Önsajnálat befejez

Na egy kicsit most már helyesbítek, mert többen beszóltak a ez előző bejegyzésre...
Szóval a tegnapi nap maga volt a pokol egy bizonyos szempontból. De általános szabály, hogy mindig el kell jutni a legaljáig valaminek, hogy mehessek fölfelé, és nézőpontot váltsak. Ez történt tegnap: Elkezdett lógni a szemhéjam a bal oldalon. Össze vissza fostm magam hirtelen, anyut hívtam. Berendelt CT-re, és találtak arcüreg folyadékot, vagyis gyulladást. Elkértem Borcstól az infralámpájukat, és visszarongyoltam a Jánosba. Ugyanis felhívtam a jófej gyerek fül-orr-gégészeket, és máris írtak nekem szuper orrcseppet, csak be kellet érte mennem. Aztán némi bezélgetés után, amikor is mindenkinek elmeséltem mi van velem, indulok haza. Autó kaputt! Na itt végleg kiborultam. Ezt nem hiszem el. Mi lesz valam így, hogy megyek haza. Hogy jut el a szervízbe, és ami fontosabb Cakk hogy jut el infúzióra ma??? ÁÁÁÁÁ. Na hosszas telefonálás után apu felvette, elhúzott a szervízig, és hazahozott. Közben ezren hívtak.....az utolsótól jó kedvem lett. :)
Aztán ma reggel arra ébredtem, hogy mi is volt tegnap?
Anyu megszervezett nekem mindent, puszi, ölelés, aggódás. Borcstól kaptam lámpát. A kórházban a gégész készséges, aranyos volt. Pe-Pi édesek voltak, örültek, aggódtak, a többi kolléga is. Meg is etettek, mert éhes voltam. Találkoztam az egyik kedvenc betegemmel is, pont jött be. A tesóm egyből kikereste nekem a sárga angyal számát, és felajánlotta, hogy kifizeti. Z szegény nem tudott mit tenni, mert Sólymi romokban volt épp, de aranyos volt, hívott. Nagyim hívott, aggódott, segíteni akart. A főnököm is hívott, a kolléganőm is. Aztán Móni is. A szerelő egyből fogadott szerencsére. Útközben még egy telefon, őt visszahívtam este. Kedves, állapotomról érdeklődő telefon volt, egy orvos kollégámtól ;) Aztán egy levél egy Tbányai exkolleganőtól (több optimizmust kért), vele Skype-oltam is. És a nagypapámmal is. Még Wst-vel is beszéltem kicsit. Ennyi ember mutatta ki tegnap, hogy szeret-kedvel, aggódik értem, és mennyien segítettek. Bocs, ha valakit kihagytam. Szóval betegség ide vagy oda, azért csak jó nekem na! És ez már jelentem végre újra én vagyok! Elmentek a felhők messzire :) (remélem).