Nesze, még idén

Nem akartam már szidni a népet idén, de a mai adag rossz hír után nem tudok evritingizoké állapotba kerülni, úgyhogy mégis csak megteszem.
A gondolat, mely szerint az általános iskolai oktatásra kiadott milliárdokat nagyrészt feleslegesen öntjük ki az ablakon, Kopertától származik.
Tegnap a spár üvegvisszaváltójánál álltunk, és a nénit figyeltük, aki minden egyes üveg után megnyomta a zöld gombot. A szeme magasságában, kissé balra előtte 3 cm-es betűkkel volt kiírva, hogy a gombot csak az utolsó üveg után nyomjuk meg. Így legalább lett jó sok cetlije. Mi meg épp ráértünk.
Este a moziban a helyünkön ült egy fiatal pár, pedig ennél egyértelműbb számozást ritkán látni. Minden szék oldalán egy szám és egy nyíl, hogy az melyikre vonatkozik. Miután sikerült leülnünk, a mellettünk ülőkhöz mászott be egy jegyszedő lány (már ment a film), hogy tudassa vele, rossz sorban ül. Miután ezt jól megbeszélték, a lány kiment. Hamarosan megérkezett az ülőhely jogos tulajdonosa, a srác kiment, ők bejöttek.
Hazafelé még ketten rákürtöltek a D által vezetett autóra, mert éjjel fél 12-kor nagyon kell valahová sietni, és különben is, mindenki mérje fel időben, hogy ők kilencvennel mennek. A második, 120 kiló izomból álló delikvensnek persze még mondanivalója is volt.
Most tényleg, ha nem tudunk olvasni, számolni, közlekedni, viselkedni, akkor minek ülünk ott 8 évig?
Sajnos az a helyzet, hogy minél kevesebbet érintkezem idegen emberekkel, annál nyugodtabb napom van.