Lelassult a világ

Észrevettétek? Ebben a gyönyörű hóesésben elfelejtettek sietni az emberek. 30-40-el megyünk és nem tűnik lassúnak. Érdekes, amikor az életünk a tét mennyire másodlagos lesz minden. Elmosódnak a határok az emberek között. Úgy hócsatáztam a srácokkal és egy kollégával, mintha én is újra gyerek lennék. És csak esett-esett-esett, és bárcsak ilyen lenne egész télen. Felváltva napsütéssel. :) Főleg, amikor éjjel jöttem hazafelé...Egyszerűen csodálatos volt. Amúgy is nagyon elvarázsolt állapotban voltam/vagyok. A pénteki drámázás, "beszélgetés" valakivel, aki már nincs itt...Aztán szombaton egy szuper tollas után egy mély emberi beszélgetés valakivel, aki szerencsére még nagyon is itt van. Fájdalom és szomorúság, de egyben bizalom és erő is azokban a szürkés-kékes szemekben. Most először figyeltem meg, milyen szépek. :) Klassz este volt.
Hatalmas alvás után csavarogni akartam egyet. De nem a zsufis Normafán. Két ilyen este után képtelen lettem volna elviselni a sok hülye embert, ordibálást, tolakodást. Kellett az egyedüllét, nem akartam visszajönni ebből az állapotból a földre. A kocsival nem volt egyszerű kiállni, a szomszéd nélkül nem is sikerült volna :) De ha már sikerült, gyorsan elvittem az ebugattákat havazni. A hó csak úgy szikrázott a napsütésben, és komolyan térdig ért. Az angyalkázást hamar megbántam, mert a jeges szélben 2 pillanat múlva már nem is éreztem a vizes gatyában a lábamat. De nem bírtam ki! Ugráltam, mint egy gyerek, hangosan nevettem és kiabáltam, versenyt futottam a kutyákkal. Donci a fejével túrta a havat, hempergett, csóvált. Szotyi magasba kapkodott lábakkal galoppozott, mint egy bemutatós paripa. És persze gyűrték egymást ezerrel. Íme: