MÁV csoda

Tegnap este. Éjjel....Áll a vonat. 10 perc, 20 perc, MI VAN MÁR??? Jön két ember fehér MÁV-os pólóban, cékla fejjel. Ajajj... Kinyitják az elektromos szekrényt:
-Te látod a hibát? Mert én nem.
Na mondom, egyhamar nem indulunk tovább. Állunk, várunk. Odakint tombol a vihar, hatalmas villámok, orkán erejű szél. És már elmúlt éjfél. Visszajön a fehér pólós. Esküszöm életemben nem láttam még ilyen vörös arcot! Azt mondja szálljunk át ez első kocsiba, az el fog indulni hamarosan. És zutty! Töksötét lett. Szuper. Bezárva éjjel egy űrvonatba, sötétben, egy rakás ideges ember között. Kész klausztrofóbia. Nyomják az ajtónyitó gombot, mint az idióták. És csodák-csodájára az nem működik az áramtalanított vonatban! Ki hitte volna? Próbáltam diszkréten jelezni, hogy bizonyára van kézi ajtónyitó is, nem hiszem, hogy áram nélkül itt kell megszáradni a vonatban. Végül sikerült kinyitni, persze a kézi nyitóval :) Árohantunk, szarrá áztunk, mert az még hiányzott. Mi a jó ebben? Az ilyen helyzetekben jól látod ki milyen ember. Ki hogyan reagál. Velem szemben a srác majd szétdurrant. Bal oldalon meg röhögött. Ami azt illeti én is. Kiderült, hogy közel lakunk, és nem tud hogy hazamenni. Elvittem kocsival. Olyan jó volt egy idegen emberrel (akinek még a nevét se tudom) beszélgetni. Barátságosan, viccesen, kedvesen.

görényfölény

Hetente egyszer tapintatlanul eltoljuk a foltelt és megfosztjuk a görcsöt kemény munkával összegyűjtött kincseitől. Lássuk csak: söröskupakok (az hetente min 5 darab), fokhagyma, öklömnyi krumpli, fürdőszivacs, atomjaira hullott csipeszek, szétnyammoggott rágók, körömkefe és párszor már a partvist is megpróbálta becibálni. Igen, keresztben, előre-hátra ráncigálta a másfél méter (!) hosszú partvist.
Amióta menyétféle-tartó és ápoló lettem már meg sem lepődtem, hogy Őrségben amikor előző este nagy műgonddal letűztünk az erdőben 9 db kiszászlót, hogy majd másnap annyival kevesebb lesz a meló, reggel odaérvén tapasztalnom kellett, hogy a kis zászlók szana hevernek, egyik sincs a helyén, volt ami meg sem lett, ellenben tele voltak apró kis tűszúrásnyomokkal. Miután előző héten két nyuszt is áthullámzott előttem ugyanazon a helyen ill gyakran látom anyám habkövét összerágva, nem volt nehéz rekonstruálni a cselekménysort.

Nyócker(gület)

Vannak rohadt napok, amikor a város összes házának repedéséből és sikátorából előkúszik a nyomor, a romlottság, az őrültség, úgy általában egy szociális munkás teljes ügyfélköre, akik sajnos nem őt, hanem téged találnak meg. Mindegy melyik oldalról kerülöd ki, neked megy és rádvakkant, ha jó napod van, le is köp, félrelök, olyan a lelkednek ez mint egy földcsuszamlás. Gyengébb napjaimon idegesen csavargatom ilyenkor a hajam, elkezdem piszkálni a bőrt a hüvelykujjamon, még gyengébben elszívok délutánra egy fél doboz dohányt. Ma erősebb voltam és végig azt a szempárt kerestem, akinek a tekintetében feloldódhatok, aki szintén velem együtt érzi de megnyugtat egyetlen pillantással, hogy Ne félj, mindjárt elmúlik. Megtaláltam. Egy röpke pillanatra ugyan, de olyan volt, mint egy tisztító árhullám, mely kimosott minden törmeléket a küszöbről. Egy srác állt az egyik villamosmegállóban. Hű. Ruha is volt rajta. Hű. Vöröskeresztes egyenruha. Hű. Volt nála egy nagy fekete sporttáska….és a Nagymadár a Szezám utcából egy plüssfigura formájában, lábain fején damil, ami egy kis kereszthez volt erősítve, amit a srác tartott és ahogy forgatgatta, úgy mozgott Madár is. Játszott vele a táskáján. Léptetgette, meg néha meghajolt.
Ha tudná milyen hálás voltam neki.
Amúgy vicces, mert az ilyen borult pillanatokat általában a kutyák tudják még bennem elmulasztani. Hálás tekintetet keresel egy nagyvárosban? Tarts kutyát!

1999. augusztus 11.

1986 óta vártam a napfogyatkozást. Akkor kb. 9 éves voltam, és a kedvenc könyvem az Ég és Föld című ismeretterjesztő mű volt. „A következő napfogyatkozás, ami hazánkból is látható, 1999-ben lesz.”

Jesszusom.

Hány éves is leszek akkor? Hihetetlennek tűnt, hogy egyszer annyi idős leszek, és ezt láthatom. És most, nyolc év távlatából - milyen régen volt…

Akkor már aktívan benne voltunk a csillagászatban. Az MCSE tábora Szeged mellé, Szatymazra szerveződött, mint később kiderült, a lehető legrosszabb helyre.

A tábor előtti hetekben már lelkesen gyűjtöttük a napfogyinéző szemüvegeket, minden távcsőre és binoklira napfóliát szereltünk, és próbáltuk lebeszélni a nagyközönséget a kormozott üvegek és túlexponált negatívok használatáról (ilyen negatívot tartalmazó szemüveggel is találkoztunk egy kis élelmiszerbolt pultján…). Fejből tudtuk a várható jelenségeket, az állatvilág reakcióit, a horizont színét.

A táborba már előző nap leutaztunk. A társaság egy kis része az én Trabant gyártmányú személygépkocsimmal tette ezt, a többiek már a táborban vártak. Siettünk csatlakozni hozzájuk, túlságosan is. Már több falun keresztül követtünk egy óriási fákat szállító (ún. faszállító) teherautót, kb. 40 km/h sebességgel. Az élénk szembeforgalom és a 26 lóerő természetes kipörgésgátló hatása miatt nem tudtam megelőzni. De lám! Elfogy a sor szemből, na most már aztán elég! Előzés. Lakott a terület. Zebra. Kanyarodósáv. Keresztbe kasul csíkok az úton. Rendőrautó.

-Jó napot kívánok, forgalmit, jogosítványt, személyit kérek.

-(ajjajjj…) Tessék.

-Hová oly sietősen?

-Napfogyatkozásra megyünk Szegedre…

-Hát úgy látom, most pénzfogyatkozás is lesz… Ez bizony egy többrendbeli feljelentés.

-Izé… Nem lehetne valahogy itt a helyszínen elintézni? (Riadt szempárok a Trabantban.)

-Hát, sajnos… Még ha a kolléga nem lenne itt… (Kolléga balra el, megállít egy újabb áldozatot.)

-Na jól van, rendben, adjon 3000 forintot, jó úgy?

-Huhh, nagyon is jó! (Pénztárcámban koppra 3000 Ft, ötszázasokban, többi pénz a kesztyűtartóban. Átnyújtom a köteg pénzt, a kiürült tárca a kezemben lóg.)

-Ez az összes pénzük?

-Hát…

-Na jól van, húzzanak innen! (Levesz pár ötszázast, a többit a kezemben hagyja.)

Folyt. Köv.

Aggtelek

Nesztek kulcsinger, tessék pötyögni!
(Tudom, az országjárás nagy falat, Borsó benned bízom, majd segítek!)

Életképek

Majd írok is, ha rámszakad a sokidő.
Tarján, 2006.
Valakinek beugrik valami ezekről?

Szatír a réten

Hát, szóval...Az úgy volt, hogy volt egyszer egy szatír a csillagásztáborban. Előszeretettel taperolta a 25 alatti ifjú hölgyeket, persze suttyomban az asztal alatt. Később kiderült, hogy mellesleg családos ember...Gáz. Egyik éjjel felkerekedtünk egy fergeteges éjszakai túrára, amit B. kihagyott. Inkább elment szundizni a sátorba. Felmerült a kérdés, hogy amíg mi az erdőben, addig B. egyedül a sátorban, és szatír meg??? Ezt végig gondolva B. (aki, mint látjuk remek önvédelmi praktikákkal rendelkezik) maghoz vette a porcelán müzlistálat, hogy majd azzal jól fejbecsapja a tolakodó taperolót. Aki végülis velünk tartott a túrán, úgyhogy ezzel elhárult a veszély. M. szegény meg jól ráfeküdt a tálkára, ami biztos nem volt túl kényelmes... :)

leporolt gyermekévek

Sárga alapon nagy pettyes katicák, egy darab rongy. Ennyi az emlékem hátulgombolós koromból. Kiskori munkásságomat két fő szakaszra tagolnám: amikor még nem volt hajam és miután már lett. Előbbinél fergeteges jacuzzi-partykat csaptam az erkélyünkön feldobott narancssárga műanyaglavorban, ömlött le a víz a 3.emeletről. Anyukám ilyenkor párás szemmel csak a karjait tárogatta – játszik a gyerek - .Aztán jött a kemény dac-korszak, amikor tudom, szívesen vettem fel egymásra az összes bugyimat (Anya persze ilyenkor is a kelleténél nagyobb frekvencián sipákolt – hogy mér nem tudnak ezen egy jót röhögni a szülők?). De az egyik kedvenc emlékem kisiskolás koromból maradt fenn, ami alátámasztja, hogy a gyereknek nem lehet elég korán elkezdeni magyarázni a városi infrastruktúra mibenlétét. Nekem ugyanis szent meggyőződésem volt, hogy míg én fürdök, 40 láb mélyen meglett férfiak lapátolják nekem a szenet, hogy én forró gőzben ejtőzhessem. Gondoltam, vmit én is nyújhatok cserébe, ne unatkozzanak már szegények, megragadtam a zuhanyrózsát és jött a Süsü. Ez volt a rádiós-korszak.

Sejj, vidám dolog a csillagászat!

Ágasvári kantin, borult az ég :)

Szöveg nélkül

Egy kis képriport, valamelyik csillagásztáborból. Neveket a személyiségi jogok védelmében nem közlök :))

Az elsők

Vajon hány gigabájt a humán winchester? Érdemes lenne kiszámolni. Ha az elején akarnám elkezdeni az emlékek leírását, vissza kellene mennem zéró éves koromig. Meglepően korai emlékeim is vannak. Az egyik ilyen, hogy hanyatt fekve, lebegve haladok a járdán (valószínűleg ún. babakocsiban tolnak az ún. szüleim), és a fák lombja halad felettem. Mivel novemberben rakott le egy költöző madár (ez eleve gyanús..), és a levelek szép zöldek voltak, korom nemigen lehetett több, mint öttized földi év.
Tisztán emlékszem az első komoly játékomra is, egy gyerekágy fölé lógó zsinóron elhelyezett sárga, műanyag csaillagsorra. Ezt valamiért nagyon jó volt nyalogatni. Lehet, hogy a csillagászat iránti vonzódásom is innen ered.
Egy éves koromtól az emlékek száma exponenciálisan növekszik, részletes felsorolásukra ezért nem teszek kísérletet.

vki adna nekünk nevet?

Hát, rólunk sem fognak mitológiai alakot megmintázni, és remélem nem az épp elfolyó nyálamat törlöm le az államról. De tessék A Bizonyos kelet-mao-i kalandsorozat egyik színtere, Marci nézd már meg a kukád lécci én már nem emlékszem hol. Legyen mondjuk Füzérradvány.

nemlátnemhallnemdumál

2002.nyara - Ágaska, báránykövi babuinok a külső kifutóban láthatóak

aláírás

Néni a hivatalban:
-Hölgyem itt írja alá!
-Hogyan írjam alá?
-Ahogy a leveleket szokta...
-Értem már! "Sok szeretettel, puszil: Nagyi"

Mary Lennox

Van egy kertem, odalenn, ajtaja is van, nyitva áll, bárki beléphet rajta. Gondozgatom már egy ideje. Akad benne tövises hetyke, szolíd apró fehérszirmú, ami sosem nő magasra, szeszélyes indás aminek sosem épp az kell, amit adnék neki, izgalmas egyévesek, amik – mire átültetném őket biztosabb talajba – már el is virágoztak én meg csak legyinthetek rájuk. Persze gyom is tenyészik, mindig előttem lesznek egy hajtással. Nekem jó a kertemben. Egyszer megláttam egy távoli sugárzó kis fénypontot. Nem kellett sokáig erőltetnem a szememet, gyorsan fényesedett. Örültem neki, szépen be fogja világítani a kertemet. Tán még újak is nőnek benne. De az nem lassított. Becsapódott. Én meg csak álltam ott, szemem-szám tele sáros földdel, kertemnek csak romjai, törött ágai mindenhol. De a kert nem volt halott. Újra kivirágzott. És amikor újra megláttam a fényt a horizonton, már tudtam mit kell tennem. Ajtaja már máshol van. Kulcsa pedig egy virág, melynek csak én ismerem termőhelyét.

Na csá!

A deguim WC-papír guriga szobrászatot nyitottak. Hatalmas ütemben zajlik a gyártás. A műveket szívesen elajándékozzuk. :)

Beköszönő

Kedves szerzőtársaim!
Az előzőhöz hasonló sztorik elhallgatása innentől kezdve kötelességmulasztásnak minősül! Továbbá mindenki lesz szives visszaemlékezni és sorra leírni (lehetőleg fotókkal illusztrálva) a tudatra ébredése óta megtörtént érdekes eseményeket!

akkor én kezdem

2007.aug.03 – csütörtök
Csepel. Karácsony Sándor utca, slatty a HÉV megállóhoz – szoknyában, épp elhaladtam egy BMW és három fa…férfi mellett, amikor hallom – de nem egészen, mert épp akkor repesztett el mellettem egy busz - , hogy: - Hű de szép a lá… - micsoda, hű de szép a lábam? Visszanéztem, gondoltam vetek egy hálás mosolyt, erre mind a három guggol a bömci seggénél és áhitatosan bámulják a tolatólámpát.
„Hű de szép a lámpád”