Szülinaposnak - csak itt, csak most meglepetésből

Mindenképpen
minden képen,
minden blogban,
minden jóban,
minden rózsaszín tortaszeletben,
a két szép szemedben,
nagy tenyérnyi tenyeredben
minden álomban,
mámorban,
boros, sörös, piros orcádban,
minden álmos, kócos reggeledben,
minden távol vesztegetett percben,
minden együtt töltött boldogságban,
vidámságban,
a sírásban,
ugrándozásban,
minden kötöttségben és szabadságban,
álmoktól hemzsegő valóságban,
ördöglakatozásban,
minden tervben, célban és reményben,
kétismeretlenes egyenletben,
minden, de tényleg minden percben,
érzem, hirdetem és most is énekelem...

BOLDOG SZÜLINAPOT, kedvesem!

Csoda, varázslat, mágia....avagy itt járt Jarre

Ácsorgás, tömeg, halk űrzene. A tömeg halkan mormog, az izgalom tapintható a levegőben. Itt vagyok! Tényleg itt vagyok! Erre vártam már kb. 10 éve. És egyszercsak ott volt...
Már a belépője sem volt egyszerű. A hétköznapi emberek lazaságával sétált végig a küzdőtéren. Mennyi esélye volt, hogy pont arra jön ahol én állok???? És jött. Lépnem kellett egyet, nehogy nekem jöjjön. Észre se vettem, már nyúlt felé a kezem. A mozdulaton magamban nagyot röhögtem, sose voltam egy sztármániás-tapogatós rajongó. De hát azért mégis már. Ott volt kb. 20 cm-re tőlem. Muszáj volt hozáérnem :) Ilyen csak egyszer van az életben.
A varázslat már a "hangolás"-nál érezhető volt, aztán egyszercsak elkezdődött. Mintha egy láthatatlan zenekar karmesterét láttam volna. De nem integetős, vezénylős karmestert. Hanem aki egyenként odáll a zenészek mögé, saját kezével bele-belenyúl a játékukba. Vezeti a kezüket, finomítja a hangzást szívvel-lélekkel. Bár hol itt volt, hol ott, nem kapkodott. Mintha táncolt volna a hangszerek között. Minden gombot és tekerentyűt személyesen ismert. Babusgatta, csavargatta, szeretgette őket. Hol finoman, hol erőteljesebben. A legszebb számomra az a furcsa szerkentyű volt, amiből a karja levegőben való mozgatásával csalt ki női szoprán-ének szerű hangokat. Biztos van a jelenségnek valami rádiós-gerjedős-elektromos-mágneses magyarázata. De mennyivel többet mond az, hogy még a "levegő" is zenélt, énekelt a keze alatt. A képek, a fények, és a tükör pedig egyszerűen fantasztikus látvány volt. Nem hittem volna, hogy lehet másfél órán keresztül a talpamtól a fejem búbjáig lúdbőrőzni. Néha azon kaptam magam, hogy kicsordultak a könnyeim. Gyönyörű volt!
Az utcai zenész srác maga volt a profizmus. Lazán, egyszerűen kongatta a "wok"-ot. Hány óra pszichológus lesz, mire feldolgozza az élményt, hogy egyik nap az utcán zenél pár forintért, másnap meg az Aréna színpdán a Mesterrel? Ő pedig alázattal és barátsággal fogadta, a kollégának kijáró tisztelettel. Szép jelenet volt. :)
Aztán egyszercsak vége lett. De a zene bennem nem múlt el, csak lehalkult. Álmomban elkísért. Mindenfélét álmodtam, de valahogy végig ott szólt a háttérben, szívdobogás halkan ez a varázslatos hangzás.
A bátyámnak ezúton is köszönöm, hogy ilyen ajándékot adott nekem. Felbecsülhetetlen érték, és emlék lesz. Köszönöm!

Knight Rider

Kisautóm!!! Már nagyautó lett! Egyedül megy :) Kihúzom a kulcsot, és jár tovább a motor...Eygydül gyorsul kettesben. És tudja a KRESZ-t is, mert négyesben szépen csak 50 Km/h sebességgel halad. Mindig a külső sávban, jobbra tarts. MInt minden rendes, valamirevaló autó. Kormányozni még nem tud egyedül (vagyis a jobbra tarts ill. húzz már egészen OK), a beszéddel is rosszul állunk még. De ami késik nem múlik. Menni fog neki az is.
A gépek lázadása? Mesterséges intelligencia? Vagy sokat nézte azt a bizonyos sorozatot? Majd, ha már tud beszélni elmeséli.

Kutyáim ajándékai :)

Múltkor találtam egy cicát! Behozták!Édesen, aranyosan, jó mélyen aludt :) És hiányzott a jobb hátsó lába...Fél óráig sasszéztam, hogy hogyan juttassam el a szemetesig. Nem akaródzott hozzányúlni. Ha hullamerev azért, ha meg nyeklik-nyaklik akkor azért.
A fejetlen halott madár valahogy rejtélyes módon eltűnt a kertből. Szerencsére. A másik madarat (fejjel) Z küldte át a szomszédba.
De a mai ajéndék volt a legjobb. Kis vakond. Se nadrája, se autója...csak rigor mortis-a volt. De nem ám csak úgy! A konyha pulton lopható helyen maradt majoranna egyenletesen befedte. Eskü még bele is volt forgatva. :)))))
Séfünk ajánlata: Majorannás vakond a la Szotyer

hétköznapi hősök

Koperta és Z hősök voltak! Kitartóan társalogtak az elszánt udvarlóval :) Szegény, nagyon nem vette a lapot!

cvacvacva

Az 1960-as évek elején Pártunk vezetése úgy döntött, hogy városunk büszkeségeit, a lakótelepeket a legkorszerűbb, ún. központi fűtéssel látja el. A hőközpontban valószínűleg már szeptemberben is termelődik némi maradékhő, amely a munkahely felmelegítése útján megakadályozza a dolgozókban a főcsap rendelet ellenében, idő előtt történő kisszögű elfordításához (balra) vezető irántunk érzett részvét kialakulását. Ha egyszer sikerül szocialista (lsd. 1977) gyökereimet magam mögött hagynom, és önellátó módon szabályoznom háztartásom hőháztartását, na akkor jön majd el a Meleg Kora, s reggel a kandalló tüzénél szánakozva gondolok majd lakóhelyem környékén élő távoli utódaimra, akik hiába keresik majd a nagy betontáblák között viszonylagos bőségben előforduló fosszilis tüzelőanyag-telepeket. Addig meg remegő kézzel is elrúzsozgatom valahogy reggelente az elkékült számat.

Marci

Kedves Márton!

Kívánok Neked minden szépet és jót szülinapod alkalmából!
Az utolsó huszon...az utolsó tizenre kaptál egy ásót tőlem, mert ugye 20 fölött az ember eláshatja magát :) (De kis görény voltam már akkor is :P) Most inkább azt mondom, jobban jár, ha kifelé ássa magát az ember!
Puszi

üzenetek

Fent vagyok egy levlistán, ahol nagyon jó üzeneteket szoktam kapni. Kicsit megállít, és elgondolkodtat a nagy rohanásban. Íme az egyik kedvencem:

boldog lehetsz épp itt, nem holnap, nem is 10 perc múlva, hanem most. Ebben a pillanatban boldog lehetsz.

Byron Katie szerint, és igaza van: a boldogság az, amikor megengeded magadnak, hogy elégedett legyél azzal ami van és nem vágyódsz arra, meg nem bánkódsz amiatt ami nincs.

Nyilván az, ami van, az az aminek lennie kell, különben nem lenne. A többi csak Te vagy, amint veszekszel az élettel. Valamikor az út során meg kellene tanulnod Bízni az Életben. (ha úgy tetszik Bízni Istenben) Miért ne kezdhetnéd el ma?

állapotok avagy Európa?

Felújítják az osztályt. Fúrnak, faragnak, poroznak. A higiénikus szakember (aki ellenőrizni szokott, vagyis kötekedni) egyetlen dologba kötött bele...miért van a tű beleszúrva az infúziós tasakba, rászáll a por. És hogy a gyerekre rászáll az meg kit érdekel????
A tornaterem előtt a plafonon lett egy lyuk. Valami lefolyót fognak arra hozni, de jelenleg mindenféle hullik belőle a padlóra. Leginkább alig használt sitt, por, stb. Na nehogymá kosz legyen meg ilyenek. Mit csinálnak az okosok? Aláraktak egy kartont. Naja :) Úgy tényleg sokkal jobb.
Az értelmes megoldás persze az lenne, hogy bezárni a felújítás alatt, de arra nincs pénz ugyebár. Így marad a kosz, a zaj, és a fejfájás. Igaz az agyrázkódásos gyerek kissé lassabban gyógyul, de az meg direkt jó a betegekért kapott pontok miat :):):)

Európa

Ma elmentünk kicsit sétálni. Megnézni, hátha le lehet menni a Lágymányosi-öbölhöz. Elindultunk nagy bátran egy zsákutcában, az Etele út folytatásán, a Kelenföldi Erőmű bejárata felé. Nem volt valami bizalomgerjesztő. Találtunk egy kaput, portással. Jó határozottan odaköszöntünk, és bementünk. Lehasaltunk a látványtól: Szőnyegszerű, centiméteren belül egyformára vágott gyepszőnyeg, 50 féle ültetett virág és fa, fullos rend és tisztaság, gyönyörű park. Külön biztonsági ember sétál a parton. Hirtelen, mintha Európában lennénk. Mint elolvashattuk, magántőke bevonásával építik 2003 óta. De hogy erről mért nem tud szinte senki? Mért nincs kint még a kapuban sem egy tábla? Azt nem tudom.

Ma

A Budai Arborétumban voltunk.















És a Feneketlen tónál.

Nemoda Buda Örs

Fújt a szél, de meleg
Nem voltam már beteg
Pár embernek sok a pénze
Költözzünk ki mi is végre
Nem jó ez a lakótelep
Inkább a budai hegyek.

Sziget

Az elmúlt évek legromantikusabb estéjét élhettem át! Köszönöm!

Majom

És igenis bizonyítást nyert, úgy tanítják általánosban a j-ly-t, hogy meg kell nézni, l-el értelmes-e a szó! Egy magyar szakot végzett tanár mondta nekem, jó? És persze rossz szabály, de így mondják, nem én találtam ki. És nem csak a majomra igaz! És lehet elnézést kérni!

Ááá

A pólóm, a Nike a lábamon, a tányér az asztalon, a ceruzám, ez a billentyűzet, amin írok, a szék, amin ülök, a lámpa, ami világít, mind, mind kínai. És most már az olimpia is!!!!!!! Áááááááá.

Égézségügy... HAPCI!!!!!

Úgy történt, hogy megint töretlenül egészségügy, bár lehetne egészebb egész is, pláne ennyi pénzért, de mindegy. Persze most írok róla, amikor már kicsit törettebben, de még azért eléggé.

Amiért érdemes, izgalmas:
- 1991-es születésű anyukák...
- épp válófélben lévő anyuka, nem a férjtől van a gyerek, de hivatalosan mégis. (a jog nem ismeri el a házasságtörést? hmmm....)
- rendvédelmi jellegű munkát végző apuka megkérdezi, biztos kell-e a személyi... (no comment)
- napi tipp: 10-ből vajon hány anyuka tudja a házasságkötés pontos dátumát?
Egyszóval: sorsok, na ezeket imádom, amikor a száraz adatok mögül egy élet bújik elő. Valahogy ezt lestem a biztosítóban is. (ez bizonyítja, hogy nem vagyok odavaló...)
Na és nem beszélve arról, hogy csak felpattanok a 7-esre, és hopsz, itt is vagyok.

És amiért garantáltan nem érdemes:
- felelősség kontra pénz (ennyiért? na ne! és mégis!)
- kreativitás-szint: mínusz 273 fok
- megbecsülés-szint: mérhetetlen (-ül alacsony)

Az tartja egyben ezt az egész lósz_rt, hogy vannak nálam elhivatottabb emberek.
Ennyi.
Reformok, megbecsülés, fizetés ide vagy oda, mindig lesznek olyanok, akik a vállukon elcipelik akár a világ végéig is ezt az egészségtelen ügyet.
Hogy őket (engem is éppen, pedig nem tartozom közéjük) le lehet hülyézni?
Persze. Kit nem?
Igen, becsülöm őket nagyon, és egy kicsit irigykedem is. Ha csak egyszer az életben találnék olyan állást, ahol valóban szeretek dolgozni! Lehet, hogy ez most megint nem állás lesz. Otthoni cucc lesz a vége megint, előre látom. Pedig próbálkozom én (beilleszkedni, tartozni valahova, minden reggel elindulni, hogy legyen honnan hazaérni a Kihez), de ez nem én vagyok, úgy látszik. Sodródom ide-oda. Nem, valahogy nem megy.
Majd egyszer talán, ha lesz rá hely-idő-pénz, létrehozok egy munkahelyet, ahol a távmunkások dolgozhatnak. Kellemes környezet, főnököd ugyanúgy nincs, ahogy otthon se, mégis máshol vagy, emberek között. A falakon könyvespolcok, bevezetve az internet, kis teakonyha. Minden, mint egy rendes irodában, csak mindenki a maga dolgát csinálja. Ki filmszöveget ír, ki fordít, ki diplomamunkát ír, míg mások adatrögzítenek, golyóstollakat szerelnek össze, stb, stb.
Na, most hagyom abba.
Megyek vissza.
Dolgozni.
Egészségtelen ügy, én mondom.

Már megint csak én írok ide? :(

Mesevilág(?)

Szinetár-Bereczky musical duett esten voltam nemrég. A férfi-nő felállásból gondolom sejthető, milyen témájú dalok voltak főleg. Musical, rajzfilm...ami belefért. Már régen történt meg velem ilyesmi, és rájöttem kicsit hiányzik. Hiányzik, hogy hagyjam magam elvarázsolódni. Úgy, ahogy már régen nem hagytam. Abban a világban minden tiszta és átlátható. A nő az nő, a férfi férfi, a szerelem szerelem. Nem futnak előle, nem játszmáznak, nem manipulálgatnak, nem hazudoznak, nem titkolnak. Bevállalják. Önmagukat, az érzéseket, egymást, teljes mellszélességgel. Senki nem agyal azon, hogy ki mit mondott, és azt vajon tulajdonképpen hogyan értette, és végül mit is jelent akkor ez igazából? Mert ez a három manapság csak ritkán egyezik. Hát nem erre vágy(t)unk mind? Van olyan kislány, aki titkon nem akart hercegnő lenni? És ez ma mind csak mese. Csak színpadra állítva, megrajzolva létezik, tele hanggal, fénnyel, színekkel... Szétnézek a mai világban: álarcok mögé bújunk, félünk, árnyékmeccseket játszunk, felületesek vagyunk, menekülünk. Hogy mi elől? Amit úgy hívnak ÉLET. Az ember visszanéz és rájön, hogy annyira próbálta/próbálja bevédeni magát a fájdalomtól és a csalódástól (így keresvén a boldogságot), hogy közben a legfontosabbakat elfelejti: élni és boldognak lenni! Persze rendben van. Ők színészek ebből a világból, szerepet játszanak a színpadon. De amikor egymásra néznek, ott van a szemükben a ragyogás, annak a másik világnak a fénye, ami már nem eljátszható. Akkor mégsem "csak" mesevilág? Bárkinek is, köszönöm az élményt! Varázslatos volt!

Bogyókám

Legkedvencebb Bogyókám is jelen van minden nap a táborban. Kicsi, szemüveges (a füle mögé hajlíott szárú :) ), mindig halkan beszél, és nagyon-nagyon huncut mosolya van. Kockás gatyában rohangál a kis fickó, és tudja magáról, hogy ellenállhatatlan. Ilyen fiam lesz!

Vill meg csill

Kész lett! Mármint a fürdőszoba, meg még sok más dolog is. Van már hová menni, ha elviszi a Duna a lőrinci házat, de vendégek még (hosszabb időre) nem jöhetnek. Nincs konyha.

csill meg vill

Széééééééép lett!!!!! Készen van! Nincs többet sittkupac :) :) :) :) :) :)
Közben szolidarítottam az osztályon ápolt égett betegeinkkel, begyújtottam a kerti sütőt. Aúúúúúúú......
Most már jöhet a vendégsereg a szép kertbe, sálálá.