Érdekes dolog megtanulni egy másik embert. Apránként rájönni a kis dolgaira, mit szeret és mit nem. Még másfél év után is meglepődöm kis dolgokon, fura (de belegondolva érthető) reakciókon. Koperta például ma sikítógörcsöt kapott egy aranyos kis apróságtól. Olyan ez, mint a pók. Van, aki a kezén mászatja, van aki a látványtól kirohan a lakásból. Sokszor nem lehet tudni, miért van valami (az araknofóbia például biztos nem egy gyermekkori mérgespók-csípés miatt van). Ahogy korosodom, én is egyre több dolgot utálok meg, sok kis semmiségtől kiráz a hideg, mert valami eszembe jut róluk, gyűlik a "nem vagyok rá hajlandó" dolgok listája. Jó pár ilyen még gyermekkorból származik. Ezek egyre bővülő halmazát rigolyának hívják asszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése