Nem fiatalodunk

Kicsit megint tesztelgetett az élet, igaz, csak a szekunder oldalon, de így is elég volt. Szokásosnak mondható, mégis megszokhatatlan kutyaeltűnés, 3 nap alatt kétszer, aztán anyámhoz mentő, kórház, váróban várás sokórás izgalmai. Lesz is még ebből program egy darabig, legalább egy hétig, és kérdés, hogy például utána fog-e tudni majd autót vezetni, vásárolni menni, stb.
Ez a dolog is rajta van az elgondolkodtató dolgok listáján, az első lecsókolomozás és az első ősz hajszálak mellett. A Dél-Pesti kórház amúgy sem a szívem csücske apám betegsége óta, hát most volt alkalmam anyámat is látni itt kerekesszékben tologatni, igaz, ő utána egyedül kiszállt belőle. Jó lenne egy kis életmód-változtatásra rábeszélni, ami nem lesz könnyű, tekintve hogy ma szalonnát akart behozatni magának (persze nem vittem), és rendszeresen kávézik a magas vérnyomásból adódó betegsége mellett. Pláne, ha még valaki adja is alá a lovat: -Dehát úgy szereti... Előrelátó, felelős gondolkodás. Mert ugye féloldali bénult meg nemigen szeret lenni az ember.
Gyorsan jó dolgok is:
Tegnap nagy tekerés Szemlő-hegyre, barlangtúra, tekerés Margit-szigetre, ebéd, sör, aztán haza (nem írok a "bicikliútról", pedig lehetne). Ma finom ebéd, este meg egy jó nagy adag tollas, hálóval, vérre. Sör, naná.