Kicsit furán érzem mostanában magam. A fejemben makacsul az van, hogy nincs munkahelyem, és ezért kizárólagosan napi 24 órában semmitteszek. Pedig már másfél hete írom a ránk bízott szerencsésen nagy adag filmszöveg egy részét, próbálunk a Mezítlábbal, koncertezünk, autót szerelek és vásárolok, kórházi-látogatok stb, és amikor valami extra feladat kerekedik, csodálkozom nagyot, hogy nem érek rá. Volt ez fordítva is egykor, amikor hivatalosan volt munkahelyem, de az autós uborkaszezonnak számító langyos tavaszban órákon át unatkoztam az üres műhelyben. Az sokkal rosszabb, fárasztóbb volt, a teljesítménybér miatt pénzt se kerestem vele, mégis megvolt a "munkahely-tudatom". A mostanihoz hasonlókat akkor éreztem, amikor otthagytam a munkát, és egy hétfő délelőtt, nagy alvás után beültem az első egyetemi tájékoztató előadásra. Mintha a suliból lógtam volna...
2 megjegyzés:
Ismerős dolog. Itt a kórházban mostanság (is) nagyon kevés munka van délelőtt...Csak lopom itt napot, ahelyett hogy aludnék :)
jaj, de mi lesz így a bugyitlan nénikkel? ;)
Megjegyzés küldése