ!".
(...) még egy turkálóban is szükség van az "Ő AZ!" élményre.
Amikor egy alomból választasz, a kutyakölykönek nem a külsejét nézed-szinte egyforma tappancsos, buksi fejű jószág mind- hanem hogy melyik égő szemecskékből sugárzik feléd, hogy: "Hahó! Én vagyok az"Ő AZ!"...

(A példa azért is jó, mert sokszor a kutya választ téged. Benne villan fel először a felismerés, hogy neki te vagy az "Ő AZ!".
És akkor is így történik, ha az emberek választják egymást. És a legritkább pillanat, amikor az érzés kölcsönös. (...)

S ha már itt tartunk-vagyis a lényegnél- ne hidd, hogy csak egyetlen "Ő AZ!" van.
Van lélektársunk.
(...)
De hozzá az út sok-sok "Ő AZ!" -élményen vezet át.

akkor én is jól csatlakozom, és akkor jó lesz

Üdv mindenkinek!!!! :D
Gondolkodtam pár napot, mivel lépjek be, pláne, hogy Borsó biológiai témájú bejegyzései nem hagyták nyomtalanul finom kis lelkemet...
Először is: tudom, tudom, a K nem illik a dobozomba... Mentségemre szóljon, hogy nem volt más választásom, a blogger nem engedi.

Na akkor indulás:

Miért is jó a dobozom?
Van benne dobom, Ózom és ommmm.
Dob, sámándob, ritmus, révület, kapcsolat a túlvilággal, különleges ember, meditáció, ommmmm, bölcsesség, Óz, mese, varázslat, különböző emberek, csodák.
Varázsdoboz.
Koperta ebbe kívülről bár, de törve nem... Vagyishogy igyekszik nagyon.
Lássuk csak: varázsdoboz. Varázskalap. Kalap. K-alap. Ká-lap.
Eszembe jut még a paradicsom, amelyről gyerekként megállapítottam: "Nem az enyém! Paradics."
Dobozom tehát alanyeset. Szótári alak. A birtokos személyrag már beépült a tőbe, így teremtve meg az új fogalmat, amelynek másodlagos jelentése a birtoklás, a 'közös én' képzete felé tereli figyelmünket.
Hát ezért jó a Dobozom.
Punktumom.

best of FÁ

" Ha a 0 a helyén áll, az igen helyes,
sőt tiszta haszon, mit megszerezni érdemes,
mert hisz a 0 az 1-ből egyből 10-et csinál,
ha érdeme szerint szerényen a sor végére áll:
értékét meg10szerezi az a világ,
mely önnön 0-inak elébe vág;
ámde minden tüstént 1/10-ére lappad,
hol a 0 arcátlanul az élre kaptat:
ha 0-nk a sornak e-végére áll,
az minden értéknek: 9/10 halál.
Fenti 10 sor arról szólt, hogy minek hol jó lenni,
s ezek során tán kiderül, hogy a 0 nem épp semmi."

"Civilizáció I : Eldobható Eldobó-Gép"

"Civilizáció III: robbannék. Békés
célokra alkalmazva
hasadozgatok"

"(Ugyanaz
mikor a papírszelettel, késpengével,
megnyálazott ujjal, vagy egyéb,
műgondot és rögtönzést szerencsés
arányban egyesítő módon begyűjtött
hamuhengerkét, hamulepényt, hamu-
pillangót, pormacskát, holt-hajszál-
hektakombát, virág- és grafitporkupacot
úgy ejtem, fújom, kenem, csapom
a - nem épp üres - hamutartóba, hogy
annak tartalma riadt verébcsapatként
szétrebben, hogy tágabb körben leüljön:
az méltó díja ily fáradozásaimnak)"

"A keserű W.S. dudorászgat
"Mint egy elcserélt kabát:
lötyög rajtam e világ;
máskor fullasztóan szorít:
rendszertelen rend szerint.
Dagálylik és elapad,
mint egy részeg gondolat.
Belebújok - kibúvok.
(Bujdokolni sok az ok!)
Sivatag-sivár e nász:
nem szerelem, csak gyakás.
Befelé is? kifelé.
- T ü r e l m e s vagyok belé""

"Helyzet, jelentés
Hőhányó venne inaktív petőfit.
Nemzet van. Dal nincs. a PITI tetőzik"

Kaláka fesztivál - házépítés ahogy mi rakjuk (Boi Táskámmal közös írás)

Kerek, egész, önmagába visszatérő, vidámságtól sugárzó nap. Récs kihímezte, Boi virágokat kötött bele, Marci csomókkal erősítette minden oldalról, én pedig az emlékezetembe véstem.
Jegypénztár, gyülekező.
- Szia Marci, mizu?
- Hm, nemtom, az előbb épp megátkoztak.
Ahogy az a Keletiben már csak lenni szokott.
És szintén ahogy lenni szokott, Bori késik. (dehogy, a világ siet) Nyilas ugye. Nemolyan egyszerűen, az már igaz. Időben felkel, időben fogatmos, időben elindul és a vonat hihhhetetlen de időben érkezik. És ezekután időben érkezik Bicskére is, ahol pedig 25percet dekkol (ami még ennek az Istennek az idejében soha nem történt) és akkor ott elpattan valami, beindul a magfúzió és máris késésben. Bevonszolja magát a vonat a lehető legtöbb súrlódást és energiaveszteséget elszenvedve a végállomásra, azon belülis a Marciékkal megrakott fesztiváljárattól legmesszebbre eső vágányra és ezzel Bori persze pedzi a lehetetlen határait, lohol a papucsban, tolja magától elfelé az aszfaltot vagy inkább kúszik, mint a TerminátorKettőben a csonka gépezet…és az utolsó pislákoló áramkör vezette mutatóujj felkapaszkodik a legutolsó lépcsőre és már indulunk is Diósgyőrbe.
Vonaton cipő lerug, citrom felvág, búza learat…akarom mondani kinyit. Fényképező elő – tegyünk egymás mellé mondjuk15 lábujjat. Avagy a lábgombabuli je.
Récs aznap a szoknyájával mintavételezett ill tapogatott le mindent: volt rajta dohányhamu, sör, hupifagyi, sör megin, tán még hagymadarabkák is…ja és sör.
Vonatról le, fotózkodás a földre lehányt „Hidasnémeti – Keleti Pu.” táblával, kommandó a Diósgyőri várhoz, villamos vagy valami olyan. Megérkeztünk, cukrászdát találtunk, még a várhoz érés előtt ettünk jókis PVCszínű fagylaltot. Nemisjutottunk messzire. Egy kis csövelés kedvéért felitattuk az utca összes szennyeződését a különböző fazonú és fodrosságú szoknyáinkkal. Polgárpukkasztásból jeles. Aztán a hátunk mögött kandikáló vár felé indultunk, szállást a kempingben kaptunk nem messze. És kaptunk igazi félrészegen, az élettől tökéletesen megcsömörlött portás-írású, KaláLka feliratos karszalagot is, amiről már csak a kakaófolt hiányzott. Mindezzel felszerelkezve irány a sátorállítás helyett a sörbehűtés problémájának feloldása, melyre közülünk Marci, az egyedüli férfi vállalkozott és egyben érzett legnagyobb késztetést. A másik egyedüli igazi férfi, az úszómester értette meg egyedül az égető problémát, és két pacsiért azonnal behűtötte a délelőtt óta fortyogó árpalét. Aztán a sátorállítást, mint otthon felépítését is Marcira rótta az evolúció ugyanúgy mint a lugasépítő madarakra... Bori a „Marci, úgy segítenék” kifejezést ismételve vett részt a folyamatban.
A koncertek kezdetéig még így is volt majd’ 3 óránk, amit aktív Kitty-ragasztgatással és zenit bámulással ütöttünk el. Marci nadírban észlelt szokás szerint. Kis felfrissülés reményében meglátogattuk a strand komfortállomását, ahonnan asszem mindenki változatosabb mikrovilággal jött ki, mint ahogy bement oda. A zuhanyzóból kifele jövet majdnem felsikoltottam, h „-Boi, vigyázz, dementor!”. Gyorsan végre is hajtottunk egy patrónusbűbájt, h legalább nekünk ne fájduljon meg a fejünk.
Még fél óra kezdésig, vacsorára mindenki kapott egy-egy szelet A5ös méretű töki pompost (ejtsd kenyérlángos), amit a kis gesztenyefaliget nyújtotta árnyékban nyammogtunk el. Majd mentünk még egy kört a vásárfia soron, vettünk egy kis lilát, narancssárga tevét, pántos sünit stb.
Aztán elérkeztünk végre oda, amiért valójában mentünk: a koncertek. Pityeregtetően libabőrözős népdalénekléssel indult majd a Kalákával fűszereződött, nagyokat kuncogtunk a „menekül a nandu”-n, csak lestünk mikor a hangszerekkel púpozott asztalokról csakúgy kapkodták az eszközöket, xilofontól a körtemuzsikáig…Jókat flesseltünk a Kaláka CDmellékletén, amire azt találtuk ki, miután láttuk 2,5 métert repülni Gryllus slejmjét, hogy abból szaporítunk egy kis DNSt. Az lesz aztán az igazi ÖRÖKÍTŐ anyag a CDn. Aztán persze aznap éjjel is elérkezett a fődíj kiosztás ideje, amikoris Lovasi András alias Bandiahegyről felvonszolta magát a színpadra, majd a tipikus (már bocsánat) fasz beállásával, zsebrevágott kézzel köszörült párat hogy majd a koncerten akkor…de nem. Élvezős fej persze volt, próbált nyivákolni valamit a Csík zenekar élén, aztán fordítva. Az utóbbi jobban sikerült, bár a népviseletes néni erősen belepirult a „mind csak eszköz arra, hogy ez a város le legyen szarva” tartalmú Kispál szám éneklésébe…
Ez is véget ért. Mivel az utolsó pár számot már mindenki gömbászka pózban gubbasztotta végig a várfalon, úgy döntöttünk moldvaira inkább majd itthon koptatjuk a bokánkat – Récsem legnagyobb bánatára. Betekertük magunkat zsákjainkba, mi csajok fejben még összeszámoltuk el nem durrogtatott petesejtjeinket, h marad-e az államalapításra. Marad.
Ébrenlét és álom mezsgyéjén egyensúlyozott már jórészt mindenki, mire Récs mégegyszer felsikoltott – h nem, ez nem lehet, ez az ő tánca – mire megkértem, h ezt többé ne tegye, mert a fél lábam már belelógott a kis tóba (na igen, a félálomban született halandzsa).
Társaim a Tündérek, Babvirág és Mustármag, Robin-pajtás és én álomba szenderültünk, de távolról még hallottuk: „Haj Iván-éj, Szent-Iván-éj, moha füstöl, ág ropog.”

Ősz

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak. Szeretne elmenni, ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni. Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához, fűzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga, nem ér ő most arra, mert ő most a csizmát nagyuraknak varrja. Darunak, gólyának, a bölömbikának, kár, kár, kár, nem ilyen akárki fiának. Daru is, gólya is, a bölömbika is, útra kelt azóta a búbos banka is.

Csak a cinegének szomorú az ének: nincsen cipőcskéje máig se szegénynek. Keresi-kutatja, repül gallyról gallyra: "Kis cipőt, kis cipőt!" - egyre csak azt hajtja.

DoBoZoM céhes buli avagy UFOgyűlés az exobolygón

Rendezvényeken belépéskor karszalagot osztogatnak, vagy nyakbalógós dögcédulát, mi a kapun belépvén két-két sáros kutyamancsot kaptunk a combunkra és a hátunkba. Gyors ide-oda toligatás, tűzgyújtás, jöhet a fő attrakció, az újonnan zsákmányolt kürtőskalács-sütő „beavatása”. Gyúrtunk, kelesztettünk, kevertünk, kelesztettünk, nyújtottunk, vagdaltunk, tekertünk, kenyegettünk, forgattunk, cukroztunk és lőn a kalács. Egy lukas garast sem adtam volna érte h sikerül, de igen. És nagyon finomak lettek. Hogyan kérem? Hogy mindeközben váltottunk-e világot meg? Én asszem senki nem unatkozott annyira, h erről essen szó. Ellenben sokat mosolyogtunk és mosolyogtattunk. Az maradjon csak a romkocsmák hűvös pincéiben gubbasztó entellektüel individuumok kenyere, akik könyökízületfájdalomig képesek az állukat támasztani, csak egy kicsit megválthassák má a világot. Én ezt hagyom majd azokra az időkre, ha majd nem lesznek barátaim.

1. DoBoZoM buli

Lezajlott ma kürtökkel, kalácsokkal, tüzes hangulatban. Kérünkszépen fotófelvételfényképeket!

Nézni

Extrémül unatkozóknak és alvászavarosoknak albán és görög életképek a szokásos helyen.

Érzések az Arcon

Mi is arcoltunk tegnap. Valahogy minden évben kicsit laposabbnak érzem. Az év politikai (vagyis inkább társadalmi) eseményeit meg kellett mutatni, csakhát ezzel amúgy is minden hazánkfia tisztában van. Aztán volt még a nagymelegről is, kicsit uncsinak érzem. Úgy mint a neszemetelj-t meg a homelessnyomort.
Ami mélyebb nyomot hagyott, az az odautazás. A földalattin bődült tömeg, na mondom, nem fogjuk látni még az óriási plakátokat sem. Együtt vonultunk a liget felé. Külön élelmiszeripari blokk alakult miattunk a járdákon. Aztán a tömeg nagyobbik része továbbment valami VIP MegaGigaTeraExaPartyra, és a plakátokra alig maradtunk.
Itt is azt érzem, mint a szkeptikus találkozókon: egymásnak mondogatjuk a dolgokat és bólogatunk nagyokat, akiknek pedig meg kéne fogadni belőle egyet-mást, az nem jön el, nem ide jön. Ördögi kör, lásd kör, ördögi.

Használás (részletek)

Köszönyük hogy ezt a CAMPINGAZ gázrésót választotta.

1. Lenyeges: gázt használ, legyen figyelmes

A használati utasítás a .... mkro-gázrésó normális és bisztonságos használatára utasit. Ólvasja el figyelmesen miellöt felszereli (.....) Tarsa meg a használati utasítást a memoria felfrissitésére egy más alkalomkor.
A használati utasitás nem betartása esetén, gáz vesztés lehetséges és ha a gáz felgyul, súlyos égést okozhat annak a személynek aki használja gázrésót és a körülötte lévő személyeknek.(.....) A készüléket csak szelösztettet helyen(....) szabad használni.(...) Ne alakitsa át és ne használja a készüléket más érdekben mint amire volt gyártva.

2. A tartály felszerelése

Ügyeljen hogy a caspot jól elzárja, forditsa a zárt az óramútató forgási irányba.
Csavarja ki a szoritó akasztótt megbotlás pontig.
Csavarja visza a szorító akasztótt, tartsa mozdulatlanul a töltényit.

A készülék kész most, és lehet használni.
Gázömlés esetén (gáz szag) azónnal vigye ki a készüléket a szabadban, egy jól szelösztettet helyre, ahol nincs semilyen gyúlékony anyag és ahol a gázölés helyett felfedezheti és a gázömlést leálithatsa. A szigetelés vizsgálattát vegezje mindig szabadban. Nem lángal, hanem szapannos vizel keresje a gázömlés helyet.

3. Használás

1) Egy pár tanács
(.....)
Használatkor helyeze a készüléket egy vizszintes felületre és ne mozdítsa vagy kötöztese el müködésben hogy ne keletkezjenek nagy lángok amikor a folyadék butángáz és ahelyet hogy a bután göz égjen. Ha mégis megtörténik, tegye el a készüléket és zárja el a caspot. (....)

2) Meggyuitás
Közelitsen egy lángot az égöhez és azután lassan nyitsa ki a gáz csapot, forditsa azárt az óramútató forgási elenirányba.

4. Raktározás, karbantatás, müködési szabálytalanság
(.....)
Tegye el a készüléket egy hüvös, száraz és szellösztettet helyre, sohasem egy pinceben vagy alagsorban.
(....)
A mikro-resó helységben használat esetén, a helység megfelelö szellösztetési berendezésel kel legyen ellátva, mely elég levegöt bisztosit az égésnek és mely a mérgezö nem eléget gázgöz alakulását gátolja.

kv@rc-szemek

…de inkább Dunakavics…szóval, eszem ágában sincs áttekintő kritikát írni az idei „társadalmineszenektek”-börzéről, nekem – mint a 685975-ös sorszámmal nyilvántartott egy emberi egységnek – ingerküszöbön alul maradt, DE most sem mondhatom, h nem volt legalább egy olyan klassz téma, amiért ne lett volna érdemes kimenni. Szocnyomor és politikai aktualitás – várhatóan tuti befutók minden évben, de hogy mindezt gyermekkorom kedvenc mesekönyvének oldalain megjelenítve? Betűzök ide egy képet az eredetiről, h láthassátok, bakker ezzel télleg volt meló.

Vannak plakátok, amiken meg sem próbálok elgondolkodni, és vannak olyanok, amiktől egy kicsit zavarba jövök. Még jó, h tartok itthon az íróasztalfiókomban egy Braille-ábécét, mert zavarom így csak átmeneti volt. De ha már ezt is ennyire az orrom alá dörgölik, akkor lehetett volna annyi irónia a készítőben, h ezt a posztert 3D-ben nyomja ki. Esélyt adva az elolvasására, bár akkor már nem lenne LÁTHATATLAN. A kis tapint(hat)atlan...

rovarrükverc

Cornea-reflex: a szaruhártya mechanikus ingerlésére adott pislogó reflex. A szem elég közel fekszik az agyhoz ahhoz, h az ingerületnek ne keljen nagy utat megtennie, szóval így hirtelen nem nagyon tudnék elképzelni gyorsabban, pillanatszerűbben megnyilvánuló válaszreakciót (és itt most nyilván eltekintek attól, ami odabenn a szervezetünkben zajlik). De hogy mi történhet mégis ilyen rövid idő alatt? Egy kis hártyásszárnyú zöng az erdőben, a tisztás túloldalára igyekszik a nyárvégi szederfesztivál utolsó kanyarjait elcsípni. Tapasztaljuk, nagy hévvel hessegetjük is őket, alapvetően k*va nagy sebességgel száguldoznak. De elvéti az irányt és nekicsapódik egy hatalmas nedves üvegfalnak – az én szememnek -, felgyűrődik a csápja, egyik szárnya fel is tapad arra a csúszós filmrétegre (vajon szárnyerezete hagy lenyomatot a szememen?), a másik beakad két potrohgyűrű közé, tán még agyrázkódást is szenved, de azt elég hamar belátja (rovarreflex !), hogy ez még nem a rét, irányba áll, megfeszíti lábaiban és szárnyai alatt az izmokat, utolsó lábízén a kis karmokat belevájja a szaruhártyámba mint jégmászó a hágóvasat és elrugaszkodik. Én meg csak pislogok.

pioNYÍR

Naturam expellas furca, tamen usque recurret. Űzd ki bár a természetet vasvillával, mégis visszatér.

Szukcessziós változások: jellemzőjük, h egy területen az egyes növénytársulások időben felváltják egymást. Első szakasza a megüresedés – hát, amikor épp nincs telehordva a negyedik emeleti panelerkély, akkor ja, egy kicsit kilátszik a csempe meg a betonperem.
Második szakasz: bevándorlás – 2éve egy fél tenyérnyi kopott kis mohafolt jelent meg két betonelem között. Poén volt néha megcsiklandozni, de nem mondanám, h felforgatta az életünket.
Harmadik szakasz: talajelőkészítés, megtelepedés – hűha, itt kinőtt vmi kis egyéves keresztes gyom, tom láttam ilyet lenn a buszmegállóban is, van vagy 30 centi magas, még virágot is hozott.
És idén………..tádám, első kompetítor fafajunkat köszöntjük sok szeretettel: Betula pendula

Natura non facit saltus. A természet nem tesz ugrásokat. Azt már látom. De hogy különbséget sem tesz élőhely és Csepel között ? Elgondolkodtató, h ha még most időben véget vetek ennek a bimbódzó ökoszisztémának és nem várom meg, míg 3 év múlva kinyílik vmi kosbor, talán megelőzhetem, h védetté nyilvánítsák – a leendő kollégák, az urbanista ökológusok – az erkélyünket, és minket, mint „káros szegélyhatást” kilakoltassanak. Egyenlőre várok

Hazautazás (18+)

A végén kezdem, igen, mert még friss az élmény.

A búcsúvacsora albán nyelvű étlapról véletlenszerűen választott kituggyami. Nyolc óra felé érkeztünk meg a Tirana melletti szállodába, ahol már visszatérő vendégnek kijáró tisztelettel köszöntöttek minket. Szinte azonnal elaludtunk, és reggel hétkor már talpon is voltunk. Induláskor még láttuk a tükörben Mics, a szállodatulajdonos-mindenes (legalább az ajándék Tokaji Aszú miatt kijáró) integetését. Majd Tirana, csúcsforgalom, kérdezősködés (Albániában a legritkább esetben raknak ki mimerrevan táblát, és gyakorlatilag Kresz sincs, aki elfér, az megy. Ja, és mindenki csak albánul beszél, ráadásul a bólogatás jelenti a nem-et, a fejrázás pedig az igen-t). Tiranát elhagyva kicsit elkezdett fájni a hasam, valószínűleg a vacsorának köszönhetően. Az Albán-Montenegrói határon már nagyon fájt. Volt már régebben ilyen hasfájós-görcsölős élményem, akkor az ágyon nyöszörögtem egy napig összetekeredve. Most volt alkalmam negyven fokos kocsiban, szerpentinen, egy ülésen kuporogva, térképet nézve is kipróbálni. Szóval kellemesen telt az út, még a szerb rendőrök is szórakoztattak öt euróért egy nem túl eredeti műsorral. Kb. 1400 km-t tettünk meg estig, 80%-ban szerpentinen. A magyar határon már alig fájtam, egy félliteres kólát szopogattam órákon át, aznapi étkezés gyanánt. Éjfél előtt egy kevéssel léptünk át „magyarba”. Épp csak elindultunk a határról, és a Kossuth-on felcsendült a Himnusz… Ez már megérkezés! De egyből jött is a kínzás: kilométerkövek… És ahogy az nálunk szokásuk: kilométerenként. Fenekünkben, derekunkban, agyunkban az ezernyi kilométer, éjfél elmúlt – és indul a visszaszámlálás, őrjítően lassan: 185…184…183… Baja. Még csaaaaaak? Aludni nem tudtam, kavargott az agyamban a megérkezés és az otthoni dolgok. Csak ne világítanának olyan erősen, zölden a lámpafényben! Talán sikerülne nem megnézni mindegyiket. Lassan azért fogynak. 127…126… Kalocsa. És egyszer, végre valahára: Pest Megye (Hát hogy menne már, kérem, hát a Pest az rá van kasírozva a Földgolyóra aszfaltbetonnal! Ugye.) És most itt ülök és írok, mert mást úgyse nagyon tehetek. Szerencsésen kibírtam hazáig, de ma éjjel a WC ötméteres körzetéből úgysem tudok eltávolodni.

hát(ú)szó

Kezembe került a Micimackó kuckója. Tenyérnyi kiadás, farzsebben elfér, vagy a gyerek hátizsákjában. Megfordítom, a hátoldalán 5ös betűmérettel néhány sor Milne-ről ill Karinthyról, a fordítóról. Az már nem volt benne a könyvben, h ezt ki írta a könyv hátuljára, de én iszom egyet az egészségére. Nem csak az apróka betűktől dülledt ki a szemem:

"Alan Alexander Milne (1882-1956) (ne ejtsd: miln). Magyarul csakis fonetikusan érvényes. Milne. Nyelvünkön Zsül Vernből is Verne Gyula lett. Mindkettőjüket örökbe fogadták az azóta régen porladó magyar gyermekek."

"Karinthy Frigyes (1887-1938) (ejtsd: Karinti) költő, író, drámaíró, humorista, konferanszié, reklámszövegszerző. Állítólag tőle ered a : "Royal bútor, Royal kaszni, Royal ágyon legjobb..." slogan."

Nyelvújítász leletek

Már nagyon régóta szerettem volna összegyűjteni és csokorba kötni a Kazinczy-féle túlkapásokat, íme, és lehet bővítgetni, aki talál még:

- gőzpöfögészeti tovalöködönc (gőzmozdony)
- nyaktekerészeti mellfekvenc (nyakkendő)
- foltos nyakorján (zsiráf)
- fiahordó górugrány (kenguru)
- rovátkolt barom (rovar)
- popont (:)
- gyújtófácska (gyufa)
- ő és őné (bevezetve ezzel a nemeket E/3.személyben)
- hosszáta (vonal)
- napirmány (napilap)
- szemintet (kacsintás)
- véglakás (temető, sír)
- képzelmész (költő)
- életfekvés (sors)
- hangbetűzet (kotta)
- körülnyesett esméret (pontos tudás)
- nőtövény (palánta)
- táncadalom (bál)
- dalabáj zenér (fülemüle) (pityer - sic)
- lovanc (huszár)
Ebben nem vagyok egészen biztos h hozzájuk tartozik, de kár lenne kihagyni: megkönnyebbülészeti körguggolda :-)

És néhány gyöngyszem a gyimesi csángók köréből:
- bambuc - cukorka
- bikkfalapi - bükkfalevél
- csihán - csalán
- csutak - tuskó
- durungozik - zajong
- fermekál ill gurucsál - boszorkányoskodik
- kabana - menedékház
- köfötyöl - sokat beszél, lefetyel, leffeg :-)
- lapicka - vékony, nyeles falapocska, keverő
- leszentül (a Nap) - lemegy
- málé - puliszka
- muhu - moha
- pankháló - pókháló
- pityóka - burgonya
- varasbéka - varangyos béka
- zuvatol - pletykál

A pehelyárus egy napja

Reggelente megkocogtatom a gerendákat a fejemben, h elbírják-e még a mai napot.
Kinézek az útra, hátha hoznak újabb hullát, mert akkor csinálnom kell neki helyet, a magamétól már nem lehet lassan elférni.
Ebédre szivárványt főzök egy perc alatt instant porból, dobok még bele egy kis pirosat, mert nem elég kék.
Délután, ha van egy kis időm, napsugarat játszom az ujjaimmal, néha beborulok egy kicsit és elbújok a fal mögé. Aztán kisütök…pár szem gondolatot teflonban.
Még a pelyheket is gondoznom kell, átszitálni, kiválogatni közülük a pihéket, keverni hozzá levegőt hogy többnek tűnjön. Franc enné meg. A szeretet régen jobban ment. Volt rá kereslet.
Este a tükör előtt nagyra tátom a számat. Na, vki már megint kiszedett belőle szavakat és betette a sajátjába. Nem baj, hátha neki jobban áll.
Elalvás előtt fejben gyorsan összeszámolom énjeimet. Mind megvan. Egy, kettő, három, négy, öt….örülök h nem bináris számrendszerre kell elaludnom…tíz, még, sok.

Üdvözlet!

Szia Macs! Üdv köreinkben :)

Dendrialveoláris-zöngétlen explozíva avagy hűű

őő..pár nagyobb levegővét és Öcsémszobájában-körmászkálás után nekibátorodtam hogy akkor nosza énis, még mielőtt ideér a frusztráltságom és átveszi az irányítást, először is feltétlenül lekell szögeznem hogy a helyesírás az...hát...klaviatúrán nem tartom be a Magyar Hejesírási Szabájzatot, könnyebb egybenhagyni a kifejezéseket meg nemvesszőttenni, előreis bocs a rombolásért.
aztán ugye Dórival nemis ismerjük még egymást: szia! Bori vagyok (: Zolival is csak futólag mosolyogtunk még, pár szó erejéig, Marcit asszem tudom ki, Borsótól kaptam a pennát. de magam előtt a legrosszabb hogy most miket fogok én ide. najólerakom a szögesdróttal kivirágoztatott csalánköteget és nem hasítom tovább a a aa magamat.
végigrobogtam a blogon és eszembe jutott, hogy azon már énis gondolkodtam gimiben a sportcsarnokban (Himnusz-éneklés közben) hogy vajon ha mindenki egyszerre venne levegőt, behorpadna-e a tető? badarság. ez ugyanolyan mint a "mért hordanak, magukat szélsőségesnek valló, kínai környezetvédő aktivisták lebonthatatlan műanyagból készült széldzsekit?" című. csak rosszabb.
aztán gondoltam írok megrendelésre a mai WC-papírok minőségromlásáról, de azt majd egy máskör. kezdetnek ígyis izgultam.

Mesterségek Ünnepe - mesterségem címere: pityke

Dé, ezt neked (na jó meg magamnak is, ne legyünk már félműveltek): pityke: többnyire ezüstből, ónból, ólomból, pakfonból stb. gömbölyű vagy megnyúlt, egres-alakú, különböző nagyságú díszgomb. A múlt században általánosan ismert volt számos vidék parasztságánál, legtovább a pásztorok viseletében maradt meg. A cigányok más formájú és nagyságú pitykét viseltek. (csak tudnám, hogy akkor mi a különbség a pityke- és a díszgomb-készítő között?)

biogeográfiai tanmese by (hazudo)zoo

A keapapagáj: Nestor notabilis, Nestor a Trójában harcolt görög hős után, notabilis mint emlékezetes, feltűnő. Gyönyörű tyúknagyságú jószágok, olajzöld irizáló tollazattal (szárnyfonákukon bíborvörös tollívekkel!), és olyan csámpás lábakkal, hogy még. Mindkét lábuk az ellenkező irányba hajlik 45fokban, sután keresztbe tudnak csak lépegetni, így inkább szökellgetnek. És ha ez még nem lenne elég nevetséges, még a fejüket is oldalracsapják és halk nagyanyós hangon szólnak, hogy „keeeeeeea”. Vagy kedvesen füttyögetnek. Igazi jelenség, télálló, Új-Zélandon természetvédelmi helyzete „sérülékeny”. Jól jött volna a szaporulat. Hogy mi ebben a tanmese? Hát hogy Új-Zélandon nem él (őshonosan) szárazföldi kígyó, így ennek a nyomorult jószágnak nem gyullad ki a fejében a piros lámpa, ha meglát, mondjuk egy arra tévedt tigrispitont. Nincsenek olyan kanyarulatok a DNS-ében, amiket kitekerve kijönne az a felirat, hogy KÍGYÓ=nem biztos hogy arra kéne menni. De ők megnézték közelről. Ma már nincs kea az állatkertben. Eszmei értékük összesen 4,5 millió ft.

agyalapi üresjárat

(...vhol az Arany János és az Üllői út között...)
Vajon egy adott pillanatban a be- vagy a kilélegzők száma nagyobb-e?...ha a Földön minden ember letenné egymás mellé a tenyerét, vajon mekkora felületet fednének be vele?...a lélek is évgyűrűsödik...vajon hány réteg mélyen működhet egyszerre?...van-e a tengeri makknak tudata?...és az hogy lehet, h egy több ezer kilométerről kibocsátott ökörnyál éppen az én tenyerembe fut bele?

Mátyás

Morzsa ma hosszas küzdelem után összehozott Kopertának és nekem egy kis barlangjárást. Ezúton is köszönet, Szunak jobbulást térdileg! Jót mozogtunk, jól lefáradtunk. Képek a Z képei menüpont alatt, bővebb (kissé szubjektív) élménybeszámoló a http://koperta.blogspot.com -on található.

Gyerekvers

Tegnap valahogy szóba került Koperta cicás verse, és elgondolkoztam. Gyerekkorunkban mintha egy másik világban élnénk. Minden gyerekkönyv színes, vidám. Minden tárgynak szeme, szája van, és általában mosolyog. Minden olyan aranyos, még Tigris is jó arc, és nyilván nem falja fel Malackát.
Mikor távolodunk el ettől a világtól? Mikor kezdünk bosszankodni a villamos miatt, aki nemrég még álmában csengetett kicsit? Furcsán éles a gyerek-felnőtt határ. Egy idő után cikivé válik valamit aranyosnak tartani, főleg a fiúk között.
Nemrég megnéztem az ínyenc patkányt moziban. Magamtól, nem egy gyerek unszolására. Nem röhögtem szét magam rajta, nem egy Shrek vagy egy Jégkorszak, de aranyos a figura, megható a történet. Aztán megnéztem a Fantasztikus négyes című nagyon amerikai képregényfeldolgozást (régen sok képregényt olvastam). A cselekmény feledhető, a színészi teljesítményt hagyjuk, majdnem minden akciójelenet lehetetlen. Ennek ellenére simán beleéltem magam, izgultam, jól szórakoztam. Ez van... Ciki? Az hát.

Paletta

-Sziasztok, boroskólátok van?
-Nincs sajnos!
- Akkor egy Cappy Multivitamint kérnék...

Ő

(megjegyzés Z lélekalak beírásához)

Régi szép idők

M katona itt éppen.

Étkezéskultúra, a la K.

Polaris-farsang

Á. H-alfa szűrőnek öltözve.

Tudós Urak a Csillagdában

Ágasvár

Segédtükör-tisztítás, steril vatta és alkohol hiányában.

Ágasvár

G olajat keres, majd áldozatul esik az általa fúrt lyukban élő vaddisznónak. (Távcsőplatform-készítés)

Lélekalak

Van, akinek fontosabb az életed, mint a sajátja.
Ő bármikor meghalna érted.
Van, aki a világ végére is elmenne veled.
Neki csak az számít, hogy te ott legyél.
Van, akit sosem zavarsz.
Ő mindíg őszintén örül neked.
Van, aki sohasem kritizál.
Őt nem zavarja, ha kócos vagy és gyűrött.
Van, aki nem vár el tőled semmit.
Őt nem érdekli, mennyi pénzed, milyen házad van.
Ő egy és ugyanaz. Ja, Ő nem ember.

1999. augusztus 11.

Az esemény előestéjén markáns hidegfront érkezett az ország fölé. Természetesen nyugat felől. Szatymaznál keletebbre fekvő település nem sok van az országban. Mindenki feszülten figyelte az előrejelzést, a műholdképeket.

Optimizmus. Az nem lehet, hogy ennyire megszívjuk! Elvonul az holnapra! Jó volt a hangulat egész délután, egy medence partján sátoroztunk D-vel. M fogadásból bevállalta egy kb. 6 kilós féldinnye elfogyasztását, ami nagyjából sikerült is, bár lelkes figyelmeztetéseink ellenére itt-ott még rózsaszín maradt egy kicsit. Aztán megjött a front. Szakadó eső, égiháború. Előttem van Főtitkárunk, amint lehorgasztott fejjel, elkeseredetten ül egy lépcsőn. Pedig ő már látott ilyet Dél-Amerikában.
Mi még mindíg bíztunk a másnapi jóidőben. Zenit típusú fényképezőmmel villámokat fotóztunk a tábor mellett folyó patak partjáról.

Pesszimizmus. Ez másnap reggel következett. Tíz óra tájban ébredtünk, az eső egyenletesen potyogott. Nem sokkal utána már a könnyeink is.

-Ki tud valamit?

-Láttatok műholdképet?

–Győrben már derült!

–Már Veszprémben is!

11 óra volt. Alig több mint egy óra múlva az ég el fog sötétedni… A feszültség nehezen lenne leírható. Az ég alján dél előtt pár perccel kék csík jelent meg. A feszültség tovább nőtt. Épp látni fogjuk, vagy épp nem? Már az ég harmada derült. Fél óra van hátra. Gyors tanácskozás - nem kockáztatunk, elémegyünk. Gyors számolás – 1db Trabant, 8 db ember. Határeset. Hát akkor beszállás! A kocsi körül kisebb csapat… tizenegy ember. Ezt valahogy elszámoltuk. Négy fiú hátra, kettő előre. Négy lány a tetőcsomagtartóra. M barátom hátul állt a csomagtartón, és a tetőbe kapaszkodott. A távcső persze a táborban maradt, felállítva, előkészítve. Nem baj, csak lássuk! Indulás! Nyögött az NDK acél a bekötőút gödrei között, a hatszáz kiló alatt. Kiértünk a betonútra. Jobbra van a kékség! Mentünk. Hatvan. Hetven. Hé, ti ott fenn! Jobbkanyar! Egy falu határában M észrevett egy, akkoriban a rendőrség által favorizált fehér Favoritot. Jogosítványomat mentendő, bátran elengedte negyvennél a kapaszkodót, majd néhány kauzalitássértő háromméteres futólépés után begurult egy bokorba. Mert ugye nem mindegy, hogy tíz vagy tizenegy. Ekkor már jó helyen voltunk. Napunk hajszálvékony sarlóvá fogyatkozott maradéka a felhőréteg szélén ragyogott. Mindenki le és kiszállt, előkerültek a fényképezőgépek, szemüvegek. Egyfajta fotós Bruce Willisként két gépet csattogtattam, amelyikből kifogyott a film, azt a fűbe dobtam, és nyúltam a következőért. Volt, aki hanyatt fekve szívta magába a kétperces nappali éjszakát. Megérdemeltük. Visszafelé már nem siettünk, vidáman csacsogva sétáltunk, dinnyét és almát loptunk, amíg három fuvarral sikerült a népet a táborba visszaszállítani.

Lélekalak

Van, akitől égnek áll a hajad és a hideg futkos a hátadon...
Van, aki helyett már te szégyenkezel, hogy mennyire szerencsétlen csórikám...
Van, aki annyira ostoba és sötét, hogy az már fáj...
Van akire ránézel, és nem tudod nem szeretni...
Vannak, akik a fogatlan, bájos mosolyukkal szebbé teszik az egész napod...
Van, akitől elgyengül a lábad, zakatol a szíved, és elrontod azt amit épp csinálsz...

Fájdalmas anya

Azt hiszem ez a világ egyik legcsodálatosabb műalkotása. Amikor kezembe vettem Karel Schulz Kőbe zárt fájdalom c. könyvét és belelapoztam, megláttam ezt a képet és órákon át képtelen voltam levenni róla a tekintetemet. Életem egyik legnagyobb ajándékának tartom, hogy láthattam élőben is. Minden vágyam volt megérinteni ezt az arcot. Belépvén a Szent Péter Bazilikába egy súlyos üvegtábla torpantott meg, ami előttem és a vagy 4 méterre levő Mária szobor előtt tornyosodott. Akkor mesélték, hogy a 70es években egy magyar származású ausztrál geológus kalapáccsal rontott neki, azóta van szükség eme aprócska óvintézkedésre. Hát, köszönjük szépen, hogy újabb szennyfolttal gazdagíthattuk nemzetünk jó hírét. Ez előtt a szobor előtt állva még egy pogány is megérzi, mit jelent az „malaszttal teljes” és szorosabbra húzza a kendőt a vállán, megadva a lehető legnagyobb tiszteletet eme szertartásrendnek.
„Könyebb az álom, kőben élve állnom,
Nem hallanom a harcot és a vádat;
Boldog, aki a mából mit se láthat.
Lábujjhegyen járj, ne zavard az álmom!”
Michelangelo

Lélekalak

Van aki folyamatos apró kisüléseket kelt benned és szikrákat szór
Van aki egyenletesen sugároz nagy melegeket
Van aki néha pöffen egyet mint a gomba
Van aki mint a madársóska, reggel kitárja leveleit, estére maga alá sodorja
Van aki hullámverésszerűen lök el majd szív vissza magához
Van akinek a tekintetétől annyira hűvös lesz a levegő, hogy látod a saját leheleted, és elkezd fázni az ujjaid vége
Van akitől elkezd bizseregni hátul a nyakad
És van aki semmi, aki mellett gondolat sem születik

Kedves Szerzőtársaim! Kíváncsian fogadnám, h Ti mivel egészítenétek ki az alábbi felsorolást. Kedves Koperta hozzászólását is szívesen venném :-)

MÁV csoda

Tegnap este. Éjjel....Áll a vonat. 10 perc, 20 perc, MI VAN MÁR??? Jön két ember fehér MÁV-os pólóban, cékla fejjel. Ajajj... Kinyitják az elektromos szekrényt:
-Te látod a hibát? Mert én nem.
Na mondom, egyhamar nem indulunk tovább. Állunk, várunk. Odakint tombol a vihar, hatalmas villámok, orkán erejű szél. És már elmúlt éjfél. Visszajön a fehér pólós. Esküszöm életemben nem láttam még ilyen vörös arcot! Azt mondja szálljunk át ez első kocsiba, az el fog indulni hamarosan. És zutty! Töksötét lett. Szuper. Bezárva éjjel egy űrvonatba, sötétben, egy rakás ideges ember között. Kész klausztrofóbia. Nyomják az ajtónyitó gombot, mint az idióták. És csodák-csodájára az nem működik az áramtalanított vonatban! Ki hitte volna? Próbáltam diszkréten jelezni, hogy bizonyára van kézi ajtónyitó is, nem hiszem, hogy áram nélkül itt kell megszáradni a vonatban. Végül sikerült kinyitni, persze a kézi nyitóval :) Árohantunk, szarrá áztunk, mert az még hiányzott. Mi a jó ebben? Az ilyen helyzetekben jól látod ki milyen ember. Ki hogyan reagál. Velem szemben a srác majd szétdurrant. Bal oldalon meg röhögött. Ami azt illeti én is. Kiderült, hogy közel lakunk, és nem tud hogy hazamenni. Elvittem kocsival. Olyan jó volt egy idegen emberrel (akinek még a nevét se tudom) beszélgetni. Barátságosan, viccesen, kedvesen.

görényfölény

Hetente egyszer tapintatlanul eltoljuk a foltelt és megfosztjuk a görcsöt kemény munkával összegyűjtött kincseitől. Lássuk csak: söröskupakok (az hetente min 5 darab), fokhagyma, öklömnyi krumpli, fürdőszivacs, atomjaira hullott csipeszek, szétnyammoggott rágók, körömkefe és párszor már a partvist is megpróbálta becibálni. Igen, keresztben, előre-hátra ráncigálta a másfél méter (!) hosszú partvist.
Amióta menyétféle-tartó és ápoló lettem már meg sem lepődtem, hogy Őrségben amikor előző este nagy műgonddal letűztünk az erdőben 9 db kiszászlót, hogy majd másnap annyival kevesebb lesz a meló, reggel odaérvén tapasztalnom kellett, hogy a kis zászlók szana hevernek, egyik sincs a helyén, volt ami meg sem lett, ellenben tele voltak apró kis tűszúrásnyomokkal. Miután előző héten két nyuszt is áthullámzott előttem ugyanazon a helyen ill gyakran látom anyám habkövét összerágva, nem volt nehéz rekonstruálni a cselekménysort.

Nyócker(gület)

Vannak rohadt napok, amikor a város összes házának repedéséből és sikátorából előkúszik a nyomor, a romlottság, az őrültség, úgy általában egy szociális munkás teljes ügyfélköre, akik sajnos nem őt, hanem téged találnak meg. Mindegy melyik oldalról kerülöd ki, neked megy és rádvakkant, ha jó napod van, le is köp, félrelök, olyan a lelkednek ez mint egy földcsuszamlás. Gyengébb napjaimon idegesen csavargatom ilyenkor a hajam, elkezdem piszkálni a bőrt a hüvelykujjamon, még gyengébben elszívok délutánra egy fél doboz dohányt. Ma erősebb voltam és végig azt a szempárt kerestem, akinek a tekintetében feloldódhatok, aki szintén velem együtt érzi de megnyugtat egyetlen pillantással, hogy Ne félj, mindjárt elmúlik. Megtaláltam. Egy röpke pillanatra ugyan, de olyan volt, mint egy tisztító árhullám, mely kimosott minden törmeléket a küszöbről. Egy srác állt az egyik villamosmegállóban. Hű. Ruha is volt rajta. Hű. Vöröskeresztes egyenruha. Hű. Volt nála egy nagy fekete sporttáska….és a Nagymadár a Szezám utcából egy plüssfigura formájában, lábain fején damil, ami egy kis kereszthez volt erősítve, amit a srác tartott és ahogy forgatgatta, úgy mozgott Madár is. Játszott vele a táskáján. Léptetgette, meg néha meghajolt.
Ha tudná milyen hálás voltam neki.
Amúgy vicces, mert az ilyen borult pillanatokat általában a kutyák tudják még bennem elmulasztani. Hálás tekintetet keresel egy nagyvárosban? Tarts kutyát!

1999. augusztus 11.

1986 óta vártam a napfogyatkozást. Akkor kb. 9 éves voltam, és a kedvenc könyvem az Ég és Föld című ismeretterjesztő mű volt. „A következő napfogyatkozás, ami hazánkból is látható, 1999-ben lesz.”

Jesszusom.

Hány éves is leszek akkor? Hihetetlennek tűnt, hogy egyszer annyi idős leszek, és ezt láthatom. És most, nyolc év távlatából - milyen régen volt…

Akkor már aktívan benne voltunk a csillagászatban. Az MCSE tábora Szeged mellé, Szatymazra szerveződött, mint később kiderült, a lehető legrosszabb helyre.

A tábor előtti hetekben már lelkesen gyűjtöttük a napfogyinéző szemüvegeket, minden távcsőre és binoklira napfóliát szereltünk, és próbáltuk lebeszélni a nagyközönséget a kormozott üvegek és túlexponált negatívok használatáról (ilyen negatívot tartalmazó szemüveggel is találkoztunk egy kis élelmiszerbolt pultján…). Fejből tudtuk a várható jelenségeket, az állatvilág reakcióit, a horizont színét.

A táborba már előző nap leutaztunk. A társaság egy kis része az én Trabant gyártmányú személygépkocsimmal tette ezt, a többiek már a táborban vártak. Siettünk csatlakozni hozzájuk, túlságosan is. Már több falun keresztül követtünk egy óriási fákat szállító (ún. faszállító) teherautót, kb. 40 km/h sebességgel. Az élénk szembeforgalom és a 26 lóerő természetes kipörgésgátló hatása miatt nem tudtam megelőzni. De lám! Elfogy a sor szemből, na most már aztán elég! Előzés. Lakott a terület. Zebra. Kanyarodósáv. Keresztbe kasul csíkok az úton. Rendőrautó.

-Jó napot kívánok, forgalmit, jogosítványt, személyit kérek.

-(ajjajjj…) Tessék.

-Hová oly sietősen?

-Napfogyatkozásra megyünk Szegedre…

-Hát úgy látom, most pénzfogyatkozás is lesz… Ez bizony egy többrendbeli feljelentés.

-Izé… Nem lehetne valahogy itt a helyszínen elintézni? (Riadt szempárok a Trabantban.)

-Hát, sajnos… Még ha a kolléga nem lenne itt… (Kolléga balra el, megállít egy újabb áldozatot.)

-Na jól van, rendben, adjon 3000 forintot, jó úgy?

-Huhh, nagyon is jó! (Pénztárcámban koppra 3000 Ft, ötszázasokban, többi pénz a kesztyűtartóban. Átnyújtom a köteg pénzt, a kiürült tárca a kezemben lóg.)

-Ez az összes pénzük?

-Hát…

-Na jól van, húzzanak innen! (Levesz pár ötszázast, a többit a kezemben hagyja.)

Folyt. Köv.

Aggtelek

Nesztek kulcsinger, tessék pötyögni!
(Tudom, az országjárás nagy falat, Borsó benned bízom, majd segítek!)

Életképek

Majd írok is, ha rámszakad a sokidő.
Tarján, 2006.
Valakinek beugrik valami ezekről?