Őrület

Nem akartam az előző mellé írni, az volt a búcsú.
Lassan ment el, nagyon lassan. Este vettem észre, hogy nem mozdul, csak piheg. Nagyon szenvedett! Egy ideig duetteztem a kétségbeeséssel, simogattam, melengettem, biztattam, hogy mehet. Már várják! De nem és nem. Miután a házilagos eutanázia nem sikerüt (nem nyelte le a gyógyszert), elindultam az éjszakai ügyeletre, hogy átsegítsék végre. Éjfélre értem oda a (igenis kiírom) Dr Juhász Tamás Kisállatklinikára. NON-STOP ügyelet....Becsöngettem, mondtam mi van, és NEM ENGEDTEK BE! Azt mondta a recepsiós vagy mi, hogy csak kutyával és macskával foglalkoznak. Tána degu nem kisállat? Mondom neki, ember: Haldoklik, nagyon szenved! Érdről autóztam be, most az egyszer kérem! Sajnos nem segíthet. Kértem, hogy hívja az orvos, vele akarok beszélni. Nem hívja. Öt percig könyörögtem neki, hogy engedjenek be, segítsenek rajta. Pedig 8000 Ft az ügyeleti díj, plusz a gyógszer. És nem! Feladtam végül....
Kérdezem: Ezek állatbarátok? Egyáltalán emberek? Ott van a kapuban egy szenvedő állat, akin 2 perc alatt lehetne segíteni és elküld??? Anyu megpróbálta hívni őket, de neki se adta oda az orvost....
Még szerencse, hogy az eü-ben dolgozom. Így lett segítség. No comment az érintettek védelme érdekében. De köszönöm nekik, Cakk nevében is. Még ott sem ment neki könnyen, így is eltartott még vagy 20 percig a drágámnak. Erős kis szíve volt, nem az volt a gond. Segítség nélkül még most is itt szenvedne. Örülök, hogy megkönnyebült szegény. Ma eltemettem a többiek mellé. Mi lesz így a testvérkéjével?

(Holnap lesz bent a kisállatos igazgató, fogok vele beszélni. Ez a hozzáállás nem megengedhető egy állatkórházban.)