Én tudom, hogy nem várhatok sokat másoktól, de azért ez kezd szar lenni. Tényleg. Persona non grata vagyok a legjobb barátom (sőt barátaim) életének egyik legfontosabb történésekor. És mi a bűnöm? Csak az, hogy szerettük egymást, aztán egyszercsak már máshogyan szerettük egymást, és végül elváltak azok a útjaink. De most is vannak közös utak, igaz másfélék, de nekem fontosak. Vagyis nemcsak nekem. Miért képtelenek ezt mások felfogni? Most igenis fröcsögni fogok! Élik a begyöpösödött, szar életüket, osztják egymást, alázzák egymást, csalják egymást, pletykálkodnak, rosszindulatúak....Ami engem nem zavar, mindenki úgy cseszi el az idejét, ahogy akarja. A baj az, hogy képtelenek felfogni az olyan emberi és párkapcsolatok mélységeit, mint ezek. De ha már nem értik, legalább kérdezzék meg miről van szó. Nem ők kívülről eldöntik mi a szitu -persze mindneki magából indul ki- és gyűlölködnek. És ami a legrosszabb, hogy mégcsak nem is én hallgatom, hanem ők. És elrontják a szájízét a szervezésüknek, és az örömüknek, és emiatt kinyílt a bicska a zsebemben.
Komolyan elgondolkodtam, hogy egyesével felkeresem őket, és megbeszélem velük. Teszek egy kísérletet a normális hangú emberi beszélgtésre. És ugatás befejez!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése