Kertecske

Egy kis tavasz feeling-érzés :) :) :) Hazai! (bocs a vakus képekért, de nem vagyok itthon csak reggel ill. este)

Kicsit nyomi

Elkapott engem is a torokgyuszi, takonykór...Pedig nemrég voltam beteg.
Nehezen tudom leírni, de valahogy le kéne, mert nagyon nyomaszt néhány dolog. Kicsit összevissza lesz, bocs. Ma felhívott valaki, akit egy ideje nem véletlenül nem keresek. 2 hónapja sms-t írt, aztán egy hónapja, majd két hete hívott is, meg ugye ma is. Egy találkozót akar összehozni, de nem sikerül az időbeosztásunk miatt. Nagyon nem is erőlködöm. Azt mondta visszaadná a könyvem. Ma már bedobtam az ötletet, hogy tegye le a recepcióra, ha arra jár. De hát ő nem, mert ő alapvetőn velem akar találkozni. Ugyanis azt mondtam neki, hogy a könyv ráér. Ez igaz is, de ezzel jelentkezett be. Kicsit reméltem, hogy így megúszom...Most kérdezhetnétek, miért nem küldöm el a francba. Miért is? Nem tudom! Nem kenyerem a menekülés. Hiszen nem haragszom rá, vagyis de, de az az én bajom. Igazából kedves akar lenni, és szeret engem, és neki oké, hogy látni akar. Neki mindig jó volt velem találkozni. Mindig szerettem. Nem mondhatom, hogy nekem nem voltak jók a vele töltött órák anno, de valahogy mégsem. A mérleg mindig negatív lett, mert nekem mindig fájt. Annyi fájdalmat hagyott itt! A legtöbbet csak önzésből, de volt ami direkt volt. Mégis jó volt, hogy tudok szeretni. Sok köze van ahhoz, hogy bezárkóztam az elmúlt bő félévben. Augusztus óta nem láttam, azóta csak egy-két email ment közöttünk. Az is inkább felőle. És mégis. Meglátom a nevét a kijelzőn, és bumm. A szívem 200-al ver, remeg a kezem, remeg a lábam. Mit lehet ezzel tenni? Az a legrosszabb, hogy fáj! És elmeséli, hogyan él együtt azzal a csajjal, aki már nyáron is megvolt. (Aki mellett úgy nézett rám, és olyasmivel próbálkozott nálam.....értitek. Elküldtem melegebbre.) És elmeséli! Mert nem tudom. Mert neki sokat jelent, hogy egy éve párkapcsolata van, és örül neki, és büszke rá. És én is örülhetnék, hogy jó neki, de mégis fáj. Tudjátok milyen szar ez? Hogy fájdalmat okoz más boldogsága. Nem csak az övé...más (különösen a boldog) párok boldogságától is összeszorul a szívem. De az övé különösen nagyon fáj. Valahogy nem foglalkoztam ezzel az elmúlt félévben. De újra szembejön mindig. És érzem, hogy nincs lezárva. Bennem nincs. Nagyon-nagyon jólesne, ha kimondaná azt a mondatot. Hogy bocsánat! Az nagyon kéne. Pedig úgy fest anélkül kell lezárnom. Nem tudom mi kell ehhez. Már nem harcolok ellene. Elfogadtam, hogy D. így reagál T.-ra. Nem is biztos, hogy cél az, hogy ez ne így legyen. Inkább az a cél, hogy ne fájjon. Úgy érzem, hiába volt a közel 9 hónap távolságtartás. Mintha semmit nem változott volna bennem ez a dolog. Pedig vannak más pasik is, meg tetszenek is. Nem is vágyom arra, hogy ő velem legyen. Sőt! Nem is gondolok már rá az idő nagy részében (másra viszon igen sajna). És mégis! A legutóbbi ilyenen úgy lettem túl, hogy jött ő. Rajta hogyan leszek túl? Nem úgy fest, hogy esélyem van arra, hogy jöjjön más...Még mindig csak a seggfejek keltik fel az érdeklődésemet. A rendes fiúk úgy fest hidegen hagynak. Van ilyen? Van úgy, hogy egy embernek az a sorsa, hogy más gyerekeit pesztrálja, és más párját szeresse? És oké az, hogy mostanra már nem is tudom elképzelni, hogy nekem gyerekem legyen? Meg pasim? Hogy itt legyen valaki mindig? Pláne egy energiavámpír gyerek, hogy anyúúú, anyúúúú...Én, mint anyu???Hogy soha többé ne lehessek egyedül, a csendes kis magányomban? Sehol sem vagyok annyira önmagam, mint amikor egyedül vagyok itthon és a fejemben. Ez ijesztő nekem. Eddig akartam mindezt. A viszonzott és végre szabadon megélhető szerelmet nagyon szeretném most is. Igaz, hogy nem hihető, hogy az velem legyen, de attól még szeretném. De hogy együtt élni? Gyerekezni? Pfff. Mi van velem?

Egyszerűen tündéri

www.youtube.com/watch?v=8JruylU429E

Énisakarokmalacot!!!

Életjel

Szombat-vasárnap volt SMR-System tanácsadói képzés, ahol életemben először elméletet is oktattam, vagy ilyesmi. Ez nagy lépésnek számít, de én nem vagyok elégedett. Úgy érzem nem tudtam sok hasznosat átadni...Ettől függetlenül folyt.köv. Jövő héten nyílt nap lesz a GOLD-ban, ott én fogom képviselni a módszert (sanszos, hogy egyedül), és szombatra egy kurzust is tervezek. Szóval halad a dolog előre :)
Tegnapelőtt felhívott egy Roland a T-Com-tól. Aszondja díjtartozásom van, és korlátozzák a szolgáltatásomat. Vagyis kikapcsolják. Na mondom! Mennyi a tartozás? Azt ő nem tudja, mert ő csak kapott egy munkalapot, hogy engem hívjon fel mobilon és közöljön infót. De menjek be személyesen az ügyfélszolgálatra szerdáig (hétfő volt), és beszéljem meg. Az ügyfélszolgálat persze Érden van és este 6-ig. Tökre esélyes bemennem :) Mondom Rolandnak, hogy az bukta, nem fog menni. Akkor menjen be egy hozzátartozóm. Mondom neki, hogy az se nem fog menni, mert egyedül élek...Roland válasza: őőőőőőőő, akkor nem tudja. Megkérdeztem lehet-e telefonon intézkedni, aszondja lehet. Kérdezem kit hívjak fel, erre mi a válasz?? Ugye kitaláljátok...hogy nem tudja. Majdnem leharaptam a nyelvem, mert vissza akartam kérdezni, hogy akkor mégis MIT tud? De nem tettem, mert gyorsan átfutott az agyamon, hogy szegénykém. Van M.o-n egy ilyen állás, ahol mást se kell tenni, csak felhívni embereket, hogy szopacs van és kábeltv kikapcs. Nagy IQ épp nem kell hozzá, de állni kell a viharokat. Hányan anyázhatnak neki naponta? Rolandon lehet némi munkahelyi stressz.... Bizti szeret bejárni dolgozni csórikám :) De mégis. Annyira szarul nem állhatunk, ha ilyen ember fizetésére is telik, aki ül, kagylót emel, beolvas egy szöveget, és néha azt mondja nem tudom. Ja és tudjátok mennyiért balhéznak? 5600 Ft-ért. Egy havi díj, mert elkeveredett a csekk februárban, és a felszólításost fizettem be. Most faxolgathatom a csekkszelvényeket, és akkor még visszafordítható a folyamat :)