Utálatos bejegyzés

Utálok betegnek lenni. Most depizek, és hülyeségeken agyalok. Cakk nagyon beteg, az életét mentegetem egész nap. Szerencsére javul, az állatorvos is ezt mondja. Olyan köcsög gyógyszereket kell szednem, aminek a mellékhatásai: szédülés, kettőslátás, önbántalmazó gondolatok, zavartság...soroljam még??? Sajna ezek egyszerre jöttek, vagyis nem bántalmazom magam, de nincsenek halleluja gondolataim. Pláne, hogy beteg a degum, pláne, hogy felbukkant a múlt (ami, mint kiderült lezáratlan), pláne, hogy az egy randis találatom is csak félreértés volt, pláne, hogy a pasi nem hívott fel, tehát ez sem jött össze, pláne, hogy beszólnak, mert szarul parkolok (de hiába is lapátolnám el a havat, ha leállok a meredekre, nem bírok kiállni, szóval muszáj két kerékkel az úton állnom, és persze a rohadék betonkeverő autó is erre jön, mert végülis februárban sok az építkezés), pláne, hogy rengeteg időm van faszságokon gondolkodni.....És nem vagyok beszámítható sem. Koordinálatlan vagyok a hülye gyógyszerektől, szédülök, nem látok jól, kiesnek a dolgok a kezemből. Olyan vagyok, mint akit agyonvertek. A gyomrom kikészült a sok tablettától, nem tudok enni. Dongó benyalt tegnap egyet ebből a gyógyszerből, kétségbeesve hívtam a kórházat. Azt mondták figyeljem, szerencsére rajta nem fogott. De lehet, hogy meg se ette, de akkor nem tudom hová tűnt. Tegnap Moncsi meglátogatott, jó volt emberi szót hallani ennyi idő után.Vagyis szombaton délután kimozdultam, de csütörtök óta csak ez az egy program volt. Különben itthon vagyok, és nézek ki a fejemből, és nem szólok senkihez, max. telefonon. Meg is nézhetem a számlámat a jövő hónapban, de nem bírok most mást csinálni. Rohadt érzés, hogy tőlem függetlenül jön a szorongás, szívdobogás (kémiai úton), és ezzel harcolok egész nap. Mert ugye nemrég még belülről ismertem ezt az állapotot, és tudom, hogy ez már nem én vagyok, de nem tudok mit csinálni, ha egyszer ilyen szarokat kell szedni. Az állandó fájdalom sem vidít fel igazán. Bámulom a tv-t, és hányingerem van ezektől az emberektől, ugyanis belenéztem a tv2 maunika sójába, amit valami josi barát vezet vagy mi. Kár volt. Komolyan az tartja bennem a lelket, hogy vannak barátaim, és ők most nagyon boldogok, szerveznek, terveznek, szeretik egymást. És ennek én is örülök. Persze kicsit irigy is vagyok, de ezt most nézzétek el nekem kérlek. Bárki az én helyzetemben arra vágyna, ami nekik jó ideje megvan. Még akkor is, ha ez most önsajnálat.