2007. augusztus 30., csütörtök

rovarrükverc


Cornea-reflex: a szaruhártya mechanikus ingerlésére adott pislogó reflex. A szem elég közel fekszik az agyhoz ahhoz, h az ingerületnek ne keljen nagy utat megtennie, szóval így hirtelen nem nagyon tudnék elképzelni gyorsabban, pillanatszerűbben megnyilvánuló válaszreakciót (és itt most nyilván eltekintek attól, ami odabenn a szervezetünkben zajlik). De hogy mi történhet mégis ilyen rövid idő alatt? Egy kis hártyásszárnyú zöng az erdőben, a tisztás túloldalára igyekszik a nyárvégi szederfesztivál utolsó kanyarjait elcsípni. Tapasztaljuk, nagy hévvel hessegetjük is őket, alapvetően k*va nagy sebességgel száguldoznak. De elvéti az irányt és nekicsapódik egy hatalmas nedves üvegfalnak – az én szememnek -, felgyűrődik a csápja, egyik szárnya fel is tapad arra a csúszós filmrétegre (vajon szárnyerezete hagy lenyomatot a szememen?), a másik beakad két potrohgyűrű közé, tán még agyrázkódást is szenved, de azt elég hamar belátja (rovarreflex !), hogy ez még nem a rét, irányba áll, megfeszíti lábaiban és szárnyai alatt az izmokat, utolsó lábízén a kis karmokat belevájja a szaruhártyámba mint jégmászó a hágóvasat és elrugaszkodik. Én meg csak pislogok.

2007. augusztus 29., szerda

pioNYÍR

Naturam expellas furca, tamen usque recurret. Űzd ki bár a természetet vasvillával, mégis visszatér.
Szukcessziós változások: jellemzőjük, h egy területen az egyes növénytársulások időben felváltják egymást. Első szakasza a megüresedés – hát, amikor épp nincs telehordva a negyedik emeleti panelerkély, akkor ja, egy kicsit kilátszik a csempe meg a betonperem.
Második szakasz: bevándorlás – 2éve egy fél tenyérnyi kopott kis mohafolt jelent meg két betonelem között. Poén volt néha megcsiklandozni, de nem mondanám, h felforgatta az életünket.
Harmadik szakasz: talajelőkészítés, megtelepedés – hűha, itt kinőtt vmi kis egyéves keresztes gyom, tom láttam ilyet lenn a buszmegállóban is, van vagy 30 centi magas, még virágot is hozott.
És idén………..tádám, első kompetítor fafajunkat köszöntjük sok szeretettel: Betula pendula
Natura non facit saltus. A természet nem tesz ugrásokat. Azt már látom. De hogy különbséget sem tesz élőhely és Csepel között ? Elgondolkodtató, h ha még most időben véget vetek ennek a bimbódzó ökoszisztémának és nem várom meg, míg 3 év múlva kinyílik vmi kosbor, talán megelőzhetem, h védetté nyilvánítsák – a leendő kollégák, az urbanista ökológusok – az erkélyünket, és minket, mint „káros szegélyhatást” kilakoltassanak. Egyenlőre várok

2007. augusztus 28., kedd

Hazautazás (18+)

A végén kezdem, igen, mert még friss az élmény.

A búcsúvacsora albán nyelvű étlapról véletlenszerűen választott kituggyami. Nyolc óra felé érkeztünk meg a Tirana melletti szállodába, ahol már visszatérő vendégnek kijáró tisztelettel köszöntöttek minket. Szinte azonnal elaludtunk, és reggel hétkor már talpon is voltunk. Induláskor még láttuk a tükörben Mics, a szállodatulajdonos-mindenes (legalább az ajándék Tokaji Aszú miatt kijáró) integetését. Majd Tirana, csúcsforgalom, kérdezősködés (Albániában a legritkább esetben raknak ki mimerrevan táblát, és gyakorlatilag Kresz sincs, aki elfér, az megy. Ja, és mindenki csak albánul beszél, ráadásul a bólogatás jelenti a nem-et, a fejrázás pedig az igen-t). Tiranát elhagyva kicsit elkezdett fájni a hasam, valószínűleg a vacsorának köszönhetően. Az Albán-Montenegrói határon már nagyon fájt. Volt már régebben ilyen hasfájós-görcsölős élményem, akkor az ágyon nyöszörögtem egy napig összetekeredve. Most volt alkalmam negyven fokos kocsiban, szerpentinen, egy ülésen kuporogva, térképet nézve is kipróbálni. Szóval kellemesen telt az út, még a szerb rendőrök is szórakoztattak öt euróért egy nem túl eredeti műsorral. Kb. 1400 km-t tettünk meg estig, 80%-ban szerpentinen. A magyar határon már alig fájtam, egy félliteres kólát szopogattam órákon át, aznapi étkezés gyanánt. Éjfél előtt egy kevéssel léptünk át „magyarba”. Épp csak elindultunk a határról, és a Kossuth-on felcsendült a Himnusz… Ez már megérkezés! De egyből jött is a kínzás: kilométerkövek… És ahogy az nálunk szokásuk: kilométerenként. Fenekünkben, derekunkban, agyunkban az ezernyi kilométer, éjfél elmúlt – és indul a visszaszámlálás, őrjítően lassan: 185…184…183… Baja. Még csaaaaaak? Aludni nem tudtam, kavargott az agyamban a megérkezés és az otthoni dolgok. Csak ne világítanának olyan erősen, zölden a lámpafényben! Talán sikerülne nem megnézni mindegyiket. Lassan azért fogynak. 127…126… Kalocsa. És egyszer, végre valahára: Pest Megye (Hát hogy menne már, kérem, hát a Pest az rá van kasírozva a Földgolyóra aszfaltbetonnal! Ugye.) És most itt ülök és írok, mert mást úgyse nagyon tehetek. Szerencsésen kibírtam hazáig, de ma éjjel a WC ötméteres körzetéből úgysem tudok eltávolodni.

hát(ú)szó

Kezembe került a Micimackó kuckója. Tenyérnyi kiadás, farzsebben elfér, vagy a gyerek hátizsákjában. Megfordítom, a hátoldalán 5ös betűmérettel néhány sor Milne-ről ill Karinthyról, a fordítóról. Az már nem volt benne a könyvben, h ezt ki írta a könyv hátuljára, de én iszom egyet az egészségére. Nem csak az apróka betűktől dülledt ki a szemem:

"Alan Alexander Milne (1882-1956) (ne ejtsd: miln). Magyarul csakis fonetikusan érvényes. Milne. Nyelvünkön Zsül Vernből is Verne Gyula lett. Mindkettőjüket örökbe fogadták az azóta régen porladó magyar gyermekek."

"Karinthy Frigyes (1887-1938) (ejtsd: Karinti) költő, író, drámaíró, humorista, konferanszié, reklámszövegszerző. Állítólag tőle ered a : "Royal bútor, Royal kaszni, Royal ágyon legjobb..." slogan."

Nyelvújítász leletek

Már nagyon régóta szerettem volna összegyűjteni és csokorba kötni a Kazinczy-féle túlkapásokat, íme, és lehet bővítgetni, aki talál még:

- gőzpöfögészeti tovalöködönc (gőzmozdony)
- nyaktekerészeti mellfekvenc (nyakkendő)
- foltos nyakorján (zsiráf)
- fiahordó górugrány (kenguru)
- rovátkolt barom (rovar)
- popont (:)
- gyújtófácska (gyufa)
- ő és őné (bevezetve ezzel a nemeket E/3.személyben)
- hosszáta (vonal)
- napirmány (napilap)
- szemintet (kacsintás)
- véglakás (temető, sír)
- képzelmész (költő)
- életfekvés (sors)
- hangbetűzet (kotta)
- körülnyesett esméret (pontos tudás)
- nőtövény (palánta)
- táncadalom (bál)
- dalabáj zenér (fülemüle) (pityer - sic)
- lovanc (huszár)
Ebben nem vagyok egészen biztos h hozzájuk tartozik, de kár lenne kihagyni: megkönnyebbülészeti körguggolda :-)

És néhány gyöngyszem a gyimesi csángók köréből:
- bambuc - cukorka
- bikkfalapi - bükkfalevél
- csihán - csalán
- csutak - tuskó
- durungozik - zajong
- fermekál ill gurucsál - boszorkányoskodik
- kabana - menedékház
- köfötyöl - sokat beszél, lefetyel, leffeg :-)
- lapicka - vékony, nyeles falapocska, keverő
- leszentül (a Nap) - lemegy
- málé - puliszka
- muhu - moha
- pankháló - pókháló
- pityóka - burgonya
- varasbéka - varangyos béka
- zuvatol - pletykál

A pehelyárus egy napja

Reggelente megkocogtatom a gerendákat a fejemben, h elbírják-e még a mai napot.
Kinézek az útra, hátha hoznak újabb hullát, mert akkor csinálnom kell neki helyet, a magamétól már nem lehet lassan elférni.
Ebédre szivárványt főzök egy perc alatt instant porból, dobok még bele egy kis pirosat, mert nem elég kék.
Délután, ha van egy kis időm, napsugarat játszom az ujjaimmal, néha beborulok egy kicsit és elbújok a fal mögé. Aztán kisütök…pár szem gondolatot teflonban.
Még a pelyheket is gondoznom kell, átszitálni, kiválogatni közülük a pihéket, keverni hozzá levegőt hogy többnek tűnjön. Franc enné meg. A szeretet régen jobban ment. Volt rá kereslet.
Este a tükör előtt nagyra tátom a számat. Na, vki már megint kiszedett belőle szavakat és betette a sajátjába. Nem baj, hátha neki jobban áll.
Elalvás előtt fejben gyorsan összeszámolom énjeimet. Mind megvan. Egy, kettő, három, négy, öt….örülök h nem bináris számrendszerre kell elaludnom…tíz, még, sok.

2007. augusztus 23., csütörtök

Üdvözlet!

Szia Macs! Üdv köreinkben :)

2007. augusztus 22., szerda

Dendrialveoláris-zöngétlen explozíva avagy hűű

őő..pár nagyobb levegővét és Öcsémszobájában-körmászkálás után nekibátorodtam hogy akkor nosza énis, még mielőtt ideér a frusztráltságom és átveszi az irányítást, először is feltétlenül lekell szögeznem hogy a helyesírás az...hát...klaviatúrán nem tartom be a Magyar Hejesírási Szabájzatot, könnyebb egybenhagyni a kifejezéseket meg nemvesszőttenni, előreis bocs a rombolásért.
aztán ugye Dórival nemis ismerjük még egymást: szia! Bori vagyok (: Zolival is csak futólag mosolyogtunk még, pár szó erejéig, Marcit asszem tudom ki, Borsótól kaptam a pennát. de magam előtt a legrosszabb hogy most miket fogok én ide. najólerakom a szögesdróttal kivirágoztatott csalánköteget és nem hasítom tovább a a aa magamat.
végigrobogtam a blogon és eszembe jutott, hogy azon már énis gondolkodtam gimiben a sportcsarnokban (Himnusz-éneklés közben) hogy vajon ha mindenki egyszerre venne levegőt, behorpadna-e a tető? badarság. ez ugyanolyan mint a "mért hordanak, magukat szélsőségesnek valló, kínai környezetvédő aktivisták lebonthatatlan műanyagból készült széldzsekit?" című. csak rosszabb.
aztán gondoltam írok megrendelésre a mai WC-papírok minőségromlásáról, de azt majd egy máskör. kezdetnek ígyis izgultam.

2007. augusztus 21., kedd

Mesterségek Ünnepe - mesterségem címere: pityke

Dé, ezt neked (na jó meg magamnak is, ne legyünk már félműveltek): pityke: többnyire ezüstből, ónból, ólomból, pakfonból stb. gömbölyű vagy megnyúlt, egres-alakú, különböző nagyságú díszgomb. A múlt században általánosan ismert volt számos vidék parasztságánál, legtovább a pásztorok viseletében maradt meg. A cigányok más formájú és nagyságú pitykét viseltek. (csak tudnám, hogy akkor mi a különbség a pityke- és a díszgomb-készítő között?)

biogeográfiai tanmese by (hazudo)zoo


A keapapagáj: Nestor notabilis, Nestor a Trójában harcolt görög hős után, notabilis mint emlékezetes, feltűnő. Gyönyörű tyúknagyságú jószágok, olajzöld irizáló tollazattal (szárnyfonákukon bíborvörös tollívekkel!), és olyan csámpás lábakkal, hogy még. Mindkét lábuk az ellenkező irányba hajlik 45fokban, sután keresztbe tudnak csak lépegetni, így inkább szökellgetnek. És ha ez még nem lenne elég nevetséges, még a fejüket is oldalracsapják és halk nagyanyós hangon szólnak, hogy „keeeeeeea”. Vagy kedvesen füttyögetnek. Igazi jelenség, télálló, Új-Zélandon természetvédelmi helyzete „sérülékeny”. Jól jött volna a szaporulat. Hogy mi ebben a tanmese? Hát hogy Új-Zélandon nem él (őshonosan) szárazföldi kígyó, így ennek a nyomorult jószágnak nem gyullad ki a fejében a piros lámpa, ha meglát, mondjuk egy arra tévedt tigrispitont. Nincsenek olyan kanyarulatok a DNS-ében, amiket kitekerve kijönne az a felirat, hogy KÍGYÓ=nem biztos hogy arra kéne menni. De ők megnézték közelről. Ma már nincs kea az állatkertben. Eszmei értékük összesen 4,5 millió ft.

agyalapi üresjárat

(...vhol az Arany János és az Üllői út között...)
Vajon egy adott pillanatban a be- vagy a kilélegzők száma nagyobb-e?...ha a Földön minden ember letenné egymás mellé a tenyerét, vajon mekkora felületet fednének be vele?...a lélek is évgyűrűsödik...vajon hány réteg mélyen működhet egyszerre?...van-e a tengeri makknak tudata?...és az hogy lehet, h egy több ezer kilométerről kibocsátott ökörnyál éppen az én tenyerembe fut bele?

2007. augusztus 14., kedd

Mátyás

Morzsa ma hosszas küzdelem után összehozott Kopertának és nekem egy kis barlangjárást. Ezúton is köszönet, Szunak jobbulást térdileg! Jót mozogtunk, jól lefáradtunk. Képek a Z képei menüpont alatt, bővebb (kissé szubjektív) élménybeszámoló a http://koperta.blogspot.com -on található.

Gyerekvers

Tegnap valahogy szóba került Koperta cicás verse, és elgondolkoztam. Gyerekkorunkban mintha egy másik világban élnénk. Minden gyerekkönyv színes, vidám. Minden tárgynak szeme, szája van, és általában mosolyog. Minden olyan aranyos, még Tigris is jó arc, és nyilván nem falja fel Malackát.
Mikor távolodunk el ettől a világtól? Mikor kezdünk bosszankodni a villamos miatt, aki nemrég még álmában csengetett kicsit? Furcsán éles a gyerek-felnőtt határ. Egy idő után cikivé válik valamit aranyosnak tartani, főleg a fiúk között.
Nemrég megnéztem az ínyenc patkányt moziban. Magamtól, nem egy gyerek unszolására. Nem röhögtem szét magam rajta, nem egy Shrek vagy egy Jégkorszak, de aranyos a figura, megható a történet. Aztán megnéztem a Fantasztikus négyes című nagyon amerikai képregényfeldolgozást (régen sok képregényt olvastam). A cselekmény feledhető, a színészi teljesítményt hagyjuk, majdnem minden akciójelenet lehetetlen. Ennek ellenére simán beleéltem magam, izgultam, jól szórakoztam. Ez van... Ciki? Az hát.

2007. augusztus 12., vasárnap

Paletta

-Sziasztok, boroskólátok van?
-Nincs sajnos!
- Akkor egy Cappy Multivitamint kérnék...

Ő


(megjegyzés Z lélekalak beírásához)

Régi szép idők


M katona itt éppen.

Étkezéskultúra, a la K.

Polaris-farsang

Á. H-alfa szűrőnek öltözve.

Tudós Urak a Csillagdában

Ágasvár


Segédtükör-tisztítás, steril vatta és alkohol hiányában.

Ágasvár

G olajat keres, majd áldozatul esik az általa fúrt lyukban élő vaddisznónak. (Távcsőplatform-készítés)


Lélekalak

Van, akinek fontosabb az életed, mint a sajátja.
Ő bármikor meghalna érted.
Van, aki a világ végére is elmenne veled.
Neki csak az számít, hogy te ott legyél.
Van, akit sosem zavarsz.
Ő mindíg őszintén örül neked.
Van, aki sohasem kritizál.
Őt nem zavarja, ha kócos vagy és gyűrött.
Van, aki nem vár el tőled semmit.
Őt nem érdekli, mennyi pénzed, milyen házad van.
Ő egy és ugyanaz. Ja, Ő nem ember.

1999. augusztus 11.

Az esemény előestéjén markáns hidegfront érkezett az ország fölé. Természetesen nyugat felől. Szatymaznál keletebbre fekvő település nem sok van az országban. Mindenki feszülten figyelte az előrejelzést, a műholdképeket.

Optimizmus. Az nem lehet, hogy ennyire megszívjuk! Elvonul az holnapra! Jó volt a hangulat egész délután, egy medence partján sátoroztunk D-vel. M fogadásból bevállalta egy kb. 6 kilós féldinnye elfogyasztását, ami nagyjából sikerült is, bár lelkes figyelmeztetéseink ellenére itt-ott még rózsaszín maradt egy kicsit. Aztán megjött a front. Szakadó eső, égiháború. Előttem van Főtitkárunk, amint lehorgasztott fejjel, elkeseredetten ül egy lépcsőn. Pedig ő már látott ilyet Dél-Amerikában.
Mi még mindíg bíztunk a másnapi jóidőben. Zenit típusú fényképezőmmel villámokat fotóztunk a tábor mellett folyó patak partjáról.

Pesszimizmus. Ez másnap reggel következett. Tíz óra tájban ébredtünk, az eső egyenletesen potyogott. Nem sokkal utána már a könnyeink is.

-Ki tud valamit?

-Láttatok műholdképet?

–Győrben már derült!

–Már Veszprémben is!

11 óra volt. Alig több mint egy óra múlva az ég el fog sötétedni… A feszültség nehezen lenne leírható. Az ég alján dél előtt pár perccel kék csík jelent meg. A feszültség tovább nőtt. Épp látni fogjuk, vagy épp nem? Már az ég harmada derült. Fél óra van hátra. Gyors tanácskozás - nem kockáztatunk, elémegyünk. Gyors számolás – 1db Trabant, 8 db ember. Határeset. Hát akkor beszállás! A kocsi körül kisebb csapat… tizenegy ember. Ezt valahogy elszámoltuk. Négy fiú hátra, kettő előre. Négy lány a tetőcsomagtartóra. M barátom hátul állt a csomagtartón, és a tetőbe kapaszkodott. A távcső persze a táborban maradt, felállítva, előkészítve. Nem baj, csak lássuk! Indulás! Nyögött az NDK acél a bekötőút gödrei között, a hatszáz kiló alatt. Kiértünk a betonútra. Jobbra van a kékség! Mentünk. Hatvan. Hetven. Hé, ti ott fenn! Jobbkanyar! Egy falu határában M észrevett egy, akkoriban a rendőrség által favorizált fehér Favoritot. Jogosítványomat mentendő, bátran elengedte negyvennél a kapaszkodót, majd néhány kauzalitássértő háromméteres futólépés után begurult egy bokorba. Mert ugye nem mindegy, hogy tíz vagy tizenegy. Ekkor már jó helyen voltunk. Napunk hajszálvékony sarlóvá fogyatkozott maradéka a felhőréteg szélén ragyogott. Mindenki le és kiszállt, előkerültek a fényképezőgépek, szemüvegek. Egyfajta fotós Bruce Willisként két gépet csattogtattam, amelyikből kifogyott a film, azt a fűbe dobtam, és nyúltam a következőért. Volt, aki hanyatt fekve szívta magába a kétperces nappali éjszakát. Megérdemeltük. Visszafelé már nem siettünk, vidáman csacsogva sétáltunk, dinnyét és almát loptunk, amíg három fuvarral sikerült a népet a táborba visszaszállítani.

2007. augusztus 11., szombat

Lélekalak

Van, akitől égnek áll a hajad és a hideg futkos a hátadon...
Van, aki helyett már te szégyenkezel, hogy mennyire szerencsétlen csórikám...
Van, aki annyira ostoba és sötét, hogy az már fáj...
Van akire ránézel, és nem tudod nem szeretni...
Vannak, akik a fogatlan, bájos mosolyukkal szebbé teszik az egész napod...
Van, akitől elgyengül a lábad, zakatol a szíved, és elrontod azt amit épp csinálsz...

Fájdalmas anya


Azt hiszem ez a világ egyik legcsodálatosabb műalkotása. Amikor kezembe vettem Karel Schulz Kőbe zárt fájdalom c. könyvét és belelapoztam, megláttam ezt a képet és órákon át képtelen voltam levenni róla a tekintetemet. Életem egyik legnagyobb ajándékának tartom, hogy láthattam élőben is. Minden vágyam volt megérinteni ezt az arcot. Belépvén a Szent Péter Bazilikába egy súlyos üvegtábla torpantott meg, ami előttem és a vagy 4 méterre levő Mária szobor előtt tornyosodott. Akkor mesélték, hogy a 70es években egy magyar származású ausztrál geológus kalapáccsal rontott neki, azóta van szükség eme aprócska óvintézkedésre. Hát, köszönjük szépen, hogy újabb szennyfolttal gazdagíthattuk nemzetünk jó hírét. Ez előtt a szobor előtt állva még egy pogány is megérzi, mit jelent az „malaszttal teljes” és szorosabbra húzza a kendőt a vállán, megadva a lehető legnagyobb tiszteletet eme szertartásrendnek.
Könyebb az álom, kőben élve állnom,
Nem hallanom a harcot és a vádat;
Boldog, aki a mából mit se láthat.
Lábujjhegyen járj, ne zavard az álmom!”
Michelangelo

Lélekalak


Van aki folyamatos apró kisüléseket kelt benned és szikrákat szór
Van aki egyenletesen sugároz nagy melegeket
Van aki néha pöffen egyet mint a gomba
Van aki mint a madársóska, reggel kitárja leveleit, estére maga alá sodorja
Van aki hullámverésszerűen lök el majd szív vissza magához
Van akinek a tekintetétől annyira hűvös lesz a levegő, hogy látod a saját leheleted, és elkezd fázni az ujjaid vége
Van akitől elkezd bizseregni hátul a nyakad
És van aki semmi, aki mellett gondolat sem születik

Kedves Szerzőtársaim! Kíváncsian fogadnám, h Ti mivel egészítenétek ki az alábbi felsorolást. Kedves Koperta hozzászólását is szívesen venném :-)

MÁV csoda

Tegnap este. Éjjel....Áll a vonat. 10 perc, 20 perc, MI VAN MÁR??? Jön két ember fehér MÁV-os pólóban, cékla fejjel. Ajajj... Kinyitják az elektromos szekrényt:
-Te látod a hibát? Mert én nem.
Na mondom, egyhamar nem indulunk tovább. Állunk, várunk. Odakint tombol a vihar, hatalmas villámok, orkán erejű szél. És már elmúlt éjfél. Visszajön a fehér pólós. Esküszöm életemben nem láttam még ilyen vörös arcot! Azt mondja szálljunk át ez első kocsiba, az el fog indulni hamarosan. És zutty! Töksötét lett. Szuper. Bezárva éjjel egy űrvonatba, sötétben, egy rakás ideges ember között. Kész klausztrofóbia. Nyomják az ajtónyitó gombot, mint az idióták. És csodák-csodájára az nem működik az áramtalanított vonatban! Ki hitte volna? Próbáltam diszkréten jelezni, hogy bizonyára van kézi ajtónyitó is, nem hiszem, hogy áram nélkül itt kell megszáradni a vonatban. Végül sikerült kinyitni, persze a kézi nyitóval :) Árohantunk, szarrá áztunk, mert az még hiányzott. Mi a jó ebben? Az ilyen helyzetekben jól látod ki milyen ember. Ki hogyan reagál. Velem szemben a srác majd szétdurrant. Bal oldalon meg röhögött. Ami azt illeti én is. Kiderült, hogy közel lakunk, és nem tud hogy hazamenni. Elvittem kocsival. Olyan jó volt egy idegen emberrel (akinek még a nevét se tudom) beszélgetni. Barátságosan, viccesen, kedvesen.

2007. augusztus 10., péntek

görényfölény




Hetente egyszer tapintatlanul eltoljuk a foltelt és megfosztjuk a görcsöt kemény munkával összegyűjtött kincseitől. Lássuk csak: söröskupakok (az hetente min 5 darab), fokhagyma, öklömnyi krumpli, fürdőszivacs, atomjaira hullott csipeszek, szétnyammoggott rágók, körömkefe és párszor már a partvist is megpróbálta becibálni. Igen, keresztben, előre-hátra ráncigálta a másfél méter (!) hosszú partvist.
Amióta menyétféle-tartó és ápoló lettem már meg sem lepődtem, hogy Őrségben amikor előző este nagy műgonddal letűztünk az erdőben 9 db kiszászlót, hogy majd másnap annyival kevesebb lesz a meló, reggel odaérvén tapasztalnom kellett, hogy a kis zászlók szana hevernek, egyik sincs a helyén, volt ami meg sem lett, ellenben tele voltak apró kis tűszúrásnyomokkal. Miután előző héten két nyuszt is áthullámzott előttem ugyanazon a helyen ill gyakran látom anyám habkövét összerágva, nem volt nehéz rekonstruálni a cselekménysort.

Nyócker(gület)


Vannak rohadt napok, amikor a város összes házának repedéséből és sikátorából előkúszik a nyomor, a romlottság, az őrültség, úgy általában egy szociális munkás teljes ügyfélköre, akik sajnos nem őt, hanem téged találnak meg. Mindegy melyik oldalról kerülöd ki, neked megy és rádvakkant, ha jó napod van, le is köp, félrelök, olyan a lelkednek ez mint egy földcsuszamlás. Gyengébb napjaimon idegesen csavargatom ilyenkor a hajam, elkezdem piszkálni a bőrt a hüvelykujjamon, még gyengébben elszívok délutánra egy fél doboz dohányt. Ma erősebb voltam és végig azt a szempárt kerestem, akinek a tekintetében feloldódhatok, aki szintén velem együtt érzi de megnyugtat egyetlen pillantással, hogy Ne félj, mindjárt elmúlik. Megtaláltam. Egy röpke pillanatra ugyan, de olyan volt, mint egy tisztító árhullám, mely kimosott minden törmeléket a küszöbről. Egy srác állt az egyik villamosmegállóban. Hű. Ruha is volt rajta. Hű. Vöröskeresztes egyenruha. Hű. Volt nála egy nagy fekete sporttáska….és a Nagymadár a Szezám utcából egy plüssfigura formájában, lábain fején damil, ami egy kis kereszthez volt erősítve, amit a srác tartott és ahogy forgatgatta, úgy mozgott Madár is. Játszott vele a táskáján. Léptetgette, meg néha meghajolt.
Ha tudná milyen hálás voltam neki.
Amúgy vicces, mert az ilyen borult pillanatokat általában a kutyák tudják még bennem elmulasztani. Hálás tekintetet keresel egy nagyvárosban? Tarts kutyát!

2007. augusztus 6., hétfő

1999. augusztus 11.

1986 óta vártam a napfogyatkozást. Akkor kb. 9 éves voltam, és a kedvenc könyvem az Ég és Föld című ismeretterjesztő mű volt. „A következő napfogyatkozás, ami hazánkból is látható, 1999-ben lesz.”

Jesszusom.

Hány éves is leszek akkor? Hihetetlennek tűnt, hogy egyszer annyi idős leszek, és ezt láthatom. És most, nyolc év távlatából - milyen régen volt…

Akkor már aktívan benne voltunk a csillagászatban. Az MCSE tábora Szeged mellé, Szatymazra szerveződött, mint később kiderült, a lehető legrosszabb helyre.

A tábor előtti hetekben már lelkesen gyűjtöttük a napfogyinéző szemüvegeket, minden távcsőre és binoklira napfóliát szereltünk, és próbáltuk lebeszélni a nagyközönséget a kormozott üvegek és túlexponált negatívok használatáról (ilyen negatívot tartalmazó szemüveggel is találkoztunk egy kis élelmiszerbolt pultján…). Fejből tudtuk a várható jelenségeket, az állatvilág reakcióit, a horizont színét.

A táborba már előző nap leutaztunk. A társaság egy kis része az én Trabant gyártmányú személygépkocsimmal tette ezt, a többiek már a táborban vártak. Siettünk csatlakozni hozzájuk, túlságosan is. Már több falun keresztül követtünk egy óriási fákat szállító (ún. faszállító) teherautót, kb. 40 km/h sebességgel. Az élénk szembeforgalom és a 26 lóerő természetes kipörgésgátló hatása miatt nem tudtam megelőzni. De lám! Elfogy a sor szemből, na most már aztán elég! Előzés. Lakott a terület. Zebra. Kanyarodósáv. Keresztbe kasul csíkok az úton. Rendőrautó.

-Jó napot kívánok, forgalmit, jogosítványt, személyit kérek.

-(ajjajjj…) Tessék.

-Hová oly sietősen?

-Napfogyatkozásra megyünk Szegedre…

-Hát úgy látom, most pénzfogyatkozás is lesz… Ez bizony egy többrendbeli feljelentés.

-Izé… Nem lehetne valahogy itt a helyszínen elintézni? (Riadt szempárok a Trabantban.)

-Hát, sajnos… Még ha a kolléga nem lenne itt… (Kolléga balra el, megállít egy újabb áldozatot.)

-Na jól van, rendben, adjon 3000 forintot, jó úgy?

-Huhh, nagyon is jó! (Pénztárcámban koppra 3000 Ft, ötszázasokban, többi pénz a kesztyűtartóban. Átnyújtom a köteg pénzt, a kiürült tárca a kezemben lóg.)

-Ez az összes pénzük?

-Hát…

-Na jól van, húzzanak innen! (Levesz pár ötszázast, a többit a kezemben hagyja.)

Folyt. Köv.

Aggtelek



Nesztek kulcsinger, tessék pötyögni!
(Tudom, az országjárás nagy falat, Borsó benned bízom, majd segítek!)

Életképek



Majd írok is, ha rámszakad a sokidő.
Tarján, 2006.
Valakinek beugrik valami ezekről?









Szatír a réten

Hát, szóval...Az úgy volt, hogy volt egyszer egy szatír a csillagásztáborban. Előszeretettel taperolta a 25 alatti ifjú hölgyeket, persze suttyomban az asztal alatt. Később kiderült, hogy mellesleg családos ember...Gáz. Egyik éjjel felkerekedtünk egy fergeteges éjszakai túrára, amit B. kihagyott. Inkább elment szundizni a sátorba. Felmerült a kérdés, hogy amíg mi az erdőben, addig B. egyedül a sátorban, és szatír meg??? Ezt végig gondolva B. (aki, mint látjuk remek önvédelmi praktikákkal rendelkezik) maghoz vette a porcelán müzlistálat, hogy majd azzal jól fejbecsapja a tolakodó taperolót. Aki végülis velünk tartott a túrán, úgyhogy ezzel elhárult a veszély. M. szegény meg jól ráfeküdt a tálkára, ami biztos nem volt túl kényelmes... :)

leporolt gyermekévek

Sárga alapon nagy pettyes katicák, egy darab rongy. Ennyi az emlékem hátulgombolós koromból. Kiskori munkásságomat két fő szakaszra tagolnám: amikor még nem volt hajam és miután már lett. Előbbinél fergeteges jacuzzi-partykat csaptam az erkélyünkön feldobott narancssárga műanyaglavorban, ömlött le a víz a 3.emeletről. Anyukám ilyenkor párás szemmel csak a karjait tárogatta – játszik a gyerek - .Aztán jött a kemény dac-korszak, amikor tudom, szívesen vettem fel egymásra az összes bugyimat (Anya persze ilyenkor is a kelleténél nagyobb frekvencián sipákolt – hogy mér nem tudnak ezen egy jót röhögni a szülők?). De az egyik kedvenc emlékem kisiskolás koromból maradt fenn, ami alátámasztja, hogy a gyereknek nem lehet elég korán elkezdeni magyarázni a városi infrastruktúra mibenlétét. Nekem ugyanis szent meggyőződésem volt, hogy míg én fürdök, 40 láb mélyen meglett férfiak lapátolják nekem a szenet, hogy én forró gőzben ejtőzhessem. Gondoltam, vmit én is nyújhatok cserébe, ne unatkozzanak már szegények, megragadtam a zuhanyrózsát és jött a Süsü. Ez volt a rádiós-korszak.

Sejj, vidám dolog a csillagászat!


Ágasvári kantin, borult az ég :)

Szöveg nélkül

Egy kis képriport, valamelyik csillagásztáborból. Neveket a személyiségi jogok védelmében nem közlök :))





Az elsők

Vajon hány gigabájt a humán winchester? Érdemes lenne kiszámolni. Ha az elején akarnám elkezdeni az emlékek leírását, vissza kellene mennem zéró éves koromig. Meglepően korai emlékeim is vannak. Az egyik ilyen, hogy hanyatt fekve, lebegve haladok a járdán (valószínűleg ún. babakocsiban tolnak az ún. szüleim), és a fák lombja halad felettem. Mivel novemberben rakott le egy költöző madár (ez eleve gyanús..), és a levelek szép zöldek voltak, korom nemigen lehetett több, mint öttized földi év.
Tisztán emlékszem az első komoly játékomra is, egy gyerekágy fölé lógó zsinóron elhelyezett sárga, műanyag csaillagsorra. Ezt valamiért nagyon jó volt nyalogatni. Lehet, hogy a csillagászat iránti vonzódásom is innen ered.
Egy éves koromtól az emlékek száma exponenciálisan növekszik, részletes felsorolásukra ezért nem teszek kísérletet.

2007. augusztus 5., vasárnap

vki adna nekünk nevet?


Hát, rólunk sem fognak mitológiai alakot megmintázni, és remélem nem az épp elfolyó nyálamat törlöm le az államról. De tessék A Bizonyos kelet-mao-i kalandsorozat egyik színtere, Marci nézd már meg a kukád lécci én már nem emlékszem hol. Legyen mondjuk Füzérradvány.

nemlátnemhallnemdumál

2002.nyara - Ágaska, báránykövi babuinok a külső kifutóban láthatóak

aláírás

Néni a hivatalban:
-Hölgyem itt írja alá!
-Hogyan írjam alá?
-Ahogy a leveleket szokta...
-Értem már! "Sok szeretettel, puszil: Nagyi"

Mary Lennox

Van egy kertem, odalenn, ajtaja is van, nyitva áll, bárki beléphet rajta. Gondozgatom már egy ideje. Akad benne tövises hetyke, szolíd apró fehérszirmú, ami sosem nő magasra, szeszélyes indás aminek sosem épp az kell, amit adnék neki, izgalmas egyévesek, amik – mire átültetném őket biztosabb talajba – már el is virágoztak én meg csak legyinthetek rájuk. Persze gyom is tenyészik, mindig előttem lesznek egy hajtással. Nekem jó a kertemben. Egyszer megláttam egy távoli sugárzó kis fénypontot. Nem kellett sokáig erőltetnem a szememet, gyorsan fényesedett. Örültem neki, szépen be fogja világítani a kertemet. Tán még újak is nőnek benne. De az nem lassított. Becsapódott. Én meg csak álltam ott, szemem-szám tele sáros földdel, kertemnek csak romjai, törött ágai mindenhol. De a kert nem volt halott. Újra kivirágzott. És amikor újra megláttam a fényt a horizonton, már tudtam mit kell tennem. Ajtaja már máshol van. Kulcsa pedig egy virág, melynek csak én ismerem termőhelyét.
Na csá!

A deguim WC-papír guriga szobrászatot nyitottak. Hatalmas ütemben zajlik a gyártás. A műveket szívesen elajándékozzuk. :)

Beköszönő

Kedves szerzőtársaim!
Az előzőhöz hasonló sztorik elhallgatása innentől kezdve kötelességmulasztásnak minősül! Továbbá mindenki lesz szives visszaemlékezni és sorra leírni (lehetőleg fotókkal illusztrálva) a tudatra ébredése óta megtörtént érdekes eseményeket!

akkor én kezdem

2007.aug.03 – csütörtök
Csepel. Karácsony Sándor utca, slatty a HÉV megállóhoz – szoknyában, épp elhaladtam egy BMW és három fa…férfi mellett, amikor hallom – de nem egészen, mert épp akkor repesztett el mellettem egy busz - , hogy: - Hű de szép a lá… - micsoda, hű de szép a lábam? Visszanéztem, gondoltam vetek egy hálás mosolyt, erre mind a három guggol a bömci seggénél és áhitatosan bámulják a tolatólámpát.
„Hű de szép a lámpád”