Úgy kell nektek csúnya biztosítók, fizessétek és becsüljétek meg a képzett munkaerőt, sőt, általában a munkaerőt, ne dolgoztassátok őket hatszor tíz órában egy héten, akkor majd nem lesz elégedetlen mindenki, és nem lépnek le a dolgozók pár hónap után!
(Esti olvasmánynak pedig ajánlom a Munka Törvénykönyve 119.§-át.)
Jó döntés volt, Koperta, előre a Minőségi Televíziózásért!
2007. november 29., csütörtök
2007. november 28., szerda
Hogy ez hogy?
Nem volt előzménye - in medias res - úsztam a vízben, de eszembe jutott valami amit nagyon fontos volt lejegyzetelnem, ezért kimásztam a vízből egy betonperemre, és visszanézve láttam csak meg, hogy egy undorító, mocskos kis kanálisban pancsikoltam. Hát ez akkor mindegy is volt, igen ám, de a part túl oldalán (2 méterrel odébb) a Gyurcsány közeledett. Hátratett kézzel, megfontoltan lépkedett és közben magában motyorászott. "-Jó napot kívánok Miniszter Úr!"- mire kimondtam, már le is esett, hogy ez nem a megfelelő titulus volt, de addigra ő már tovább ment, de annyit még hallottam, hogy: "- Miniszter, na még ez is...felháborító".
A fejemben lévő álomszobát majd máskor próbálom meg részletesebben is elképzelni, most csak annyit, hogy ül a szoba közepén a feladatra megfelelő alkalmazott és minden álom-akciókor lenyom 4-5 megfelelő színű és mintájú billentyűkombinációt, és ebből megszületik az épp aktuális frusztrációszintemnek mefelelő (rém)képsor. DE AMIKOR A GYURCSÁNYRÓL ÁLMODOK, csak az lehet, hogy a csimpánz - akit a kis alkalmazottnak tették oda ketrecbe társaságul - elszabadul, és végigrobog a klaviatúrán (ezt most onnan flesseltem, hogy egyszer msn-ezés közben a görényke is végigszáguldott a billentyűkön és az enterre is sikerült rálépnie :-)) nem győztem utána szabadkozni
A fejemben lévő álomszobát majd máskor próbálom meg részletesebben is elképzelni, most csak annyit, hogy ül a szoba közepén a feladatra megfelelő alkalmazott és minden álom-akciókor lenyom 4-5 megfelelő színű és mintájú billentyűkombinációt, és ebből megszületik az épp aktuális frusztrációszintemnek mefelelő (rém)képsor. DE AMIKOR A GYURCSÁNYRÓL ÁLMODOK, csak az lehet, hogy a csimpánz - akit a kis alkalmazottnak tették oda ketrecbe társaságul - elszabadul, és végigrobog a klaviatúrán (ezt most onnan flesseltem, hogy egyszer msn-ezés közben a görényke is végigszáguldott a billentyűkön és az enterre is sikerült rálépnie :-)) nem győztem utána szabadkozni
2007. november 27., kedd
2007. november 23., péntek
Hogy tuti biztos legyen
Úgy tűnik nekem, hogy 1-2 hete a világ legfontosabb dolga a gépjárműkötelezőfelelősségbiztosítás. Naponta 2 emailt kapok valamelyik fórumról, ez köszön a freemailen, az iwiwen, a tévében, a rádióban, mintha mindenki a muszájbiztosításból akarna megélni. A kaput persze az tette be, hogy Koperta kötelező (hehe) jelleggel emiatt lesz szombaton a munkahelyén, és nem velem. Azt hiszem, bosszúból nekimegyek egy drága autónak.
2007. november 18., vasárnap
Ó Zé!
Zé, Ő az aki akkor is nagyon örül nekem, ha 35 fokos melegben verem ki a sört a kezéből.
Ha már sör, vele egészen új értelmet nyert a "kínaiban sörözés".
Kakaóscsigájának közepét, Dobos-tortájának tetejét bármikor odaadná.
Szó nélkül hagyta ott a Polarisban a látogatókat, amikor nagyon nagy szükségem volt rá. Ezt igen nagyon megjegyeztem.
Étkezési kultúráján egészen nagyokat tudok röhögni, ő amolyan "speciális ínyenc" :-))))
Ha majd felneveltem a gorillabébimet, és nekem is lesz egy saját, biztos Zét fogom megkérni, h a választandó névre, legyen szíves játsza már végig a létező összes szóviccet, nehogy szívjon az a szegény gyerek.
Még most kérjetek Tőle aláírást, pár év múlva már csak a réztábláról satírozhatjátok át magatoknak zsírkrétával papírra.
Ja, és úgy emlékszem 10 perc alatt tanult meg kavalozni...
2007. november 17., szombat
kutyákok
Drága Jenőke! :(((((((((((((((((
Mindenkinek köszönöm a szökevény keresést, megtalálást! Úúúú-úúúúú she's a little runaway...... :)
Mindenkinek köszönöm a szökevény keresést, megtalálást! Úúúú-úúúúú she's a little runaway...... :)
2007. november 14., szerda
Jenőke-para
Nem tudom, van-e nagyobb izgalom, mint egy életveszélyes betegség vérképét várni. Mindenesetre "nem vagyok nyugodt".
Érdekes emberekkel találkoztam az állatorvosi rendelőben. Nagyon fura volt látni, ahogy a harmincas, nagydarab, majdnemkopasz, vagány srác a sebes lábú kutyáját puszilgatja. A Chokito-reklám jutott eszembe: Ne ítélj elsőre!
Érdekes emberekkel találkoztam az állatorvosi rendelőben. Nagyon fura volt látni, ahogy a harmincas, nagydarab, majdnemkopasz, vagány srác a sebes lábú kutyáját puszilgatja. A Chokito-reklám jutott eszembe: Ne ítélj elsőre!
2007. november 7., szerda
Szerinted?
"Néha félek, hogy egyedül maradok nélkületek. Hogy a világ sablonszerű létfenntartássá silányul, a tanulás kényszerré, a munka kötelességgé, a családi élet a háztartásvezetéssé, a holnap a mává. Olyan élethelyzet ez, mikor a gondolatok már csak a terhedre vannak, a vágyak csak a keserűséged táplálják. Nem tudnám, hogy félni kell ettől, ha nem látnám ezt nap mint nap az elárvult szemekben, a megtört testeken." /Demeter Endre/
2007. november 5., hétfő
novemberi összesülés
6 (kedd) - 17.00 : beszélgetés R. Dawkins: Isteni téveszme c. művéről szkeptikus bubusokkal (Gödör)
8 (csüt) - 19.00 : Kaláka (Gödör)
17 (szom) - 21(?): Tündérground lemezbemutató (Gödör)
22 (csüt) - L'art pour l'art; Két férfi egy nő és egy férfi (Bábszínház)
28 (szer) : Mezítláb (After Music Club)
8 (csüt) - 19.00 : Kaláka (Gödör)
17 (szom) - 21(?): Tündérground lemezbemutató (Gödör)
22 (csüt) - L'art pour l'art; Két férfi egy nő és egy férfi (Bábszínház)
28 (szer) : Mezítláb (After Music Club)
Quimby-feszt
Koperta tollából már született egy kis élménybeszámoló.
Jó kis rendezvény volt ez, csak sajnos rossz helyen. Mint megállapítottuk, a zenekar kinőtte az Almásit. A koncert előtt már nem is lehetett jegyet kapni. A nagyterem fullra volt tömve, ez még a szellőztetés hiányától eltekintve rendben is volt. De amikor ennyi ember a kisszínpados műsort próbálja megnézni, az már elég esélytelen. A két db wc is kevés kétezer emberre, ezt viccesen illusztrálta a fiú vécé előtt lányokból álló sor. Amúgy jó volt a stand up, a Quimby, még Szilárd is. A 2 órára kiírt Jam-nek sajnos nyoma sem volt, negyed háromig vártunk, amikoris elkezdték szétszedni a kisszínpad hangtechnikáját. Lehet hogy technikus-jam-re gondoltak?
Jó kis rendezvény volt ez, csak sajnos rossz helyen. Mint megállapítottuk, a zenekar kinőtte az Almásit. A koncert előtt már nem is lehetett jegyet kapni. A nagyterem fullra volt tömve, ez még a szellőztetés hiányától eltekintve rendben is volt. De amikor ennyi ember a kisszínpados műsort próbálja megnézni, az már elég esélytelen. A két db wc is kevés kétezer emberre, ezt viccesen illusztrálta a fiú vécé előtt lányokból álló sor. Amúgy jó volt a stand up, a Quimby, még Szilárd is. A 2 órára kiírt Jam-nek sajnos nyoma sem volt, negyed háromig vártunk, amikoris elkezdték szétszedni a kisszínpad hangtechnikáját. Lehet hogy technikus-jam-re gondoltak?
2007. október 31., szerda
Violino
Szemerkél. Kezd beázni a cipőm orra. „Csepp-csepp csepereg”…pizzicato…mivan? –Khhm-khhm. Valaki megböki a vállam, hátranézek. Senki. Abban a pillanatban két ujj megszorítja az állam és előrerántja. Meglátom a tükörképem a villamos üvegében. Az ajtó mögött pedig egy kisfiút, aki egy frissen faragott hegedűcsigát tart a kezében a világ legboldogabb tekintetével.”Nem felejtettél el valamit?” Ó dehogynem, Kedves Koperta, valamit én is elfelejtettem megírni múlthét pénteken :-) Annyira, hogy az extázis legszorosabb meneteiben már a zenére sem tudtam figyelni, csak a szavakra, amik a fejembe tolultak…
Fodor Ákos: „a Hegedűről kevésnél is kevésbé szól, hogy „fa”, „bél”, „szőr”.”
Sötét, zordon lucos – öledben megpihenő bárány – izzadó kanca
Yehudi Menuhin: „Ha Isten, mint mondják, a maga képére teremtette az embert, akkor bízvást állíthatjuk, hogy az ember saját képére alkotta a hegedűt, helyesebben a nő képére, mert a hegedű gyönyörű istennő.”
S mint efféle teremtmény, oly bánásmódban részesül, mi neki éppen kijár: hajtják, űzik, gyötrik, az utolsó nyikkanásig lemarnak róla minden hangot. Van aki úgy játszik, hogy az ember azt hihetné, hogy közben éppen receptet olvas „még két tojás, 20 deka liszt”…a vonóval lapoz…Van aki – hogy ha akár egy hangot is vét Rajta – arcán torz fájdalom ül, és őszintén a bocsánatáért eseng…
Móra Ferenc: A hegedű
"Gyerek voltam még, Annak is aprócska.
Egyéb játékom Nem volt, csak egy ócska,Vén hegedű, mit Poros nyugalomban Leltem a lomban,Valamely sarokban. Az Isten tudja, Ott ki felejtette, Hol porlad a kéz, Amely odatette:De megörültem Én neki felette, Bár nem is sejtém, Mire való vóna.
Mellette nyűtten Hevere vonója.
Róluk a port biz Le se törülgettem Hanem azonnal Szolgálatba vettem:Lónak a hangszert, Kardnak a nyirettyüt. Mulattam vélük Hol külön, hol együtt, Mikor miképen Kivánta a játék.
Az igaz célra Rá mégse találék, Bármi csapongó A gyermeki elme.(Ó, ha ma olyan Félannyira lenne!)Megesett olykor, Persze akaratlan, Hogy vonómmal a Húrok közé kaptam:Zörgött, csikorgott, Kinosan sikongott, De nem kedveltem Ezt a fura hangot.
Egyszer azonban, Isten tudja honnan:Hozzánk egy vándor Egyszerre betoppan. Orcája sápadt, A ruhája tépve, Nem mertem nézni Ragyogó szemébe. Megáll előttem, A hegedűt nézi, Csak nézi, nézi S kezembül kivészi. Lágyan, szeretettel Lefujja porát, Megpengeti halkan A húrok sorát, Aztán szilajan Álla alá kapja, A tépett vonót A húrokra csapja, És húzza, húzza Egyre tüzesebben. Sohse hallottam, Ilyet életemben!
Olyan volt, mintha Röpitne hinta És rengve-ringva Szállnék föl a mennybe, Az Isten elejbe S kristályteremekbe Az angyalok serge Játszna velem. Aztán olyan volt, Mintha anyám Ringatna lágyan Szelid karán S már szenderegtem Lassú dalán, Mikor a vándor Ment, ahogy jött: lopva, Hegedűm dobva Szótlan a sarokba. Én meg sieték, Lázban dideregve, Csuda-hegedűm Zárni a szivemre. Esengtem neki, Kezem összetéve (Ki nem volt gyerek, Kinevethet érte): Hogy jöjjön elő aTündér, aki benneLakik s az elébb Szivem telezengte! Csak jöjjön elő Fátyolköntösében, Ahogy tanultam A dajkamesében, Csak jöjjön elő A drága, a fényes S ami az enyém, Minden az övé lesz! Csak jöjjön elő: Rimánkodtam egyre...S még szorosabban Szoritom szivemre.
A fa nyöszörgött, Mintha lelke lenne: Megtudom mindjárt, Hogy mi lakik benne? Faragó-fúró Szerszámot kerestem: A hegedűnek Húrjait leszedtem, Fájának vésőm Neki feszitettem S csak ahogy széttört Apró darabokra, Néztem zokogva A drága romokra. Ó, de nem a kárt, Nem a játék vesztit: Sirattam azt, hogy Nem találtam semmit...Azóta eljárt Az idő felettem, Nemcsak megnőttem, Hanem ez egyben, Meg is öregedtem: Hiába tanultam, Meg nem javultam, Máig se okultam. Ma is, ami szép Akad az utamba, Lelket keresek Gyerekésszel abba, Mindig apróra Bontogatom.
S a semmit mindig Megsiratom."
Lelket, halljátok??? Lelket! A hegedűnek lelke van! Egy darab fenyőág, ennyi tartja össze a világot…
Fodor Ákos: „a Hegedűről kevésnél is kevésbé szól, hogy „fa”, „bél”, „szőr”.”
Sötét, zordon lucos – öledben megpihenő bárány – izzadó kanca
Yehudi Menuhin: „Ha Isten, mint mondják, a maga képére teremtette az embert, akkor bízvást állíthatjuk, hogy az ember saját képére alkotta a hegedűt, helyesebben a nő képére, mert a hegedű gyönyörű istennő.”
S mint efféle teremtmény, oly bánásmódban részesül, mi neki éppen kijár: hajtják, űzik, gyötrik, az utolsó nyikkanásig lemarnak róla minden hangot. Van aki úgy játszik, hogy az ember azt hihetné, hogy közben éppen receptet olvas „még két tojás, 20 deka liszt”…a vonóval lapoz…Van aki – hogy ha akár egy hangot is vét Rajta – arcán torz fájdalom ül, és őszintén a bocsánatáért eseng…
Móra Ferenc: A hegedű
"Gyerek voltam még, Annak is aprócska.
Egyéb játékom Nem volt, csak egy ócska,Vén hegedű, mit Poros nyugalomban Leltem a lomban,Valamely sarokban. Az Isten tudja, Ott ki felejtette, Hol porlad a kéz, Amely odatette:De megörültem Én neki felette, Bár nem is sejtém, Mire való vóna.
Mellette nyűtten Hevere vonója.
Róluk a port biz Le se törülgettem Hanem azonnal Szolgálatba vettem:Lónak a hangszert, Kardnak a nyirettyüt. Mulattam vélük Hol külön, hol együtt, Mikor miképen Kivánta a játék.
Az igaz célra Rá mégse találék, Bármi csapongó A gyermeki elme.(Ó, ha ma olyan Félannyira lenne!)Megesett olykor, Persze akaratlan, Hogy vonómmal a Húrok közé kaptam:Zörgött, csikorgott, Kinosan sikongott, De nem kedveltem Ezt a fura hangot.
Egyszer azonban, Isten tudja honnan:Hozzánk egy vándor Egyszerre betoppan. Orcája sápadt, A ruhája tépve, Nem mertem nézni Ragyogó szemébe. Megáll előttem, A hegedűt nézi, Csak nézi, nézi S kezembül kivészi. Lágyan, szeretettel Lefujja porát, Megpengeti halkan A húrok sorát, Aztán szilajan Álla alá kapja, A tépett vonót A húrokra csapja, És húzza, húzza Egyre tüzesebben. Sohse hallottam, Ilyet életemben!
Olyan volt, mintha Röpitne hinta És rengve-ringva Szállnék föl a mennybe, Az Isten elejbe S kristályteremekbe Az angyalok serge Játszna velem. Aztán olyan volt, Mintha anyám Ringatna lágyan Szelid karán S már szenderegtem Lassú dalán, Mikor a vándor Ment, ahogy jött: lopva, Hegedűm dobva Szótlan a sarokba. Én meg sieték, Lázban dideregve, Csuda-hegedűm Zárni a szivemre. Esengtem neki, Kezem összetéve (Ki nem volt gyerek, Kinevethet érte): Hogy jöjjön elő aTündér, aki benneLakik s az elébb Szivem telezengte! Csak jöjjön elő Fátyolköntösében, Ahogy tanultam A dajkamesében, Csak jöjjön elő A drága, a fényes S ami az enyém, Minden az övé lesz! Csak jöjjön elő: Rimánkodtam egyre...S még szorosabban Szoritom szivemre.
A fa nyöszörgött, Mintha lelke lenne: Megtudom mindjárt, Hogy mi lakik benne? Faragó-fúró Szerszámot kerestem: A hegedűnek Húrjait leszedtem, Fájának vésőm Neki feszitettem S csak ahogy széttört Apró darabokra, Néztem zokogva A drága romokra. Ó, de nem a kárt, Nem a játék vesztit: Sirattam azt, hogy Nem találtam semmit...Azóta eljárt Az idő felettem, Nemcsak megnőttem, Hanem ez egyben, Meg is öregedtem: Hiába tanultam, Meg nem javultam, Máig se okultam. Ma is, ami szép Akad az utamba, Lelket keresek Gyerekésszel abba, Mindig apróra Bontogatom.
S a semmit mindig Megsiratom."
Lelket, halljátok??? Lelket! A hegedűnek lelke van! Egy darab fenyőág, ennyi tartja össze a világot…
2007. október 24., szerda
Szá(s)zvíz
Életem egyik legjobb hangulatú képsorát akkor álmodtam meg, amikor becsöngettek az ELTE-n. Nem, nem akkor amikor rácsuktam a wc-ajtót az ujjamra, bár azt is az első szorgalmi héten sikerült összehozni, hanem már a 2. vagy 3. héten, amikor talán sejttan és etológia előadás között volt egy 4órás szünet, ím hazajöttem és elszundítottam. Egy hídon ébredtem, lelógott róla a lábam, lágy, meleg víz fodrozta körül. Felültem, feltürtem a nadrágszáramat mindkét lábamon és körülnéztem: amíg a szem ellátott, víz vett körül mindenfelé (most már a színét is meg tudnám mondani, Baricco Tengeróceánja volt), a víz fölött pedig egész szabálytalan irányba tekergőzött ez a mindössze fél méter széles híd vagy út, ami végig apró kék mozaikdarabkákból volt kirakva. Nem volt egyenes, föl és le kanyargott, itt szűkült, amott meg kiszélesedett, néha lelógott egy kicsit a víz alá. Szóval: szürke, borongós, „Bariccos” idő, meleg víz, kék mozaik. Ahogy haladtam, egy idő múlva az út körül falak kezdtek el emelkedni, gyönyörű boltívekkel nyúltak át egymásért, és mindez vastag ecsetvonásokkal hatalmas foltokkal kiszínezve. Amikor elhaladtam az utolsó boltív alatt is, a távolban a túlparton megpillantottam…a déli tömböt, de nem volt körülötte semmi, egy homokdűnés parton állt egymagában…
Abban az évben már járt egyszer itt a Hundertwasser kiállítás, jártomban-keltemben szokásos módon szkenneltem, és tekintetem csak egy pillanatra átsuhant a plakátján. És a képzeletem felépítette a többit. Akkor jött az igazi döbbenet, amikor az álmom után rákerestem a neten és a gugli halál pontosan olyan képeket dobott ki az épületeiről, mint amik között én álmomban sétáltam…idén megnézem, az tuti.
Abban az évben már járt egyszer itt a Hundertwasser kiállítás, jártomban-keltemben szokásos módon szkenneltem, és tekintetem csak egy pillanatra átsuhant a plakátján. És a képzeletem felépítette a többit. Akkor jött az igazi döbbenet, amikor az álmom után rákerestem a neten és a gugli halál pontosan olyan képeket dobott ki az épületeiről, mint amik között én álmomban sétáltam…idén megnézem, az tuti.
2007. október 14., vasárnap
2007. október 11., csütörtök
2007. október 9., kedd
Tó Dohottya
sietve érkező perzselt/törött szárnyú angyalkák szárnyait meggyógyíTó, engem szegény antitét zongorára/furulára mindig türelemmel okíTó, hatalmasakat kaccanTó Dé Ó - NIS :-)
2007. október 8., hétfő
1980.10.09.
Minden kedves Dorottya nevű szerzőnknek boldog születésnapot! :)
(és utólag, és előre elnézést mindazon ismerőseimtől, akiknek valamit valamikor nem, vagy késve, mert végül is csak 2566 olyan program van a neten, amibe ezeket beírhatnám (és most meg is teszem))
nyerges vontatott
Gondoltátok volna? Negyed óra mire hazaértem bringával, pont ennyi ideig üldögélt egy muslinca a szemzugomban. Bár átsuhant a fejemben, h megállok egy visszapillantótükörnél és a piros hátsó vagy a sárga első villodzó lámpával megvilágítva magamat kipiszkálom, de mégis inkább tűrtem. És hogy eltereljem magamról a figyelmemet, képzeletben egy töltés mellett sétálva, egyszer csak leguggoltam és beletúrtam a földbe. Egy marék agyag, mindenki így indul, földből, csillagporból, szeretetből. Kiégett tégla lesz-e összecementálva a többivel? Vagy gondos művész kezei közé kerül, finom mívű eszközök formálják kezét, szemeit, szívét…? Nem sokon múlik. De rajtunk mindenképp.
kieg - program alján ló
Okt.20-21 - intenzív swing 7vége
Okt.27 - Kaláka (Marczibányi Tér)
Okt.29 - Korom Attila és Zselenszky (Nap!!!!!!!!!!!!) (Gödör)
Nov. 17 - Tündérground lemezbemutató (Gödör)
Nem színházalunk egyet novemberben?
Okt.27 - Kaláka (Marczibányi Tér)
Okt.29 - Korom Attila és Zselenszky (Nap!!!!!!!!!!!!) (Gödör)
Nov. 17 - Tündérground lemezbemutató (Gödör)
Nem színházalunk egyet novemberben?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)