Azt hiszem ez a világ egyik legcsodálatosabb műalkotása. Amikor kezembe vettem Karel Schulz Kőbe zárt fájdalom c. könyvét és belelapoztam, megláttam ezt a képet és órákon át képtelen voltam levenni róla a tekintetemet. Életem egyik legnagyobb ajándékának tartom, hogy láthattam élőben is. Minden vágyam volt megérinteni ezt az arcot. Belépvén a Szent Péter Bazilikába egy súlyos üvegtábla torpantott meg, ami előttem és a vagy 4 méterre levő Mária szobor előtt tornyosodott. Akkor mesélték, hogy a 70es években egy magyar származású ausztrál geológus kalapáccsal rontott neki, azóta van szükség eme aprócska óvintézkedésre. Hát, köszönjük szépen, hogy újabb szennyfolttal gazdagíthattuk nemzetünk jó hírét. Ez előtt a szobor előtt állva még egy pogány is megérzi, mit jelent az „malaszttal teljes” és szorosabbra húzza a kendőt a vállán, megadva a lehető legnagyobb tiszteletet eme szertartásrendnek.
„Könyebb az álom, kőben élve állnom,
Nem hallanom a harcot és a vádat;
Boldog, aki a mából mit se láthat.
Lábujjhegyen járj, ne zavard az álmom!”
Michelangelo
„Könyebb az álom, kőben élve állnom,
Nem hallanom a harcot és a vádat;
Boldog, aki a mából mit se láthat.
Lábujjhegyen járj, ne zavard az álmom!”
Michelangelo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése