2007. december 31., hétfő
BUÉK No.3
Én azt kívánom most nektek, hogy a dobozban csupa friss, édes, töltött csokoládé legyen!
Oké, kedves reális énem, a keserű csoki is jó, de csak módjával.
Legyen olyan évetek, amely boldogságot hoz!
BUÉK!
Én gondolkodtam is, terveztem is. Jó sűrűre sikerült ez az évem, kapcsolatok, lakóhelyek, barátok mentek, jöttek és maradtak, valami elindult, valami finisbe ért, volt baleset, halál, volt nyaralás, kirándulás, mozi, színház, koncert, barlang, kori, szánkó, fürdő, sírás és nevetés.
Mit szeretnék? Olyat, amit nem lehet: sok munkát, nyelvvizsgát, diplomát és több időt Rátok. De legalább kevesebb sírást, több nevetést.
Váljanak valóra a terveitek az Új Évben!
BUÉK
2007. december 24., hétfő
Életkép
Kari
Nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Z, Borsó, Koperta, Marceepan, Macskatalp köszönöm, hogy vagytok!
Kari
Z
2007. december 14., péntek
2007. december 11., kedd
Újratöltve - Kedves Télapó!
2007. december 10., hétfő
Kedves Télapó!
2007. december 5., szerda
Névnapom volt :)
Egyelőre nem nagyon tudok mit kezdeni a fejemre szakadt szabadsággal.
Jó lett volna ma beülni Zével egy (persze, naná, hogy elfelejtettem milyen) testek fizikájára, de nem mertem, mert csak páran járnak, ráadásul a szigorú fejű tanár bácsi szobájában van az előadás, beparáztam rendesen, mint aki életében nem járt még egy egyetem környékén sem.
Szerintetek mennyi az esély arra, hogy Zé albániai útja alatt éppen abban a panzióban nyaraljak a Balcsinál, amely az egyik csoporttársának a szüleié? Ugye, szerintem is semmi... Hülyeség. Ma láttam a srácot, és megint előttem az egész rémálom. Nesze nekem.
Különben is valami hormonális bajom lehet, mert tegnap majdnem elbőgtem magam egy fotoszintetizáló élőlény láttán. Nooooormális?
2007. december 4., kedd
Macskatalp
2007. december 3., hétfő
párhuzamos világok
...inkább életed hátralévő részére hívj meg...
- Nézd, milyen jó kis ütős motyók, régóta szeretnék már valamin csörömpölni.
...szívesen venném fel lépteid ritmusát...
- Hoztam szendvicseket, almát, narancsot, kirándulásra megteszik.
...ha lenne nálad dió, nálam is lenne mindig, egyiket mindig feltörhetnéd a másikkal...
- Nem szeretek magammal esernyőt cipelni, mindig elhagyom a buszon, vagy akárhol.
...esőben majd ne hívj csigát szedni...
- Az az átkozott munkahelyi hajtás meg az örökké követelőző fönököm is…
...meggyújtani szeretnéd a gyertyákat, vagy inkább elfújni?...
/ihlette: Te meg én és minden ismerősünk/
nekem a wiw
2007. december 1., szombat
Lola*
igazából amit mesélni akartam, hogy kaptam ma egy szívrohamot ijedtemben. egy Kerti árvácska okozta, amit Nagymamám küldött a budafoki csernobil-birtokról, és az asztalomon úgygondolta: elérkezett a megfelelő idő és fejbelőtt pár magocskával. persze szemrehányóan inogott utána hogy miazhogynem hagytam gyökeretverni a kis csöppöket a szaruhártyámon. még sosem ijedtem meg virágtól.
tényleg jó ez a szám*, egy The Kinks-dal feldolgozása, majdnem olyan jó mint a Guns-tól a Patience jazz-variációban. emerkettő szokott ilyesféléket adni. jajdenemishúzomazidőt. megyek töltöklemég (:
IWIW
Engem mostanában többx is elgondolkodtatott és néha kimondottan megrémít. Főleg amiatt, h nagyon gyakran oda lukadok ki, h a wiwen éppen h csak az nem látszik, h mikor húztuk le magunk után azt a bizonyos kallantyút. Látszik a nyomunk, ha ott jártunk, ha olvastunk levelet, ha töröltünk levelet (ami már eleve másoknak esetleg sértődésre adhat okot), ergo kiszámítható mennyi idő múlva írunk vissza (szintén morcossá tehet másokat a nem kellőképpen azonnali reakció). Persze semmit sem kötelező kitölteni, saját magunk szabjuk meg, milyen profilt építünk és mennyit engedünk magunkból láttatni, milyen wiwes névjegykártya készül rólunk: csontszínű, fekete Times betűtípussal, vagy esetleg merész mintájú, mélyennyomott, kalligrafizált összkép. Én személy szerint szeretem a rubrikákat olvasgatni, sokak nevettettek már meg vele. A képeknek meg néha kimondottan jó hangulata van, ott mindenki vidám, színes-szagos történetekre utal. Kukkolás volna? Ha igen, mindenki önként és dalolva engedi, tehát szerintem nem. És a „családi állapot”-ra vonatkozó rubrika? Na igen, ez teszi számomra kissé Story Magazinossá a dolgot. Hányszor láttam már akár pár hónap leforgása alatt is ezt a kissé nevetséges ciklikusságot: egyedülálló --> kapcsolatban --> egyedülálló. Egyedülálló bekapcsolva/egyedülálló kikapcsolva. Egyszerűen nem tudom elképzelni ezt a gondolatsort szakítás után: „…ó jaj, az alvóspólója még a szekrényben, a fogkeféjét ki kéne dobnom, nagyinak szólni, h karácsonyra már ne vegyen neki törölközőt…ja és átállítani a wiwet”. Vagy ezt: „na jó hát már nem vagyok egyedülálló végül is, mer van valakim, de hogy kitegyem h kapcsolatban, hát azt azért még ki kell érdemelni.” NA EZ GÁZ. Vajon vannak párok, akik kérdőre vonják a másikat, hogy ha az egyik kiírta, h kapcsolatban, akkor a másik meg mé nem? ÚÚÚ
Nemrég hallottam, h a fejvadászcégek ill a nagyobb multik az állásra jelentkezőknek megnézik az iwiwes adatlapját…én igyekeztem, de nekem pl a barátaim körében nem sikerült még korreláltatni az illető ember „jófejségét” az iwiwes közlékenységével.
Az, hogy sokan kilóra gyűjtik ismerőseiket, nem újdonság. Ellenben nagyon kíváncsi lennék rá, ki hogyan definiálná az „ismerős”-séget. Honnantól számít vki ismerősének vkinek? Azért ezt vhol mindenki érzi. Pár hete egy délután bemutatkoztam egy embernek, este már be voltam jelölve. Biztos ami biztos…
Lehet aztán filozofálgatni, h olyan ember aki amúgy sejthetően nem kedvel, ill általában nem is köszön felém az minek nyomja meg, akivel meg egykoron közeli kapcsolatban, barátságban voltam az meg mé nem.
Így a végén nem szeretnék túl patetikus lenni, de az élet bizonyos szakaszaiban teszek nagy fogadalmakat, jelen esetben pl h köszönetet mondok egy olyan személynek, akivel max a jószerencse hozhat újra össze. Sikerült.
2007. november 29., csütörtök
Koperta szabad
(Esti olvasmánynak pedig ajánlom a Munka Törvénykönyve 119.§-át.)
Jó döntés volt, Koperta, előre a Minőségi Televíziózásért!
2007. november 28., szerda
Hogy ez hogy?
A fejemben lévő álomszobát majd máskor próbálom meg részletesebben is elképzelni, most csak annyit, hogy ül a szoba közepén a feladatra megfelelő alkalmazott és minden álom-akciókor lenyom 4-5 megfelelő színű és mintájú billentyűkombinációt, és ebből megszületik az épp aktuális frusztrációszintemnek mefelelő (rém)képsor. DE AMIKOR A GYURCSÁNYRÓL ÁLMODOK, csak az lehet, hogy a csimpánz - akit a kis alkalmazottnak tették oda ketrecbe társaságul - elszabadul, és végigrobog a klaviatúrán (ezt most onnan flesseltem, hogy egyszer msn-ezés közben a görényke is végigszáguldott a billentyűkön és az enterre is sikerült rálépnie :-)) nem győztem utána szabadkozni
2007. november 27., kedd
2007. november 23., péntek
Hogy tuti biztos legyen
2007. november 18., vasárnap
Ó Zé!
2007. november 17., szombat
kutyákok
Mindenkinek köszönöm a szökevény keresést, megtalálást! Úúúú-úúúúú she's a little runaway...... :)
2007. november 14., szerda
Jenőke-para
Érdekes emberekkel találkoztam az állatorvosi rendelőben. Nagyon fura volt látni, ahogy a harmincas, nagydarab, majdnemkopasz, vagány srác a sebes lábú kutyáját puszilgatja. A Chokito-reklám jutott eszembe: Ne ítélj elsőre!
2007. november 7., szerda
Szerinted?
2007. november 5., hétfő
novemberi összesülés
8 (csüt) - 19.00 : Kaláka (Gödör)
17 (szom) - 21(?): Tündérground lemezbemutató (Gödör)
22 (csüt) - L'art pour l'art; Két férfi egy nő és egy férfi (Bábszínház)
28 (szer) : Mezítláb (After Music Club)
Quimby-feszt
Jó kis rendezvény volt ez, csak sajnos rossz helyen. Mint megállapítottuk, a zenekar kinőtte az Almásit. A koncert előtt már nem is lehetett jegyet kapni. A nagyterem fullra volt tömve, ez még a szellőztetés hiányától eltekintve rendben is volt. De amikor ennyi ember a kisszínpados műsort próbálja megnézni, az már elég esélytelen. A két db wc is kevés kétezer emberre, ezt viccesen illusztrálta a fiú vécé előtt lányokból álló sor. Amúgy jó volt a stand up, a Quimby, még Szilárd is. A 2 órára kiírt Jam-nek sajnos nyoma sem volt, negyed háromig vártunk, amikoris elkezdték szétszedni a kisszínpad hangtechnikáját. Lehet hogy technikus-jam-re gondoltak?
2007. október 31., szerda
Violino
Fodor Ákos: „a Hegedűről kevésnél is kevésbé szól, hogy „fa”, „bél”, „szőr”.”
Sötét, zordon lucos – öledben megpihenő bárány – izzadó kanca
Yehudi Menuhin: „Ha Isten, mint mondják, a maga képére teremtette az embert, akkor bízvást állíthatjuk, hogy az ember saját képére alkotta a hegedűt, helyesebben a nő képére, mert a hegedű gyönyörű istennő.”
S mint efféle teremtmény, oly bánásmódban részesül, mi neki éppen kijár: hajtják, űzik, gyötrik, az utolsó nyikkanásig lemarnak róla minden hangot. Van aki úgy játszik, hogy az ember azt hihetné, hogy közben éppen receptet olvas „még két tojás, 20 deka liszt”…a vonóval lapoz…Van aki – hogy ha akár egy hangot is vét Rajta – arcán torz fájdalom ül, és őszintén a bocsánatáért eseng…
Móra Ferenc: A hegedű
"Gyerek voltam még, Annak is aprócska.
Egyéb játékom Nem volt, csak egy ócska,Vén hegedű, mit Poros nyugalomban Leltem a lomban,Valamely sarokban. Az Isten tudja, Ott ki felejtette, Hol porlad a kéz, Amely odatette:De megörültem Én neki felette, Bár nem is sejtém, Mire való vóna.
Mellette nyűtten Hevere vonója.
Róluk a port biz Le se törülgettem Hanem azonnal Szolgálatba vettem:Lónak a hangszert, Kardnak a nyirettyüt. Mulattam vélük Hol külön, hol együtt, Mikor miképen Kivánta a játék.
Az igaz célra Rá mégse találék, Bármi csapongó A gyermeki elme.(Ó, ha ma olyan Félannyira lenne!)Megesett olykor, Persze akaratlan, Hogy vonómmal a Húrok közé kaptam:Zörgött, csikorgott, Kinosan sikongott, De nem kedveltem Ezt a fura hangot.
Egyszer azonban, Isten tudja honnan:Hozzánk egy vándor Egyszerre betoppan. Orcája sápadt, A ruhája tépve, Nem mertem nézni Ragyogó szemébe. Megáll előttem, A hegedűt nézi, Csak nézi, nézi S kezembül kivészi. Lágyan, szeretettel Lefujja porát, Megpengeti halkan A húrok sorát, Aztán szilajan Álla alá kapja, A tépett vonót A húrokra csapja, És húzza, húzza Egyre tüzesebben. Sohse hallottam, Ilyet életemben!
Olyan volt, mintha Röpitne hinta És rengve-ringva Szállnék föl a mennybe, Az Isten elejbe S kristályteremekbe Az angyalok serge Játszna velem. Aztán olyan volt, Mintha anyám Ringatna lágyan Szelid karán S már szenderegtem Lassú dalán, Mikor a vándor Ment, ahogy jött: lopva, Hegedűm dobva Szótlan a sarokba. Én meg sieték, Lázban dideregve, Csuda-hegedűm Zárni a szivemre. Esengtem neki, Kezem összetéve (Ki nem volt gyerek, Kinevethet érte): Hogy jöjjön elő aTündér, aki benneLakik s az elébb Szivem telezengte! Csak jöjjön elő Fátyolköntösében, Ahogy tanultam A dajkamesében, Csak jöjjön elő A drága, a fényes S ami az enyém, Minden az övé lesz! Csak jöjjön elő: Rimánkodtam egyre...S még szorosabban Szoritom szivemre.
A fa nyöszörgött, Mintha lelke lenne: Megtudom mindjárt, Hogy mi lakik benne? Faragó-fúró Szerszámot kerestem: A hegedűnek Húrjait leszedtem, Fájának vésőm Neki feszitettem S csak ahogy széttört Apró darabokra, Néztem zokogva A drága romokra. Ó, de nem a kárt, Nem a játék vesztit: Sirattam azt, hogy Nem találtam semmit...Azóta eljárt Az idő felettem, Nemcsak megnőttem, Hanem ez egyben, Meg is öregedtem: Hiába tanultam, Meg nem javultam, Máig se okultam. Ma is, ami szép Akad az utamba, Lelket keresek Gyerekésszel abba, Mindig apróra Bontogatom.
S a semmit mindig Megsiratom."
Lelket, halljátok??? Lelket! A hegedűnek lelke van! Egy darab fenyőág, ennyi tartja össze a világot…
2007. október 24., szerda
Szá(s)zvíz
Abban az évben már járt egyszer itt a Hundertwasser kiállítás, jártomban-keltemben szokásos módon szkenneltem, és tekintetem csak egy pillanatra átsuhant a plakátján. És a képzeletem felépítette a többit. Akkor jött az igazi döbbenet, amikor az álmom után rákerestem a neten és a gugli halál pontosan olyan képeket dobott ki az épületeiről, mint amik között én álmomban sétáltam…idén megnézem, az tuti.
2007. október 14., vasárnap
2007. október 11., csütörtök
2007. október 9., kedd
Tó Dohottya
2007. október 8., hétfő
1980.10.09.
(és utólag, és előre elnézést mindazon ismerőseimtől, akiknek valamit valamikor nem, vagy késve, mert végül is csak 2566 olyan program van a neten, amibe ezeket beírhatnám (és most meg is teszem))
nyerges vontatott
kieg - program alján ló
Okt.27 - Kaláka (Marczibányi Tér)
Okt.29 - Korom Attila és Zselenszky (Nap!!!!!!!!!!!!) (Gödör)
Nov. 17 - Tündérground lemezbemutató (Gödör)
Nem színházalunk egyet novemberben?
Programajánló
Okt.11. 18:00 - Mérő László (matematikus, több ismeretterjesztő könyv szerzője) beszélgetős estje az ELTE-n
Okt.18. - Lukács Béla (fizikus) a magyar nyelvről ad elő Székesfehérváron
Okt.23. - European Mantra (Borlai Gergő zenekara) a Gödörben
Okt.26. - Mezítláb koncert a Vittulában
Nov.2. - Másfél a Gödörben
Nov.9. - Másfél az a38-on
Nov.10. - Szkeptikusok országos találkozója Székesfehérváron
Ha bővül a kínálat, kiegészítem.
2007. október 4., csütörtök
Bárkinek is: Nagyon köszönöm
„Orsolyának állati szeretettel Huzella Péter”
2007. október 1., hétfő
Egy hónap után az új munkahelyen
Milyen hülyeség! Egy paraván. Ennyi. Kábé fél méter magas, szép sötétkék paravánt kaptunk, végre nem úgy néz ki, mintha négyen egy asztalnál dolgoznánk, hanem. Térelválasztás, kérem. A mai napindulást csak megfejeli, hogy mindenki nyugotan örülhet, mert valamiért nem léphetünk be a rendszerbe. Óriási!
Pedig éppen ma reggel utaztam végig a városon totál depisen. Zé ismét rámutatott valamire, már többször mondta, ráadásul nem ő az egyetlen. Az egész onnan indult, hogy tegnap új kolléganő jött, velem szemben kapott helyet (és ugye: mától már nem egy asztal ez!!!!). Készültem is a dologra már egy hete, végre nem én vagyok a legújabb, jól meg lehet figyelni, mit kezd magával és a többiekkel a Kopasz, és lehet komoly fejeket vágni, hisz én már itten vagyok, ugye.
Ehelyett következett a totál bukás. A csaj jobban illik a többiek közé, mint én valaha fogok: száz év munkaviszony, három gyerek és egy focikedvelő férj után sem leszek oly közlékeny és hogyismondjam milyen. Ennyi.
A probléma nem az, hogy ő ideillik, hanem az, hogy én mennyire nem. Kész. Nincs további önáltatás, hogy még nem szoktak meg, még nekem is új, hogy Emberek között dolgozom.
Hogy Zé mire mutatott rá? Hát ennyiből tudjátok is.
Ráadásul lassan kevésnek bizonyul óránként ismételgetnem, hogy Kafka is irodakukacként dolgozott, s közben mit alkotott.
Nem csaphatom be magam: NEM CSAPHATOM BE MAGAM!
2007. szeptember 29., szombat
Illúziógyáros
Nem lelkesít hatalmas máglyák gyújtása, ennyi erővel felváltva dönthetnék le a torkomon savat és lugot, hátha közömbösít…a végén még engem is.
Inkább kísérletezgetek magamon, egyszer-egyszer előhúzom A dobozt, leoldom róla a selyemszalagot és kiborítom magam elé. Lássuk, mennyit bírok. Az alternatív gyógymódok közül talán a homeopátiához hasonlítható, hisz ott is méreggel hatnak, kis adagokban.
De az orr, jaj mennyire alattomos…ahogy mész az esőben a betonszínű hangulatodban csekket feladni a postára, nem hallasz odakintről semmit mert fejedben a megoldásra váró gondolatok mind egyszerre csengetnek – mint Hamupipőke mostohatestvérei - és orrod egyszer csak annak a másfél évvel ezelőtti tavaszi estének az illatait oldja fel benned. Mit tehetnék ilyenkor? Egy keserédes mosollyal megélem. De azt nem hagyhatom, h ettől kihulljon a csekk a kezemből.
Egy Nobel-díjastól tudom, nem ajánlatos ilyenkor nagyobb utazásokat tenni véges végtelen rónákon át, erdei utak és tágas mezők váltakozása hosszabb útra indítja az embert, emlékezni vágyik.
Inkább bezárom a gyárat. Egyetlen dolgozójától nem válhatok meg, hisz az én volnék ugye, de megkérem, ne készítsen többet, az áru törékeny, romlandó, és mind hamis. Senkinek sem éri meg.
Leeresztem a kezemből a gyeplőt, a lovak jobban magukénak tudják a helyes utat…
2007. szeptember 22., szombat
koncerten voltunk
Még sose voltam olyan Másfél koncerten, ahol szőnyeg volt a lábunk alatt. Kellemes hangulata volt. Elfoglaltam egy szuper kis sarkot, és leücsörögtem. Ülve is lehet táncolni? Ha igen, én azt csináltam. Egyszercsak odajön egy csaj. És lerakja mellém a sörét. Két centire a kezemtől. És mutogat, de nem értem mit magyaráz mellé. Fogta a cuccait, ami szintén abban a kellemes sarokban volt, odébb vitte és elhúzott táncolni. Én csak hápogtam, mint a kacsa, hogy mégis kije vagyok én neki???? Hogy a sörét őrizgessem? De végül is buli van, én úgyis itt ülök, miért ne.... Aztán Z leült mellém szolidarítani. Akkor visszajött a csaj. És akkor már értettük mit mond: "Ha még egyszer hozzányúlsz a cuccomhoz......, és megittad a sörömet is!" Stb, stb. És csak ordított, mi meg néztünk, hogy miiiii? Hát én megcsapom, de tényleg. Még hogy én, ráadásul sört! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Z felállt és elküldte melegebb éghajlatra. Csak tudnám mért engem találnak meg a pszichopaták mindig.
Na és a busz! Hát ez kész. Egy busz, 150 ember....Jól helyezkedtünk :)))) Meg hát felnyomtak és alaposan össze is. Mocskos BKV sálálálá......ordította a tömeg. És ütötték a buszt :) A sofőr azért egy bátor arc volt. Pedagógia kérem. Pedagógia. "Ha még egyszer dörömbölnek esküszöm nem megyünk tovább!!!!" Tudunk mink buszt vezetni, erre nem gondolt? Meg jócskán többen is voltunk. De hát éljenek a bátrak, nem agyalta meg senki :)
Hogy a 906-os miért a tökéletesen leglogikátlanabb helyén áll meg a körtérnek, az már csak egy jó kérdés volt a végén.
2007. szeptember 20., csütörtök
2007. szeptember 18., kedd
keep swinging
Aztán elkezdődött, kétféle lépéssort tanultunk, nem bírtam megjegyezni a nevüket, úgyhogy legyen egres és répa. Miután elsajátítottuk őket, jött a párcserés támadás. 3egres, párcsere és így tovább. Kicsit rapid randi hangulata volt a dolognak (ill én ilyennek képzelem). Aztán a végén a nagy össztáncban a New York-New York-ra összekötöttük az elemeket és szintén az említett vetésforgóban rotálva zavarodtunk össze véglegesen. Asszem 5en mondták, h hagyjam má magam vezetni, aztán kiderült a félreértés oka, merhogy az volt a feladat, h nyomni kellett „egresből, répából…”répából és répából, de én ezt nem hallottam és répa után rögtön egrest csináltam.
Hazafelé azon tanakodván, honnan a túróból fogok én most Sinatrat szerezni, h tudjunk mire gyakorolni amikor is felcsendült Péterfi Bori a fülemben, és rájöttem, h a lassú-lassú-gyors-gyors-gyors igen remekül kijön a „Nézz mélyen a szemembe, tedd a kezed a farzsebembe” c nótára is :-). És majdnem táncoltam a Bóbis Lacival ;-)
2007. szeptember 16., vasárnap
zsenibevő szülevész
Az eset nagy nyilvánosságánál fogva port kavart fel, és egy csomó levelet kaptam, melyben sürgős felvilágosítást kérnek olvasóim, hogy a halandzsanyelv szótára és nyelvtana megjelent-e már, és hol kapható. Az Akadémia is megtisztelt, hosszabb memorandumot nyújtott be hozzám, melyben azt fejtegeti, hogy a „kiszera”, a „méra” és a „bégész” szavak egyáltalában nem érthetetlen betű-permutációk, mint én hittem, hanem azoknak igenis van értelmük, és hogy ő érti, és hogy jövő hónapban, ha úgy tetszik, felolvasást tarthatok.
Annyi bizonyos, hogy egyszer életemben rákerültem a helyzet magaslatára - és én ne legyek az az ember, aki a szerencséjét kútba ejti? Ezek után tehát határozottan kijelentem, Marinettire és más futuristákra hivatkozva, hogy a halandzsanyelvnek igenis van értelme, sőt, ez a jövő nyelve, mely el fogja söpörni az eszperantót, a volapüköt és más régi seprőket.
Az elmúlt hét folyamán behatóan tanulmányoztam a halandzsanyelv sajátos törvényeit, magam is gyakoroltam magam, és pénteken délelőtt rájöttem, hogy a pesti viszonyokhoz képest folyékonyan beszélek halandzsául.
Azonnal telefonáltam a rendőrségre.
- Halló! Rendőrség? Itt szekéberedétesz. Kérem azonnal küldjenek ide két csendőrt, mert a drégbedészeti főcsévést gyerepelés alatt idehivatász.
- Halló! Halló! Nem értjük! Tessék? Tessék? Tessék?
Hangosabban kiabáltam, türelmetlenül:
- Kérem, ne ugrassák az embert ilyen sürgős másziászásban. Azonnal két csendőrt, drégbedészeti térben.
- I... i... igenis, azonnal - dadogta valaki ijedten.
Negyed óra múlva két csendőr tisztelgett nálam, és parancsaimat várta.
Vagy úgy, mondtam. Akkor jó.
A két csendőrrel elmentem a sóhivatalba.
- Kérem - mondtam -, nagyon sietek, adjanak mellém lépsérző három, fel kell vonulni.
- Tessék? - mondta a hivatalnok.
- Na, kérem, ne bolondozzon - mondtam neki unatkozva -, nagyon téved, ha azt hiszi, hogy mége széd. Tessék nekem rendelkezésemre bocsátani bedevéreszemélagépádiszáda.
- Aaaa - mondta -, elég lesz nyolc?
- Elég lesz.
Csakhamar nyolc emberrel és két csendőrrel felvonultam a Rákóczi térre. Éppen népgyűlés volt.
- Éljen! Éljen! - ordította a tömeg fellelkesülve.
A hatás leírhatatlan volt. Mint a nép bajnokát, lerángattak az emelvényről, vállukra kaptak, és a két csendőrrel, a nyolc hivatalnokkal és az ujjongó tömeggel diadalmenetben vonultunk az egyetem felé.
- Egyetemi ifjúság! - bőgtem a nép hátán. - A zsarnokság mádaszémiféra mindenütt! Fel, fel, a közös, hazafias kiszédere méra!
- Fel, fel! - zengett lobogva az ifjúság.
- Ez a mi emberünk! Az egész város lázban forrt. Senki se tudta miért, de forrt. A katonaságot se lehetett kirendelni, mert nem tudta senki, ki és mi ellen kellene menni a katonáknak, és hogy mi baj van. Engem délután felrendeltek a külügyminisztériumba. Angol, orosz és német diplomaták vártak sötét arccal, és így fogadtak:
- Ön az egyetlen ember, aki rendet tudna csinálni. Mondja meg, fenség, mit üzenjünk a török portának?
- Üzenjék meg - mondtam most már nagyon határozottan -, hogy legutolsó szavágyer szerint mi hajlandók vagyunk mipéla nivásza.
- Helyes. Helyes.
Az ultimátum elment.
Mint hallom, a török porta meghökkent, s a mozgósítás valószínűleg elmarad.
Szerényen mondhatom, ezt nekem lehet köszönni. Azért nyájas olvasó, csak kérlek, máskor vigyáva szábere feledé mi vészekere, ha nekem is - ugyebár, leszel szíves?"
2007. szeptember 14., péntek
Palánk, vizesárok, hadsereg, lávamező
Kökin a busztól a metró felé menet sok hete van keresztben egy 10 cm mély, eső idején vízzel telt aszfalthiány-sáv. Ezt sikerült már benéznem. Azóta jobban figyelek, és a felüljáró egy éve lerakott, méterenként felhólyagosodott gumiborításán is kevesebbszer botlok meg.
A négyes villamosról nem először maradok le a járművek véges térfogata és darabszáma miatt.
És a legújabb veszély- a forró aszfalt... Legalább egy zsinórt kihúzna valaki, hogy a fél órája leterített, még képlékeny aszfaltot ne az alulról felfelé arcomba sugárzó infrafluxusról vegyem észre.
Ezek (és persze a villamoson nekem tántorodó kéregető, a számba tömött szórólapok, a nyilvánosságra hozott előző esti gyomortartalmak, a kétperces bérlet-előszedés után rám se pillantó ellenőr, a minden barátságosságom ellenére még csak nem is köszönő cba-s néni) szépen megalapozzák a reggeli hangulatomat. A külföldi nyaralások után ezeket mindíg intenzívebben élem meg. Nem is csodálkozom a budapestiek nagy részének lelkivilágán, inkább azon, hogy ez az egész mennyire megszokható.
2007. szeptember 10., hétfő
28 virtuális gyertya
Ő az, akinek jeles mondása, h „Ha mosolyogva mész az utcán, többen lesznek, akik visszamosolyognak rád, mint akik nem.” És az Élet persze mindig Őt igazolja. Boi szerint egy tálentumokkal teleaggatott ember. Nekem Marci nagy Bével. Egy kezemen meg tudom számolni, hányan vannak, akik Életem legfontosabb elágazásainál ott voltak és utat mutattak, alapköveket mozgattak. Ő az egyikük. Nagyon Boldog Szülinapot Tatus!!! :-)
2007. szeptember 9., vasárnap
Petőfi népe
-Naa!
-Susmussusmus?
-Egy fászt!
-Susmus?
-Hát!
-Sus?
-Most indút meg velem a busz Kelenfődrő.
-Mus.
-Jóvan.
2007. szeptember 7., péntek
Éjjeli szikra. Pótkulcs volt
- Tomi, nem veszed fel inkább a pulcsidat? – kérdi a biológus.
- Ja, nem, mer akkor kinn jobban fogok fázni. Tanultam én ilyen, izé..szart, ilyen biológiát. – feleli a közgazdász.
Boival egymásra néztünk, és agyunkból egyszerre indult az a leheletvékony pókhálószál, mely kivezetett a női vécéig egészen a sombrero alakú lehúzókallantyúig.
Csavarok vagyunk, vagy inkább kicsi kis anyák – mi biológusok -, a világ klotyójában mi tartjuk össze a WC-deszka két elemét, h el ne csússzanak. Na ja, az ugródeszkát jelentő WC deszka, amire aztán a közgazdászok ülnek…és le se...
2007. szeptember 5., szerda
Müller Péter: Szeretetkönyv
Amikor nem szeretsz, egy olyan rideg helyen élsz, ahol senki se "Ő AZ!". Ez az idegenek világa. A "senki nem tartozik hozzám" világa. Jégpokol. Szüntelen félelem van itt, idegenség.
A mai technikai civilizáció ilyen: művilág. Nincs lelke, csak működik. Ma még sakkozó gép játszik a világbajnokkal, holnap már nem kell hozzá ember: gép játszik majd a géppel.(...) A szimulált univerzumban egyetlen barátunk marad: a számítógép. Azt mondják ez a kommunikáció forradalma. Csakhogy amiben nincsen "Ő AZ!"-nem kommunikáció.
Így élünk ma, megvakult szívvel. Keresünk persze, mert egyedül nem jó, s mint a turkálókban az asszonyok, fölvesszük egymást, mint a használt ruhákat; megtapintjuk, nézegetjük, magunkra képzeljük, sőt néha magunkra is húzzuk. (...) Így próbálgatjuk egymást egy darabig testileg-lelkileg, aztán mindenkit visszadobunk a kupacba, az idegen kacatok közé.
Miért?
Mert nem "Ő AZ!".
(...) még egy turkálóban is szükség van az "Ő AZ!" élményre.
Amikor egy alomból választasz, a kutyakölykönek nem a külsejét nézed-szinte egyforma tappancsos, buksi fejű jószág mind- hanem hogy melyik égő szemecskékből sugárzik feléd, hogy: "Hahó! Én vagyok az"Ő AZ!"...
(A példa azért is jó, mert sokszor a kutya választ téged. Benne villan fel először a felismerés, hogy neki te vagy az "Ő AZ!".
És akkor is így történik, ha az emberek választják egymást. És a legritkább pillanat, amikor az érzés kölcsönös. (...)
S ha már itt tartunk-vagyis a lényegnél- ne hidd, hogy csak egyetlen "Ő AZ!" van.
Van lélektársunk.
(...)
De hozzá az út sok-sok "Ő AZ!" -élményen vezet át.
2007. szeptember 4., kedd
akkor én is jól csatlakozom, és akkor jó lesz
Gondolkodtam pár napot, mivel lépjek be, pláne, hogy Borsó biológiai témájú bejegyzései nem hagyták nyomtalanul finom kis lelkemet...
Először is: tudom, tudom, a K nem illik a dobozomba... Mentségemre szóljon, hogy nem volt más választásom, a blogger nem engedi.
Na akkor indulás:
Miért is jó a dobozom?
Van benne dobom, Ózom és ommmm.
Dob, sámándob, ritmus, révület, kapcsolat a túlvilággal, különleges ember, meditáció, ommmmm, bölcsesség, Óz, mese, varázslat, különböző emberek, csodák.
Varázsdoboz.
Koperta ebbe kívülről bár, de törve nem... Vagyishogy igyekszik nagyon.
Lássuk csak: varázsdoboz. Varázskalap. Kalap. K-alap. Ká-lap.
Eszembe jut még a paradicsom, amelyről gyerekként megállapítottam: "Nem az enyém! Paradics."
Dobozom tehát alanyeset. Szótári alak. A birtokos személyrag már beépült a tőbe, így teremtve meg az új fogalmat, amelynek másodlagos jelentése a birtoklás, a 'közös én' képzete felé tereli figyelmünket.
Hát ezért jó a Dobozom.
Punktumom.
2007. szeptember 3., hétfő
best of FÁ
sőt tiszta haszon, mit megszerezni érdemes,
mert hisz a 0 az 1-ből egyből 10-et csinál,
ha érdeme szerint szerényen a sor végére áll:
értékét meg10szerezi az a világ,
mely önnön 0-inak elébe vág;
ámde minden tüstént 1/10-ére lappad,
hol a 0 arcátlanul az élre kaptat:
ha 0-nk a sornak e-végére áll,
az minden értéknek: 9/10 halál.
Fenti 10 sor arról szólt, hogy minek hol jó lenni,
s ezek során tán kiderül, hogy a 0 nem épp semmi."
"Civilizáció I : Eldobható Eldobó-Gép"
"Civilizáció III: robbannék. Békés
célokra alkalmazva
hasadozgatok"
"(Ugyanaz
mikor a papírszelettel, késpengével,
megnyálazott ujjal, vagy egyéb,
műgondot és rögtönzést szerencsés
arányban egyesítő módon begyűjtött
hamuhengerkét, hamulepényt, hamu-
pillangót, pormacskát, holt-hajszál-
hektakombát, virág- és grafitporkupacot
úgy ejtem, fújom, kenem, csapom
a - nem épp üres - hamutartóba, hogy
annak tartalma riadt verébcsapatként
szétrebben, hogy tágabb körben leüljön:
az méltó díja ily fáradozásaimnak)"
"A keserű W.S. dudorászgat
"Mint egy elcserélt kabát:
lötyög rajtam e világ;
máskor fullasztóan szorít:
rendszertelen rend szerint.
Dagálylik és elapad,
mint egy részeg gondolat.
Belebújok - kibúvok.
(Bujdokolni sok az ok!)
Sivatag-sivár e nász:
nem szerelem, csak gyakás.
Befelé is? kifelé.
- T ü r e l m e s vagyok belé""
"Helyzet, jelentés
Hőhányó venne inaktív petőfit.
Nemzet van. Dal nincs. a PITI tetőzik"
Kaláka fesztivál - házépítés ahogy mi rakjuk (Boi Táskámmal közös írás)
Jegypénztár, gyülekező.
- Szia Marci, mizu?
- Hm, nemtom, az előbb épp megátkoztak.
Ahogy az a Keletiben már csak lenni szokott.
És szintén ahogy lenni szokott, Bori késik. (dehogy, a világ siet) Nyilas ugye. Nemolyan egyszerűen, az már igaz. Időben felkel, időben fogatmos, időben elindul és a vonat hihhhetetlen de időben érkezik. És ezekután időben érkezik Bicskére is, ahol pedig 25percet dekkol (ami még ennek az Istennek az idejében soha nem történt) és akkor ott elpattan valami, beindul a magfúzió és máris késésben. Bevonszolja magát a vonat a lehető legtöbb súrlódást és energiaveszteséget elszenvedve a végállomásra, azon belülis a Marciékkal megrakott fesztiváljárattól legmesszebbre eső vágányra és ezzel Bori persze pedzi a lehetetlen határait, lohol a papucsban, tolja magától elfelé az aszfaltot vagy inkább kúszik, mint a TerminátorKettőben a csonka gépezet…és az utolsó pislákoló áramkör vezette mutatóujj felkapaszkodik a legutolsó lépcsőre és már indulunk is Diósgyőrbe.
Vonaton cipő lerug, citrom felvág, búza learat…akarom mondani kinyit. Fényképező elő – tegyünk egymás mellé mondjuk15 lábujjat. Avagy a lábgombabuli je.
Récs aznap a szoknyájával mintavételezett ill tapogatott le mindent: volt rajta dohányhamu, sör, hupifagyi, sör megin, tán még hagymadarabkák is…ja és sör.
Vonatról le, fotózkodás a földre lehányt „Hidasnémeti – Keleti Pu.” táblával, kommandó a Diósgyőri várhoz, villamos vagy valami olyan. Megérkeztünk, cukrászdát találtunk, még a várhoz érés előtt ettünk jókis PVCszínű fagylaltot. Nemisjutottunk messzire. Egy kis csövelés kedvéért felitattuk az utca összes szennyeződését a különböző fazonú és fodrosságú szoknyáinkkal. Polgárpukkasztásból jeles. Aztán a hátunk mögött kandikáló vár felé indultunk, szállást a kempingben kaptunk nem messze. És kaptunk igazi félrészegen, az élettől tökéletesen megcsömörlött portás-írású, KaláLka feliratos karszalagot is, amiről már csak a kakaófolt hiányzott. Mindezzel felszerelkezve irány a sátorállítás helyett a sörbehűtés problémájának feloldása, melyre közülünk Marci, az egyedüli férfi vállalkozott és egyben érzett legnagyobb késztetést. A másik egyedüli igazi férfi, az úszómester értette meg egyedül az égető problémát, és két pacsiért azonnal behűtötte a délelőtt óta fortyogó árpalét. Aztán a sátorállítást, mint otthon felépítését is Marcira rótta az evolúció ugyanúgy mint a lugasépítő madarakra... Bori a „Marci, úgy segítenék” kifejezést ismételve vett részt a folyamatban.
A koncertek kezdetéig még így is volt majd’ 3 óránk, amit aktív Kitty-ragasztgatással és zenit bámulással ütöttünk el. Marci nadírban észlelt szokás szerint. Kis felfrissülés reményében meglátogattuk a strand komfortállomását, ahonnan asszem mindenki változatosabb mikrovilággal jött ki, mint ahogy bement oda. A zuhanyzóból kifele jövet majdnem felsikoltottam, h „-Boi, vigyázz, dementor!”. Gyorsan végre is hajtottunk egy patrónusbűbájt, h legalább nekünk ne fájduljon meg a fejünk.
Még fél óra kezdésig, vacsorára mindenki kapott egy-egy szelet A5ös méretű töki pompost (ejtsd kenyérlángos), amit a kis gesztenyefaliget nyújtotta árnyékban nyammogtunk el. Majd mentünk még egy kört a vásárfia soron, vettünk egy kis lilát, narancssárga tevét, pántos sünit stb.
Aztán elérkeztünk végre oda, amiért valójában mentünk: a koncertek. Pityeregtetően libabőrözős népdalénekléssel indult majd a Kalákával fűszereződött, nagyokat kuncogtunk a „menekül a nandu”-n, csak lestünk mikor a hangszerekkel púpozott asztalokról csakúgy kapkodták az eszközöket, xilofontól a körtemuzsikáig…Jókat flesseltünk a Kaláka CDmellékletén, amire azt találtuk ki, miután láttuk 2,5 métert repülni Gryllus slejmjét, hogy abból szaporítunk egy kis DNSt. Az lesz aztán az igazi ÖRÖKÍTŐ anyag a CDn. Aztán persze aznap éjjel is elérkezett a fődíj kiosztás ideje, amikoris Lovasi András alias Bandiahegyről felvonszolta magát a színpadra, majd a tipikus (már bocsánat) fasz beállásával, zsebrevágott kézzel köszörült párat hogy majd a koncerten akkor…de nem. Élvezős fej persze volt, próbált nyivákolni valamit a Csík zenekar élén, aztán fordítva. Az utóbbi jobban sikerült, bár a népviseletes néni erősen belepirult a „mind csak eszköz arra, hogy ez a város le legyen szarva” tartalmú Kispál szám éneklésébe…
Ez is véget ért. Mivel az utolsó pár számot már mindenki gömbászka pózban gubbasztotta végig a várfalon, úgy döntöttünk moldvaira inkább majd itthon koptatjuk a bokánkat – Récsem legnagyobb bánatára. Betekertük magunkat zsákjainkba, mi csajok fejben még összeszámoltuk el nem durrogtatott petesejtjeinket, h marad-e az államalapításra. Marad.
Ébrenlét és álom mezsgyéjén egyensúlyozott már jórészt mindenki, mire Récs mégegyszer felsikoltott – h nem, ez nem lehet, ez az ő tánca – mire megkértem, h ezt többé ne tegye, mert a fél lábam már belelógott a kis tóba (na igen, a félálomban született halandzsa).
Társaim a Tündérek, Babvirág és Mustármag, Robin-pajtás és én álomba szenderültünk, de távolról még hallottuk: „Haj Iván-éj, Szent-Iván-éj, moha füstöl, ág ropog.”
Ősz
|
|
|
2007. szeptember 2., vasárnap
DoBoZoM céhes buli avagy UFOgyűlés az exobolygón
Érzések az Arcon
Ami mélyebb nyomot hagyott, az az odautazás. A földalattin bődült tömeg, na mondom, nem fogjuk látni még az óriási plakátokat sem. Együtt vonultunk a liget felé. Külön élelmiszeripari blokk alakult miattunk a járdákon. Aztán a tömeg nagyobbik része továbbment valami VIP MegaGigaTeraExaPartyra, és a plakátokra alig maradtunk.
Itt is azt érzem, mint a szkeptikus találkozókon: egymásnak mondogatjuk a dolgokat és bólogatunk nagyokat, akiknek pedig meg kéne fogadni belőle egyet-mást, az nem jön el, nem ide jön. Ördögi kör, lásd kör, ördögi.
2007. szeptember 1., szombat
Használás (részletek)
1. Lenyeges: gázt használ, legyen figyelmes
A használati utasítás a .... mkro-gázrésó normális és bisztonságos használatára utasit. Ólvasja el figyelmesen miellöt felszereli (.....) Tarsa meg a használati utasítást a memoria felfrissitésére egy más alkalomkor.
A használati utasitás nem betartása esetén, gáz vesztés lehetséges és ha a gáz felgyul, súlyos égést okozhat annak a személynek aki használja gázrésót és a körülötte lévő személyeknek.(.....) A készüléket csak szelösztettet helyen(....) szabad használni.(...) Ne alakitsa át és ne használja a készüléket más érdekben mint amire volt gyártva.
2. A tartály felszerelése
Ügyeljen hogy a caspot jól elzárja, forditsa a zárt az óramútató forgási irányba.
Csavarja ki a szoritó akasztótt megbotlás pontig.
Csavarja visza a szorító akasztótt, tartsa mozdulatlanul a töltényit.
A készülék kész most, és lehet használni.
Gázömlés esetén (gáz szag) azónnal vigye ki a készüléket a szabadban, egy jól szelösztettet helyre, ahol nincs semilyen gyúlékony anyag és ahol a gázölés helyett felfedezheti és a gázömlést leálithatsa. A szigetelés vizsgálattát vegezje mindig szabadban. Nem lángal, hanem szapannos vizel keresje a gázömlés helyet.
3. Használás
1) Egy pár tanács
(.....)
Használatkor helyeze a készüléket egy vizszintes felületre és ne mozdítsa vagy kötöztese el müködésben hogy ne keletkezjenek nagy lángok amikor a folyadék butángáz és ahelyet hogy a bután göz égjen. Ha mégis megtörténik, tegye el a készüléket és zárja el a caspot. (....)
2) Meggyuitás
Közelitsen egy lángot az égöhez és azután lassan nyitsa ki a gáz csapot, forditsa azárt az óramútató forgási elenirányba.
4. Raktározás, karbantatás, müködési szabálytalanság
(.....)
Tegye el a készüléket egy hüvös, száraz és szellösztettet helyre, sohasem egy pinceben vagy alagsorban.
(....)
A mikro-resó helységben használat esetén, a helység megfelelö szellösztetési berendezésel kel legyen ellátva, mely elég levegöt bisztosit az égésnek és mely a mérgezö nem eléget gázgöz alakulását gátolja.
kv@rc-szemek
2007. augusztus 30., csütörtök
rovarrükverc
2007. augusztus 29., szerda
pioNYÍR
Második szakasz: bevándorlás – 2éve egy fél tenyérnyi kopott kis mohafolt jelent meg két betonelem között. Poén volt néha megcsiklandozni, de nem mondanám, h felforgatta az életünket.
Harmadik szakasz: talajelőkészítés, megtelepedés – hűha, itt kinőtt vmi kis egyéves keresztes gyom, tom láttam ilyet lenn a buszmegállóban is, van vagy 30 centi magas, még virágot is hozott.
És idén………..tádám, első kompetítor fafajunkat köszöntjük sok szeretettel: Betula pendula
2007. augusztus 28., kedd
Hazautazás (18+)
A végén kezdem, igen, mert még friss az élmény.
A búcsúvacsora albán nyelvű étlapról véletlenszerűen választott kituggyami. Nyolc óra felé érkeztünk meg a Tirana melletti szállodába, ahol már visszatérő vendégnek kijáró tisztelettel köszöntöttek minket. Szinte azonnal elaludtunk, és reggel hétkor már talpon is voltunk. Induláskor még láttuk a tükörben Mics, a szállodatulajdonos-mindenes (legalább az ajándék Tokaji Aszú miatt kijáró) integetését. Majd Tirana, csúcsforgalom, kérdezősködés (Albániában a legritkább esetben raknak ki mimerrevan táblát, és gyakorlatilag Kresz sincs, aki elfér, az megy. Ja, és mindenki csak albánul beszél, ráadásul a bólogatás jelenti a nem-et, a fejrázás pedig az igen-t). Tiranát elhagyva kicsit elkezdett fájni a hasam, valószínűleg a vacsorának köszönhetően. Az Albán-Montenegrói határon már nagyon fájt. Volt már régebben ilyen hasfájós-görcsölős élményem, akkor az ágyon nyöszörögtem egy napig összetekeredve. Most volt alkalmam negyven fokos kocsiban, szerpentinen, egy ülésen kuporogva, térképet nézve is kipróbálni. Szóval kellemesen telt az út, még a szerb rendőrök is szórakoztattak öt euróért egy nem túl eredeti műsorral. Kb. 1400 km-t tettünk meg estig, 80%-ban szerpentinen. A magyar határon már alig fájtam, egy félliteres kólát szopogattam órákon át, aznapi étkezés gyanánt. Éjfél előtt egy kevéssel léptünk át „magyarba”. Épp csak elindultunk a határról, és a Kossuth-on felcsendült a Himnusz… Ez már megérkezés! De egyből jött is a kínzás: kilométerkövek… És ahogy az nálunk szokásuk: kilométerenként. Fenekünkben, derekunkban, agyunkban az ezernyi kilométer, éjfél elmúlt – és indul a visszaszámlálás, őrjítően lassan: 185…184…183… Baja. Még csaaaaaak? Aludni nem tudtam, kavargott az agyamban a megérkezés és az otthoni dolgok. Csak ne világítanának olyan erősen, zölden a lámpafényben! Talán sikerülne nem megnézni mindegyiket. Lassan azért fogynak. 127…126… Kalocsa. És egyszer, végre valahára: Pest Megye (Hát hogy menne már, kérem, hát a Pest az rá van kasírozva a Földgolyóra aszfaltbetonnal! Ugye.) És most itt ülök és írok, mert mást úgyse nagyon tehetek. Szerencsésen kibírtam hazáig, de ma éjjel a WC ötméteres körzetéből úgysem tudok eltávolodni.
hát(ú)szó
"Alan Alexander Milne (1882-1956) (ne ejtsd: miln). Magyarul csakis fonetikusan érvényes. Milne. Nyelvünkön Zsül Vernből is Verne Gyula lett. Mindkettőjüket örökbe fogadták az azóta régen porladó magyar gyermekek."
"Karinthy Frigyes (1887-1938) (ejtsd: Karinti) költő, író, drámaíró, humorista, konferanszié, reklámszövegszerző. Állítólag tőle ered a : "Royal bútor, Royal kaszni, Royal ágyon legjobb..." slogan."
Nyelvújítász leletek
- gőzpöfögészeti tovalöködönc (gőzmozdony)
- nyaktekerészeti mellfekvenc (nyakkendő)
- foltos nyakorján (zsiráf)
- fiahordó górugrány (kenguru)
- rovátkolt barom (rovar)
- popont (:)
- gyújtófácska (gyufa)
- ő és őné (bevezetve ezzel a nemeket E/3.személyben)
- hosszáta (vonal)
- napirmány (napilap)
- szemintet (kacsintás)
- véglakás (temető, sír)
- képzelmész (költő)
- életfekvés (sors)
- hangbetűzet (kotta)
- körülnyesett esméret (pontos tudás)
- nőtövény (palánta)
- táncadalom (bál)
- dalabáj zenér (fülemüle) (pityer - sic)
- lovanc (huszár)
Ebben nem vagyok egészen biztos h hozzájuk tartozik, de kár lenne kihagyni: megkönnyebbülészeti körguggolda :-)
És néhány gyöngyszem a gyimesi csángók köréből:
- bambuc - cukorka
- bikkfalapi - bükkfalevél
- csihán - csalán
- csutak - tuskó
- durungozik - zajong
- fermekál ill gurucsál - boszorkányoskodik
- kabana - menedékház
- köfötyöl - sokat beszél, lefetyel, leffeg :-)
- lapicka - vékony, nyeles falapocska, keverő
- leszentül (a Nap) - lemegy
- málé - puliszka
- muhu - moha
- pankháló - pókháló
- pityóka - burgonya
- varasbéka - varangyos béka
- zuvatol - pletykál
A pehelyárus egy napja
Kinézek az útra, hátha hoznak újabb hullát, mert akkor csinálnom kell neki helyet, a magamétól már nem lehet lassan elférni.
Ebédre szivárványt főzök egy perc alatt instant porból, dobok még bele egy kis pirosat, mert nem elég kék.
Délután, ha van egy kis időm, napsugarat játszom az ujjaimmal, néha beborulok egy kicsit és elbújok a fal mögé. Aztán kisütök…pár szem gondolatot teflonban.
Még a pelyheket is gondoznom kell, átszitálni, kiválogatni közülük a pihéket, keverni hozzá levegőt hogy többnek tűnjön. Franc enné meg. A szeretet régen jobban ment. Volt rá kereslet.
Este a tükör előtt nagyra tátom a számat. Na, vki már megint kiszedett belőle szavakat és betette a sajátjába. Nem baj, hátha neki jobban áll.
Elalvás előtt fejben gyorsan összeszámolom énjeimet. Mind megvan. Egy, kettő, három, négy, öt….örülök h nem bináris számrendszerre kell elaludnom…tíz, még, sok.
2007. augusztus 23., csütörtök
2007. augusztus 22., szerda
Dendrialveoláris-zöngétlen explozíva avagy hűű
aztán ugye Dórival nemis ismerjük még egymást: szia! Bori vagyok (: Zolival is csak futólag mosolyogtunk még, pár szó erejéig, Marcit asszem tudom ki, Borsótól kaptam a pennát. de magam előtt a legrosszabb hogy most miket fogok én ide. najólerakom a szögesdróttal kivirágoztatott csalánköteget és nem hasítom tovább a a aa magamat.
végigrobogtam a blogon és eszembe jutott, hogy azon már énis gondolkodtam gimiben a sportcsarnokban (Himnusz-éneklés közben) hogy vajon ha mindenki egyszerre venne levegőt, behorpadna-e a tető? badarság. ez ugyanolyan mint a "mért hordanak, magukat szélsőségesnek valló, kínai környezetvédő aktivisták lebonthatatlan műanyagból készült széldzsekit?" című. csak rosszabb.
aztán gondoltam írok megrendelésre a mai WC-papírok minőségromlásáról, de azt majd egy máskör. kezdetnek ígyis izgultam.
2007. augusztus 21., kedd
Mesterségek Ünnepe - mesterségem címere: pityke
biogeográfiai tanmese by (hazudo)zoo
agyalapi üresjárat
Vajon egy adott pillanatban a be- vagy a kilélegzők száma nagyobb-e?...ha a Földön minden ember letenné egymás mellé a tenyerét, vajon mekkora felületet fednének be vele?...a lélek is évgyűrűsödik...vajon hány réteg mélyen működhet egyszerre?...van-e a tengeri makknak tudata?...és az hogy lehet, h egy több ezer kilométerről kibocsátott ökörnyál éppen az én tenyerembe fut bele?
2007. augusztus 14., kedd
Mátyás
Gyerekvers
Mikor távolodunk el ettől a világtól? Mikor kezdünk bosszankodni a villamos miatt, aki nemrég még álmában csengetett kicsit? Furcsán éles a gyerek-felnőtt határ. Egy idő után cikivé válik valamit aranyosnak tartani, főleg a fiúk között.
Nemrég megnéztem az ínyenc patkányt moziban. Magamtól, nem egy gyerek unszolására. Nem röhögtem szét magam rajta, nem egy Shrek vagy egy Jégkorszak, de aranyos a figura, megható a történet. Aztán megnéztem a Fantasztikus négyes című nagyon amerikai képregényfeldolgozást (régen sok képregényt olvastam). A cselekmény feledhető, a színészi teljesítményt hagyjuk, majdnem minden akciójelenet lehetetlen. Ennek ellenére simán beleéltem magam, izgultam, jól szórakoztam. Ez van... Ciki? Az hát.
2007. augusztus 12., vasárnap
Ágasvár
Lélekalak
Ő bármikor meghalna érted.
Van, aki a világ végére is elmenne veled.
Neki csak az számít, hogy te ott legyél.
Van, akit sosem zavarsz.
Ő mindíg őszintén örül neked.
Van, aki sohasem kritizál.
Őt nem zavarja, ha kócos vagy és gyűrött.
Van, aki nem vár el tőled semmit.
Őt nem érdekli, mennyi pénzed, milyen házad van.
Ő egy és ugyanaz. Ja, Ő nem ember.
1999. augusztus 11.
Az esemény előestéjén markáns hidegfront érkezett az ország fölé. Természetesen nyugat felől. Szatymaznál keletebbre fekvő település nem sok van az országban. Mindenki feszülten figyelte az előrejelzést, a műholdképeket.
Optimizmus. Az nem lehet, hogy ennyire megszívjuk! Elvonul az holnapra! Jó volt a hangulat egész délután, egy medence partján sátoroztunk D-vel. M fogadásból bevállalta egy kb. 6 kilós féldinnye elfogyasztását, ami nagyjából sikerült is, bár lelkes figyelmeztetéseink ellenére itt-ott még rózsaszín maradt egy kicsit. Aztán megjött a front. Szakadó eső, égiháború. Előttem van Főtitkárunk, amint lehorgasztott fejjel, elkeseredetten ül egy lépcsőn. Pedig ő már látott ilyet Dél-Amerikában.
Mi még mindíg bíztunk a másnapi jóidőben. Zenit típusú fényképezőmmel villámokat fotóztunk a tábor mellett folyó patak partjáról.
Pesszimizmus. Ez másnap reggel következett. Tíz óra tájban ébredtünk, az eső egyenletesen potyogott. Nem sokkal utána már a könnyeink is.
-Ki tud valamit?
-Láttatok műholdképet?
–Győrben már derült!
–Már Veszprémben is!
11 óra volt. Alig több mint egy óra múlva az ég el fog sötétedni… A feszültség nehezen lenne leírható. Az ég alján dél előtt pár perccel kék csík jelent meg. A feszültség tovább nőtt. Épp látni fogjuk, vagy épp nem? Már az ég harmada derült. Fél óra van hátra. Gyors tanácskozás - nem kockáztatunk, elémegyünk. Gyors számolás – 1db Trabant, 8 db ember. Határeset. Hát akkor beszállás! A kocsi körül kisebb csapat… tizenegy ember. Ezt valahogy elszámoltuk. Négy fiú hátra, kettő előre. Négy lány a tetőcsomagtartóra. M barátom hátul állt a csomagtartón, és a tetőbe kapaszkodott. A távcső persze a táborban maradt, felállítva, előkészítve. Nem baj, csak lássuk! Indulás! Nyögött az NDK acél a bekötőút gödrei között, a hatszáz kiló alatt. Kiértünk a betonútra. Jobbra van a kékség! Mentünk. Hatvan. Hetven. Hé, ti ott fenn! Jobbkanyar! Egy falu határában M észrevett egy, akkoriban a rendőrség által favorizált fehér Favoritot. Jogosítványomat mentendő, bátran elengedte negyvennél a kapaszkodót, majd néhány kauzalitássértő háromméteres futólépés után begurult egy bokorba. Mert ugye nem mindegy, hogy tíz vagy tizenegy. Ekkor már jó helyen voltunk. Napunk hajszálvékony sarlóvá fogyatkozott maradéka a felhőréteg szélén ragyogott. Mindenki le és kiszállt, előkerültek a fényképezőgépek, szemüvegek. Egyfajta fotós Bruce Willisként két gépet csattogtattam, amelyikből kifogyott a film, azt a fűbe dobtam, és nyúltam a következőért. Volt, aki hanyatt fekve szívta magába a kétperces nappali éjszakát. Megérdemeltük. Visszafelé már nem siettünk, vidáman csacsogva sétáltunk, dinnyét és almát loptunk, amíg három fuvarral sikerült a népet a táborba visszaszállítani.
2007. augusztus 11., szombat
Lélekalak
Van, aki helyett már te szégyenkezel, hogy mennyire szerencsétlen csórikám...
Van, aki annyira ostoba és sötét, hogy az már fáj...
Van akire ránézel, és nem tudod nem szeretni...
Vannak, akik a fogatlan, bájos mosolyukkal szebbé teszik az egész napod...
Van, akitől elgyengül a lábad, zakatol a szíved, és elrontod azt amit épp csinálsz...
Fájdalmas anya
„Könyebb az álom, kőben élve állnom,
Nem hallanom a harcot és a vádat;
Boldog, aki a mából mit se láthat.
Lábujjhegyen járj, ne zavard az álmom!”
Michelangelo
Lélekalak
Van aki egyenletesen sugároz nagy melegeket
Van aki néha pöffen egyet mint a gomba
Van aki mint a madársóska, reggel kitárja leveleit, estére maga alá sodorja
Van aki hullámverésszerűen lök el majd szív vissza magához
Van akinek a tekintetétől annyira hűvös lesz a levegő, hogy látod a saját leheleted, és elkezd fázni az ujjaid vége
Van akitől elkezd bizseregni hátul a nyakad
És van aki semmi, aki mellett gondolat sem születik
Kedves Szerzőtársaim! Kíváncsian fogadnám, h Ti mivel egészítenétek ki az alábbi felsorolást. Kedves Koperta hozzászólását is szívesen venném :-)